Az elmúlt évet a jó irányba tett apró lépések jellemezték, ennek ellenére nem lehet elégedetten hátradőlni – jelentette ki a Magyar Védelmiipari Szövetség (MVSZ) elnöke. Zsitnyányi Attilát az elmúlt év védelmi ipari fejleményeiről és tapasztalatairól kérdeztük.
— Tavalyelőtti megválasztásakor azt tűzte ki célul, hogy a szövetség korábbi érdek-képviseleti szerepét inkább lobbiszervezeti tevékenység váltsa fel. Tavaly azt mondta, hogy ezen a téren van még teendő. Hol tartanak e téren egy év elteltével?
— Továbbra is ezen az úton haladunk, egyrészt lobbizunk, másrészt marketingtevékenységet is végzünk tagjaink számára a közvetlenül és közvetve együttműködő partnereink segítségével. Továbbra is az az elsődleges célunk, hogy üzleti lehetőségeket találjunk a tagvállalatoknak.
— Konkrétan miért lobbiznak?
— Arra törekszünk, hogy azok a tagcégeink, amelyeknek van piacképes termékük, megjelenhessenek kiállításon, bemutatkozó tárgyalásokon vagy megfelelő szinten fogadják őket egy-egy adott célországban. Régebben ez úgy működött, hogy ha egy tagtársunk valahol kiépített egy jó kapcsolatot, elment az adott országba tárgyalni, a saját termékeit bemutatta és vagy sikerült üzletet kötnie, vagy nem. Más cégek termékeit nem mutatta, maximum közvetítőként, ami azonban az árakat is emelte, valamint felesleges áttétek jelentek meg a szakmai egyeztetések során is. Mindez az eredményesség rovására ment. Mára odáig jutottunk, hogy a legtöbb cégünk, ha külföldön tárgyalási lehetőségük adódik, viszi magával a szövetségünk katalógusát, amelyben a többiek is megtalálhatók. Újra erősödik a bizalom, az együttműködési készség, egyre gyakrabban fordul elő, hogy három-négy cég együtt megy külföldre tárgyalni, bemutatót tartani, kiállítani. Magyarul: segítünk egymásnak. Ha együtt építkezünk, közösen jelenünk meg, az mindenkit erősít, sokkal több terméket tudunk kínálni, és az sem elhanyagolható, hogy mint a rajban úszó kishalak, sokkal nagyobbnak tűnünk, ami nagyon fontos a nemzetközi versenyben. Ez a metódus, úgy tűnik, idehaza is beválik, ezért ha valamelyik tagtársunkhoz érkezik egy delegáció, arról értesíti a szövetséget, és ha van olyan cég, amelyik tud csatlakozni, és a delegációt is érdekli a bemutatandó termék, akkor ő is lehetőséget kap.
— A kormányzat korábban ígéretet tett a védelmi ipar talpra állítására. Ön lát előrelépést, megrendeléseket ezen a területen?
— Igen. A kormányzati kommunikációban is megjelent, hogy a honvédelmi költségvetés jelentősen javulni fog, így újra lesz lehetőség a technikai eszközök minőségi és mennyiségi fejlesztésére. Azon dolgozunk, hogy minél nagyobb mértékben vásároljanak hazai termékeket, ha pedig egy hazai és egy külföldi termék közül kell választani, más országokhoz hasonlóan, nálunk is az itthon fejlesztett és gyártott terméket szerezzék be. Természetesen ez nemcsak a honvédségi, hanem más védelmi célú – például a Belügyminisztériumhoz (BM) tartozó vagy a paksi – beszerzéseknél is így kellene, hogy történjen. A rendelkezésre álló forrással kapcsolatban vannak biztató jelek. Tavaly sok tagvállalatunknál újra elindultak az itthoni beszerzések, úgy látom, jobb a helyzet, mint egy-két évvel ezelőtt. Reméljük, hogy ez a tendencia folytatódik, a költségvetés lehetőségei tovább javulnak a honvédségi, rendvédelmi, biztonsági beszerzéseknél, és bízom benne, hogy tényleg a magyar termékek kapnak prioritást.
— Korábban a szövetség előkészített egy V4-együttműködési megállapodást. Mi valósult meg ebből?
— A V4-országok védelmi ipari szövetségei számára kidolgozott együttműködési megállapodásban javaslatokat tettünk, leírtuk, hogy szerintünk hogyan lehetne együtt gondolkodva továbbépíteni a kapcsolatokat, az érdemi kooperációt. Katonai szinten a V4-együttműködés nagyon jól működik, a politikai együttműködés papíron rendben van, kommunikációs szinten működik, reméljük, hogy előbb-utóbb a tartalmi elemek is erősödni fognak. Sajnos a V4-országok ipari együttműködésének témájában, ha volt központilag szervezett konferencia, megbeszélés, találkozó, ott a legritkább esetben kaptak lehetőséget az ipar szereplői. A leggyakrabban az adott országok illetékes minisztériumainak vagy a politikai tanácsadó szervezeteknek, intézményeknek a képviselői vitatták meg a lehetőségeket, az ipar bevonása nélkül. Tették úgy, ahogy ők elképzelték, de a legritkább esetben úgy, ahogy azt az ipar képviselői is lehetségesnek tartanák. Ezen szeretnénk változtatni.
— A V4-országok különböző hadi vagy védelemi ipari szövetségeiben van szándék a közös munkára?
— Természetesen van. A termékfejlesztés és a gyártás területén nagyon sok olyan együttműködés létezik a V4-tagországok cégei között, amikor egymás termékeit használják. Sajnos ezekről a jó példákról azonban kevesen tudnak. Azt gondolom, úgy lehetne előbbre lépni – és ezt mindig szoktuk javasolni –, hogy a V4-országok védelmi ipari szövetségei összeírják, melyek azok az élő projektek, amelyekben már van együttműködés és azon belül milyen termékekkel. Ez megmutatná azokat a területeket, ahol már most is együtt tudunk működni. Ezután csak azt kell megvizsgálni, hogy tudunk-e ott továbbfejlődni. Másik fontos kiindulási anyag lenne egy termékkatalógus összeállítása, hiszen ha nem tudjuk, kinek mije van, hogy találjunk egymásra? Ezt a javaslatunkat is folyamatosan felvetjük itthon és külföldön a társszövetségeknek is, a termékkatalógushoz a hazai alapanyagokat az MVSZ már összegyűjtötte és folyamatosan frissíti. Sajnos úgy tűnik, mindenkinek van elég dolga otthon és nem ér rá azzal foglalkozni, hogy az általunk felvetett témákat véleményezze, végigvigye. Vannak bemutatók, rendezvények, járunk egymáshoz kiállításra, nagyon pozitív a hozzáállás, de előrelépés nincs. Szövetségen belül is sokat vitatkozunk azon, hogy az ilyen jellegű együttműködéseket kinek kellene serkentenie: az iparnak vagy a politikának, a civil szervezeteknek vagy az államoknak. Látni kell, hogy ez nem egy elvont vita a hatáskörökről, hiszen bármilyen kapcsolatteremtéshez, együttműködési lehetőségek kidolgozásához erőforrások szükségesek. Konferenciát, kiállítást, találkozókat kell szervezni, konkrét témákat meghatározni és végigvinni, amit csak együtt lehet.
— Tavaly úgy látta, hogy Honvédelmi Minisztérium az exportösztönzés terén jó irányba indult. Egy év elteltével is tartják a jó irányt?
— Az elmúlt év elég sok extra feladatot adott a honvédség számára – elég csak a menekültválságra és a minisztercserére gondolni. Az biztos, hogy nem ez volt a prioritás, ennek ellenére az irány továbbra sem rossz. A minisztérium és a szövetség között jó az együttműködés és a korábbiakhoz képest kifejezetten javult is.
— A minisztériumban van dedikált ember a hazai védelmi iparral való kapcsolattartásra?
— Ha az a kérdés, hogy van-e a Honvédelmi Minisztériumban (HM) hivatalosan olyan szervezeti egység, amelyik a védelmi iparral, annak érdekében foglalkozik, akkor az a válasz, hogy elvileg van. Ha az a kérdés, hogy van-e megfelelő hatáskörrel rendelkező felelős szervezet vagy személy, mint mondjuk, más nyugati országokban, akkor az a válasz, hogy nincs. A sajtóból értesülhettünk róla, hogy a közeljövőben átszervezések várhatók, aminek eredményeként egy új, hatékonyabb szervezet jöhet létre. Remélem, a változások ezeket a területeket is érintik majd. Szeretném kiemelni, hogy ha a védelmi ipar kerül szóba, hajlamosak vagyunk mindig csak a honvédségre és a hadiiparra gondolni, de nem lehet minden feladatot és felelősséget a HM „nyakába varrni”. Szükség volna egy olyan munkacsoportra, amelyben jelen vannak a HM, a Magyar Honvédség (MH), a Belügyminisztérium, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság, a rendőrség, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) és az ipar képviselői. Ezen a fórumon fel lehet mérni a valós helyzetet a hazai beszerzésekkel, fejlesztési irányokkal és a közreműködőkkel kapcsolatban és objektív döntéseket lehet hozni. Teljesen természetes, hogy az alkalmazó – például a Magyar Honvédség – rövid távú érdekei nem feltétlenül egyeznek az irányító Honvédelmi Minisztérium érdekeivel – itt elegendő a HM-re és a tárcához tartozó cégek szerepére gondolni. Az ő nézőpontjukból pedig mindez köszönő viszonyban sincs a BM, az NGM vagy az ország érdekeivel. Ebben a helyzetben kell okosnak lenni, végül szakmailag is elfogadható politikai döntést hozni és végrehajtani.
— A szövetség tagjai milyen problémákkal fordulnak a szövetséghez?
— Legtöbb esetben azt kérik, hogy segítsük őket a termékeikkel megjelenni a különböző piacokon, és ebbe érdekes módon bele kell érteni Magyarországot is. Azoknak a fórumoknak a megtalálása, létrehozása is nagyon fontos feladat számunkra, ahol segíteni tudjuk a tagcégeinket, hogy eljussanak olyan helyekre is, ahova egyedül nem lennének képesek. Vannak témák, amelyek túlmutatnak a szövetség hatáskörén – például a haditechnikai termékekhez kapcsolódó banki finanszírozás problémái –, ezekben az esetekben közvetítői szerepet tudunk vállalni.
— Mennyire nehéz a világpiacon helytállni?
— Nagyon. Csupán az, hogy egy távoli országgal megfelelő szintű kapcsolatot fel lehessen venni, már önmagában nehéz. Ahhoz bizalom és erőforrás kell, valamint egy olyan termék, amely érdekli a másik oldalt is. A magyar hadiipari cégek üzleti lehetőségei picik azokhoz képest, amelyek mondjuk, egy orosz, egy amerikai vagy egy német hadiipari társaságnál jelentkeznek. Ráadásul ezekben az országokban állami szinten nagyon hatékonyan foglalkoznak a hadiipari export támogatásával. Magyarországon az, hogy eljuthatunk-e egy külföldi vagy akár hazai hadgyakorlatra vagy kiállításra, nem egyértelmű kérdés. Ilyenkor jön a szövetség, amely azért is dolgozik, hogy legalább az legyen evidens, hogy itthon ne csak külföldi cégek mutathassák be a termékeiket. Amikor elmegyünk a nemzetközi kiállításokra, sokszor szomorúan látjuk, hogy minden ország hadiipara jelen van, csak mi nem vagyunk ott. Meg kell mutatni, hogy igenis létezünk! A V4-országok cégei is megjelennek, de nem külön. Nagyon fontos, hogy ezeken a kiállításokon, bemutatókon elsősorban nemcsak a cégeknek, hanem az országnak kell megjelennie, a cégeknek az országot kell képviselniük. Ez egyébként nem csak pénzkérdés. A védelmi ipari cégek képesek és hajlandók arra, hogy megvegyék a repülőjegyet, szállást, kivigyenek szállítható méretű eszközöket, hogy helyt álljanak Magyarország érdekében. De arra már nincs erőforrásuk, hogy saját költségvetésükből építsenek nemzeti standot. Ezt a piaci helyzet nem teszi lehetővé, mint ahogy más országok hasonló cégei számára sem, de ott ez nem is elvárás.
— A Külügyminisztérium egyre nagyobb súlyt fektet a gazdasági diplomáciára. Volt a keleti nyitás, déli nyitás és elég nagy hangsúlyt kapott, hogy exportáljunk, eladjunk, és hogy ezt támogassák. Ebben az irányban nincs keresnivalójuk a hadiipari cégeknek?
— Visszahozták a kereskedőház rendszerét, ráadásul konkrétan a hadiiparral is foglalkoznak. A megközelítés, az irány és a szándék is jó. Az már problematikus, hogy ezzel párhuzamosan a korábban létező kiállításokhoz kapcsolódó közvetlen támogatási rendszerek eltűntek, így vagy a Magyar Nemzeti Kereskedőház szervez egy kiállítást, vagy teljesen a cégek költségvetéséből kell kigazdálkodni mindent. A kereskedőházak eredményorientáltak, ráadásul gyors eredményt kellene felmutatniuk. Nem ugyanolyan kapcsolatokra, emberekre van szükség a kereskedőház oldaláról, mint amilyenre például egy élelmiszer-ipari termék értékesítéséhez. Sokkal bonyolultabb, lassabban térül meg és drágábbak az ezekhez szükséges megjelenések. Emellett sokkal kevesebb céget is érint. Nem mindegy, hogy háromszáz céget vittem ki tízmillió forintért Németországba egy kiállításra, vagy kettők viszek ki ötmillióért. Sokkal rosszabban mutat a számok szintjén, de ha csak két olyan cég van, amelyet ki lehet vinni, akkor azt a kettőt kell kivinni. És ha nem visszük ki, akkor vagy nem fog elmenni, vagy ahogy az elmúlt években tapasztaltuk, a cégeink más országok standjain, azok színeiben jelennek meg partnereik segítségével.
— Az ön cége, a Gamma Zrt. a közelmúltban zárta le azt a pályázatot, amelynek segítségével kidolgozták és elkészítették a Komondor könnyű-páncélvédettségű harcjárműcsalád két tagját. Milyen az érdeklődés az új harcjármű iránt?
— A fejlesztés eredményeként két újabb taggal bővült a járműcsalád, komoly érdeklődés van, de még csak a folyamat elején vagyunk. Természetesen sok konkurensünk van, de tudjuk, mik azok az előnyök, amelyek fontosak a vevőjelöltek számára is. Ennek csak az egyik eleme, hogy rugalmasak vagyunk, kis mennyiségeket is versenyképes áron tudunk előállítani. Nagyon sok helyen tárgyalunk értékesítésekről és technológiaexportról is. Természetesen dolgozunk azon is, hogy legyen hazai megrendelés. Nagyon pozitív vagyok és kitartó.
(Cikkünk nyomtatásban 2016 februárjában jelent meg a Biztonságpiac Évkönyvben. A -szerk- megj.)