Korábban dolgozott a Pesti Központi Kerületi Bíróságon, a Fővárosi Főügyészségen, valamint a Legfőbb Ügyészségen is, majd az MLSZ jogi igazgatójaként és szóvivőjeként is. Sokan sportriporterként is ismerik, jelenleg közlekedési szakjogászként ügyvédi praxist folytat, de már újabb szakterület felé is kacsingat. Borbély Zoltánt a biztonsághoz, a futballhoz és a joghoz való viszonyáról kérdeztük.
– Karrierje során számtalan, a biztonsághoz valamilyen módon kapcsolódó területen, szektorban dolgozott. Hogyan látja azt, ahogy pályafutásában megjelenik mindez?
– Nagyon sok rendőr barátom van, a legjobb barátom Fülöp Valter dandártábornok, sajnos már csak volt, 42 évesen hunyt el, azóta is mindennap beszélek róla és gondolok rá. De kiemelném még Berár Iván volt V. kerületi kapitányt, vagy Papp Károlyt, akit még Fejér megyei főkapitányként ismertem meg, és akivel az ügyészségnél is sokszor találkoztak útjaink. A mai napig sok olyan ügyem van, ahol sértetti képviselő vagyok, tehát a rendőrséggel, ügyészéggel azonos oldalon lépek fel. Az ügyészségről is nagyon sok régi kollégám és barátom is van, három legfőbb ügyész alatt dolgozhattam – a legjobb emlékekkel! Nemrégiben találkoztam Csohány Margittal, aki már nyugdíjba vonult, korábban vele dolgoztunk az Ophélie-ügyben. Most az ügyvédi praxisomban is sok korábbi ügyészségi kollégával dolgozunk együtt.
– Bár az MLSZ-től már régóta eljött, hogy látja a futball-élet alakulását – biztonsági szempontból – az elmúlt évtizedben?
– A magyar válogatott meccsei ma már családi eseménynek számítanak, de talán már a bajnoki mérkőzések is. Nagyon sokat fejlődtünk abban, hogy ma már nincs akkora „ijedtség” egy-egy kiemelt, nagy mérkőzés előtt, mint néhány évvel ezelőtt. Tudjuk, hogy a labdarúgás nem színház, de a gyűlöletnek mindenképp el kell tűnnie, vagy legalábbis marginalizálódnia kell a futballban, és a lelkes szurkolásnak kell átvennie a helyét. A futballhuliganizmus és a fogadási csalások elleni harc kézzel fogható eredményeket hozott, de sajnos ezeket teljesen felszámolni nem lehet. A futballbiztonság megteremtésében Samu István, az MLSZ biztonsági bizottságának elnöke, illetve helyettese, Kovács Péter rendkívüli munkát végzett – ők egyébként a stadionbiztonság legnagyobb hazai szaktekintélyeinek számítanak. Nagyon fontos előrelépést jelent, hogy nem csak a stadionon belül, de azon kívül is védett zónákat alakítsanak ki.
– Kötődik még a futballhoz?
– A labdarúgás mellett az MLSZ is része maradt az életemnek, hiszen a szövetség jogi bizottságának továbbra is tagja vagyok, kuratóriumi tag vagyok a Focisegély Alapítványnál is, a Budapesti Labdarúgó-szövetség társadalmi alelnöke, valamint a Válogatottak Klubjának is vezetőségi tagja vagyok.
– Mit tekint igazi hivatásának, s milyen tervei vannak a jövőre nézve?
– A jog az igazi hivatásom, a rajongásom tárgya pedig a sportriporteri munka, illetve maga a sport. A hobbijaim között nagyon sok sporthoz kötődő tevékenység van, említhetem például az ökölvívást is, amely sportágat mintegy húsz éven át közvetítettem. Azonban az biztos, hogy maradok a jogi területen, nemrégiben például kártérítési szakjogász képzésre jelentkeztem. A közlekedési szakjog, a biztosítás, és a sportjog mellett ez most a negyedik szakterületi specializációm, de egy biztos, nem online képzésre szeretnék járni. Azt sem zárom ki ugyanakkor, hogy lehet még valamilyen váltás az életemben, de dolgoztam már bíróságon, ügyészségen, több mint hat éve vagyok ügyvéd, voltam sportriporter, nem kizárt, hogy még egy-két területbe belekóstolok. Most azonban egy nagyon jó közegben dolgozhatok, sokszor vagyok sértetti képviselő, tehát most is az ügyészségi oldalon „ülök”. Ez morálisan is rendkívül tanulságos, komoly kihívást jelent, igazán jellemformáló feladat.
(Cikkünk először 2020 szeptemberében, nyomtatásban jelent meg a Biztonságpiac Évkönyvben. A -szerk- megj.)