Oroszország tavaly év végén megjelent új katonai doktrínájáról rendeztek szakértői beszélgetést kedden Budapesten, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (NKE).
Oroszország tavaly a Nyugattal kiéleződött feszültség miatt írta át katonai doktrínáját. A Vlagyimir Putyin elnök jóváhagyásával december 26-án közzétett új dokumentum az ukrajnai konfliktust és a NATO keleti bővítését a saját biztonságát fenyegető veszélyként határozza meg, de a doktrína alapvető védelmi jellege nem változott. Az orosz nemzetbiztonsági tanács közleménye szerint a doktrína átdolgozása válasz volt az észak-afrikai, szíriai, iraki és afganisztáni helyzetre. A nemzetbiztonsági tanács közleménye konkrét veszélyként említette, hogy a NATO támadófegyvereket helyezett át az orosz határ közelébe, valamint ide sorolta a tervezett amerikai rakétaelhárító rendszert is.
Oroszország új katonai doktrínája alapvetéseiben, hangvételében 90 százalékban megegyezik, az előző, 2010-es doktrínával – mondta Nagy László, a Magyar Hadtudományi Társaság elnöke, aki nem ért egyet azokkal a véleményekkel, hogy az új dokumentum erősen NATO ellenes hangvételű, fenyegető stílusban íródott volna, és kiélezné a helyzetet. Ugyanakkor előadásában azt is jelezte, hogy a doktrína a katonai veszélyek között elsőként foglalkozik a NATO-val, a NATO katonai erejének fokozásával. A doktrína az orosz-ukrán helyzet nyomán a katonai veszélyek között említi az ellenséges rezsimek hatalomra jutását Oroszország szomszédjában. Veszélyként említi továbbá a lakosság – különösen a fiatalok – befolyásolását a hazafias érzelmek erodálása céljából, valamint a külföldről támogatott, illetve irányított társadalmi és politikai erők jelentkezését. Nagy László szerint az Egyesült Államok és Oroszország akarat-, illetve érdekérvényesítésében veszélyezteti egymást, létében viszont egyik ország sem veszélyeztetné a másikat.
Makk László, az Országgyűlés Hivatala Külügyi Igazgatóságának munkatársa, biztonságpolitikai titkárságvezetője arról beszélt, hogy a nemzetközi kapcsolatrendszer és a gyakorlati együttműködés alapja egyaránt a bizalom. A NATO és Oroszország elmúlt 20-25 éves kapcsolatában volt háborús, majd nem háborús időszak; most újra „háborús, bizalomhiányos időszaknál tartunk”. Oroszország stratégiai céljait három tényező motiválja: ütközőzóna kialakítása az ország körül, a NATO „aláaknázása” és az Európai Unió szétzilálása.
Tömösváry Zsigmond volt moszkvai katonai attasé arról beszélt, hogy az orosz haderő létszámát a jelenlegi 1,1 millióról a tervek szerint 900 ezerre csökkentik. Ezzel együtt viszont idén januárban létrehoztak egy új, negyedik haderőnemet, a lég- és űrvédelmi haderőnemet. Bár korábban még ezredszintű gyakorlatok is alig voltak, az utóbbi időben egyre több hadászati szintű gyakorlatot tartottak, és folytatódik a haditechnikai eszközök modernizációja is – jelezte. A képességfejlesztéshez anyagi forrást is biztosítanak: tavaly még az orosz költségvetés 17,6 százalékát, idén már 21,2 százalékát teszik ki a honvédelmi kiadások.
Szenes Zoltán, az NKE Nemzetközi és Európa Tanulmányok Karának munkatársa is hangsúlyozta, hogy Oroszország az utóbbi időben szisztematikusan fejleszti hadseregét. Kitért továbbá arra, hogy a NATO és Oroszország kapcsolata mindig hullámzó volt, voltak nehéz konfliktusok, de – mint megjegyezte – a minszki megállapodás nyomán remélhetőleg most is normalizálódik majd a helyzet.
Sz. Bíró Zoltán, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa felhívta a figyelmet arra, hogy az orosz katonai doktrína december végi megjelenése után januárban Fehéroroszország módosította a hadiállapot bevezetéséről szóló törvényét. A jogszabályukat kiegészítették egy olyan passzussal, melynek lényege, hogy ha az ország területén más állam vagy államok, illetve annak képviseletében vagy nevében például felfegyverzett csoportok, bandák, reguláris egységek megjelennek, hadiállapotot rendelnek el.
Forrás: MTI