A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény hatályba lépésével 2013. július 1-jétől bűntettet követ el és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki sportteljesítmény fokozása céljából tiltott teljesítményfokozó szert előállít, kínál, átad, forgalomba hoz, orvosi vényen vagy állatorvosi vényen rendel.
A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt üzletszerűen vagy bűnszövetségben követik el.
A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény folytán tizennyolcadik életévét be nem töltött személy jut tiltott teljesítményfokozó szerhez, a tizennyolcadik életévét betöltött személy a bűncselekményt tizennyolcadik életévét be nem töltött személy felhasználásával követi el.
Aki a teljesítményfokozó szerrel visszaélés bűntettre irányuló előkészületet követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt tiltott teljesítményfokozó szer használatára rábír, vagy ilyen személynek a tiltott teljesítményfokozó szer használatához segítséget nyújt, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Miért kell büntetni a doppingolást?
Napjainkra Magyarországon a tiltott teljesítményfokozó szerek és módszerek kérdése kilépett a hivatásos sport világából és társadalmi méretű problémává szélesedett. Az akár tizennyolc évesnél is fiatalabb, amatőr sportolók, de főleg a testépítők körében nagymértékben elterjedt az egészségre rendkívül káros anablokius szteroidokat és hormonokat tartalmazó gyógyszerek fogyasztása. A testépítő termekben ezek a szerek beszerezhetőek. Egyértelműen kijelenthető, hogy a teljesítményfokozó szerek komoly felvevőpiacára tekintettel mára – jobb szó híján, bár e tevékenység július 1-jéig nem bűncselekmény – bűnszervezetek fő bevételi forrása a teljesítményfokozó szerek csempészete, illegális importja. A teljesítményfokozó gyógyszereket bűncselekmények elkövetése mellett erre is szakosodott személyek és szervezetek a környező országokból – elsősorban Romániából, Ukrajnából, Bulgáriából és Szerbiából – szállítják Magyarországra. Sajnálatos jelenség, hogy az amatőr sportban az egészségre fokozottan káros, a kábítószerekhez hasonló fizikai és pszichikai függőséget kiváltani képes teljesítményfokozó szereket egyre fiatalabb korban kezdik használni, kijelenthető továbbá az is, hogy e szerek elterjedésének és tömeges használatának közegészségi kockázata semmivel sem kisebb, mint a kábítószerek fogyasztásának.
A dopping mára a sportkultúra negatív jelenségévé vált, amellyel szemben az egész társadalom összefogása szükséges, nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt. A doppingellenes küzdelem normatív szabályozása először nemzeti keretek között jött létre, de az 1980-as évek elejére már a nemzetközi összefogás is kialakult.
Az Európa Tanács keretein belül 1989-ben létrejött a tiltott teljesítményfokozó szerek és módszerek elleni 135. számú Egyezmény (Egyezmény). Az Egyezmény célul tűzte a dopping lehetőség szerinti felszámolását, aminek érdekében az aláíró államok vállalták, hogy saját alkotmányos kereteik között megalkotják azokat a rendelkezéseket, amelyek képesek visszaszorítani a tiltott doppingszerek és módszerek sportban való alkalmazását és hozzáférhetőségét.
Az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) létrehozásáról szóló 2009/371/IB tanácsi határozatnak (Europol határozat) az Europol tevékenységi körébe tartozó bűncselekményeket tartalmazó mellékletében meghatározott bűncselekmények között megtalálható a hormontartalmú anyagok és más, növekedésserkentők tiltott kereskedelme is. Az Europol határozat alapján Magyarországot bűnüldözési célú, rendészeti jellegű együttműködési kötelezettség terheli a hormontartalmú anyagok és más, növekedésserkentők tiltott kereskedelme tekintetében is, amelynek alkotmányos teljesítése érdekében a magyar büntetőjognak is szankcionálnia kell az ennek megfelelő magatartást. Ennek hiányában számítani kell arra, hogy az Alkotmánybíróság által a 33/2008. (III. 12.) AB határozat IX pontjában foglaltakhoz hasonló alapjogi aggályok merülnek fel. Az Alkotmánybíróság az említett helyen a nullum crimen princípium vonatkozásában mondta ki konkrétan a hormontartalmú anyagok és más, növekedésserkentők tiltott kereskedelmével összefüggésben azt, hogy alkotmányellenes a bűnügyi együttműködés az olyan cselekmények miatt indult eljárásokban, amely cselekmények „az elkövetés időpontjában a magyar jog szerint nem bűncselekmények”. Megfelelő, tételes büntetőjogi szabály hiányában ez az alapjogi aggály az Europol határozat alapján folytatott bűnügyi együttműködés vonatkozásában is felmerülhet.
Az Európai Unióban egy kivétellel – ez Hollandia – minden tagállam a hormontartalmú anyagok és más, növekedésserkentők tiltott kereskedelme büntetőjogi szankcionálása mellett döntött. Az amatőr sportban megjelenő tömeges doppingfogyasztás indokolttá teszi azt, hogy a jogalkotó büntetőjogi eszközökkel üldözze az egészségre leginkább veszélyes teljesítményfokozó szerek és módszerek illegális előállítását, forgalmazási, kereskedelmi célú megszerzését vagy tartását, átadását, forgalomba hozatalát, továbbá kereskedelmét.
A jogalkotó az 1998. évi LXXXVII. törvénnyel egy ízben már büntetni rendelte a tiltott teljesítményfokozó szerrel történő visszaélést, azonban az Alkotmánybíróság a 47/2000. (XII. 14.) AB határozatban alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette ezt a szabályt. Az alkotmányellenesség oka az volt, hogy a jogalkotó a Magyarország által 1990.-ben ratifikált, ám a szóban lévő szabályozás idején még nem kihirdetett Egyezményre alapította a büntetőszabályt. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben arra mutatott rá, hogy „egy jogszabályba foglalás nélküli, illetve egy közzé nem tett nemzetközi egyezmény előírásainak megszegése nem alapozhatja meg a büntetőjogi felelősséget.”
Magyarország a 2003. évi LXXVIII. törvénnyel kihirdette az egyezményt. Maga az Alkotmánybíróság fejtette ki a 33/2008. (III. 12.) AB határozatában, hogy Magyarország „a 2003. évi LXXVIII. törvénnyel történő kihirdetéssel a magyar jog részévé tette a kérdéses európa tanácsi egyezményt. Ezzel a ténnyel a jogi koordináták is alapvetően megváltoztak, immár nem áll fenn az a helyzet, amit az Alkotmánybíróság a 47/2000. (XII. 14.) AB határozatban kifogásolt.”
A korábbi kriminalizáció társadalmi indokai továbbra is fennállnak, ráadásul az Europol keretében Magyarországot terhelő együttműködési kötelezettség alkotmányos összefüggései is a hormontartalmú anyagok és más, növekedésserkentők tiltott kereskedelmének büntetőjogi üldözése mellett szólnak.
Az Európai Unió tagállamainak egy része a doppinggal való visszaélés tilalmáról, vagy a gyógyszerkészítményekről rendelkező jogszabályokban fogalmaznak meg a doppingszerekkel kapcsolatos büntetőszabályokat (Olaszország, Belgium, Franciaország, Svédország). A cseh büntető törvénykönyv ezzel szemben önálló tényállásban szabályozza a doppingszerrel való visszaélést.
A tagállamok másik része a doppingszerekkel való visszaélést a nem speciálisan doppingra vonatkozó büntetőjogi tényállások keretében bírálják el (csalás, korrupciós tényállások), emellett büntetőjogi melléktörvények is tartalmaznak büntető rendelkezéseket (például Németország, Ausztria). A német büntetőjog a csalás tényállásába sorolja a sportoló doppingolását.
A különböző országok jogrendjében az a közös, hogy elsősorban a doppingolást segítőket, a doppingolásra rábírókat bünteti, és a büntetések igen súlyosak lehetnek.
A doppingszerek többsége gyógyszer, amelyek teljesítményfokozó célú fogyasztása rendkívül káros a sportoló egészségre. A tömeg-, illetőleg amatőr sportban való megjelenése és tizennyolc év alatti fiatalok általi tömeges fogyasztása az egész társadalom számára komoly veszélyt jelent.
A doppingszerek hatásait az alábbiak szerint határozhatjuk meg:
1. Orvosi, vagy más tudományos bizonyíték, gyógyszertani hatás vagy más tapasztalat alapján az anyag vagy módszer potenciálisan növelheti vagy növeli a sportteljesítményt. (tiltott teljesítményfokozás).
2. Orvosi vagy más tudományos bizonyíték, gyógyszertani hatás, vagy más tapasztalat alapján az anyag, vagy módszer használata valós, vagy potenciális egészségügyi kockázatot jelent a sportoló számára. (egészségkárosító hatás).
3. Orvosi, vagy más tudományos bizonyíték, gyógyszertani hatás, vagy más tapasztalat alapján az anyag, vagy módszer potenciálisan elfedheti, vagy elfedi más tiltott anyag vagy módszer használatát.
4. Az anyag, vagy módszer ellenkezik a sport szellemiségével (etikai szempontok).
A büntetőjog eszközeit célszerűen a doppingszerrel történő kereskedői, terjesztői típusú magatartások szankcionálására kell alkalmazni. A doppingszert fogyasztó versenyző büntetőjogi büntetése azonban szükségtelen, hiszen a legsúlyosabb doppingvétség (tiltott szer jelenléte a szervezetben) sportszakmai büntetése (az első alkalommal kétévi, második alkalommal végleges eltiltás) a versenyző számára olyan, az egész életét befolyásoló egzisztenciális és egyúttal morális következményekkel járó szankció, amely az elkövetett vétséggel szemben teljes körű és arányos repressziót valósít meg, úgyhogy további, büntetőjogi következmények megállapítása nem indokolt.
A doppingolás büntetőjogi szankcionálásának kiemelt célja, hogy a versenysport területén kívül, elsősorban a szabadidősportban (kondicionáló termek, stb.) csökkenjen az egészségre veszélyes szerek használata, ezért az amatőr sportban sem a szerek fogyasztójának, hanem a szer forgalmazójának a felelősségre vonása a cél. Az egészségre káros teljesítményfokozó szerek forgalmazása, valamint kereskedelme során jelentős jövedelmek keletkeznek, amelyek elvonása szintén célja a büntetőjogi szabályozásnak.
Az új tényállás megfogalmazásakor tehát általános alanyú, vagyis nemcsak a hivatásos sport életviszonyai között alkalmazható, ám a fogyasztót – legyen szó hivatásos, vagy amatőr sportolóról – nem fenyegető szabályozás kialakítása volt a cél.
A doppingszerek sajátossága az, hogy azok a mindennapi életben legálisan, gyógyszertárakban, orvosi rendelvényre beszerezhetőek. Csak a büntetőjogilag tilalmas, a sportteljesítmény fokozása céljából történő felhasználás az, ami megalapozza a büntetőjogi üldözést. Azonban az egyszerű, nem erre a célra figyelemmel történő birtoklása semmilyen jogkövetkezményt nem von maga után.
Dopping-történelem
Az egészségre káros teljesítményfokozó szerek és módszerek elsőként a hivatásos sport körében jelentek meg. A modern olimpia létrehozásánál alapelvként már megjelent a tisztességes játék, a fair play fogalma. Az első időkben a tisztességes játékot alapvetően a szabályok betartásaként, az ellenfél és a verseny tiszteleteként értelmezték, és csak később, a televíziós közvetítések elterjedése után, amikor a verseny győztesek anyagi és morális megbecsülése már nagymérvűvé vált, került előtérbe a teljesítményfokozó szerek és módszerek alkalmazása, ekkor lett a tisztességtelen játék egyik formája, ettől fogva beszélhetünk a mai értelemben vett doppingolásról.
A meg nem engedett módszerekkel történő teljesítményfokozás nem új fogalom, szinte egyidős az ember harci- és sportküzdelmeivel.
Az ókori olimpiákon szokás volt, hogy a versenyek résztvevőit a játékok kezdete előtt 4-6 hétre elkülönítették a többiektől, részben, hogy biztosítsák az azonos körülményeket a felkészüléshez, részben, hogy megakadályozzák a teljesítményfokozó szerek használatát. Sportversenyekre vonatkozóan az élénkítő szerek használatát a századfordulón említették először a La Manche csatorna átúszásával kapcsolatban. Nagyobb számban a kerékpárosok nyúltak először teljesítményfokozó szerekhez, és éppen velük kapcsolatban a profi kerékpársport hazájának számító országokban (Franciaország, Belgium, Olaszország) hozták meg az első doppingellenes rendelkezéseket. A doppingolás ezután lassan elterjedt a versenysportban. A doppingolási módszerek legkülönbözőbb, a laikusok számára egészen fantasztikus megoldásai – például a versenyzők (NDK) korábban levett, és oxigénnel dúsított vérének közvetlenül a verseny előtt való visszainjektálása, az úgynevezett vérdopping, vagy olimpiai versenyen a magyar öttusázókat is érintő alkoholfogyasztás lövészet előtt, stb. – váltak, többnyire később, ismertté. Olimpián először 1968-ban Mexikóban végeztek doppingellenőrzést, az ezután következő olimpiákon az ellenőrzés egyre szigorodott, a Magyar sport számára dopping szempontból a leginkább emlékezetes 2004-es Athéni olimpián már 24 doppingvizsgálat lett pozitív, ezek közül sajnos 5 magyar. Más versenyeken is eluralkodott a doppingolás: egy nevezetes eset a Tour de France 1998. évi versenye, ahol olyan mérvű tömeges doppingolást fedeztek fel és olyan nemzetközi botrány keletkezett, ami közvetlen kiváltó oka lett a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) megalapításának.
A doppingellenes küzdelem normatív szabályozása először nemzeti keretek között jött létre, de a 80-as évek elejére már a nemzetközi összefogás kialakult.
Az Európa Tanács keretein belül 1989-ben létrejött a tiltott teljesítményfokozó szerek és módszerek elleni 135. számú Egyezmény. Az Egyezmény célja a dopping csökkentése, lehetőség szerint felszámolása, melynek érdekében az aláíró államok vállalták, hogy saját alkotmányos kereteik között megteszik az Egyezmény végrehajtásához szükséges intéz¬kedéseket, illetőleg létrehozzák azokat a rendelkezéseket, melyek a tiltott doppingszerek és módszerek sportban való alkalmazását és hozzáférhetőségét visszaszorítani képesek. Az Egyezmény kiemeli a nemzetközi együttműködés fontosságát mind állami mind pedig sportszervezeti szinten. Varsóban 2002. szeptember 12-én aláírták az Egyezmény Kiegészítő Jegyzőkönyvét, amelynek az a célja, hogy az Egyezményben foglaltakat javítsák és a kivitelezést elősegítsék. Magyarország 1989-től állandó tagot delegált az Európa Tanács Doppingellenes Megfigyelő Csoportjába, majd 1990-től csatlakozott ehhez a szervezethez és létrehozta azt az apparátust, amely az elmúlt években a magyar doppingellenes tevékenységet végezte.
Hazánkban az első kifejezetten doppingellenes jogszabály a sportról szóló 1996. évi LXIV. törvény 1998-os módosításával beépített felhatalmazás alapján elkészített 86/1998. (V. 6.) Korm. rendelet volt. Ez a rendelet megfelelt a nemzetközi elvárásoknak, tartalmazta az általános doppingtilalmi klauzulát, rendelkezett a doppingellenes munka szerveiről és szabályairól.
A nemzeti és nemzetközi doppingellenes szabályok megalkotása és azok alkalmazása ellenére a doppingszerek használata világszerte továbbra is terjedt, amely szükségessé tette a kor¬mányok és nemzetközi szervezetek anyagi és erkölcsi támogatásával nemzetközi dopping¬ellenes szervezet létrehozását. Ennek az akaratnak volt az eredménye, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság kezdeményezésére 1999-ben Lausanne-ban létrehozták a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökséget (World Antidoping Agency, röviden és szokásos jelöléssel: WADA), melyet 50-50 %-ban a NOB és a kormányok finanszíroznak. A WADA célja nemzetközi doppingellenes program kidolgozása és gyakorlati alkalmazása, mely program feladata – a WADA saját megfogalmazása szerint – nemzetközi és nemzeti szinten biztosítani olyan összehangolt és hatékony doppingellenes programok kialakítását, melyek a dopping kimutatásának, a megelőzésnek és az elrettentésnek eszközeit összefoglalják, és védik a sportolók azon jogát, hogy doppingmentes környezetben sportolhassanak, valamint az egész világon védik a sportolók egészségét, egyenlőségét és a versenyek sportszerűségét.
Hazánkban nem sokkal a WADA megalakulása után alkották meg a 2000. évi CXLV. törvényt, ami már több rendelkezésében utal a doppingellenes küzdelem fontosságára, valamint a sportegészségügyi ellenőrzés jelentőségére.
A WADA 2003. márciusára alkotta meg a Nemzetközi Doppingellenes Szabályzatot (Kódex). A 2003. március 3-5 között Koppenhágában megtartott II. Doppingellenes Világkonferencián került sor a doppingellenes szabályzat elfogadására, valamint az úgynevezett koppenhágai doppingellenes nyilatkozat (Nyilatkozat) aláírására. A Nyilatkozat célja az volt, hogy kifejezze az aláíró kormányok politikai és erkölcsi egyetértését a WADA szerepének elfogadásában és támogatásában, a Nemzetközi Doppingellenes Szabályzat támogatásában, valamint kifejezze a kormányok együttműködésének igényét a doppingellenes irányelvek és gyakorlat összehangolásának területén.
Hazánk következő sportról szóló törvénye, a jelenleg is hatályos 2004. évi I. törvény az előzőknél is hangsúlyosabban foglalkozik a dopping elleni küzdelem fontosságával, megfogalmazza az általános sportolói doppingtilalmat, az országos sportági szakszövetségek és szövetségek alapvető feladataként jelöli a doppingtilalom érvényesítését és meghatározza erre vonatkozóan a fontosabb állami feladatokat. A törvény felhatalmazása alapján készült a doppingellenes tevékenység szabályairól szóló 55/2004. (III. 31.) Korm. rendelet, amely már beépítette a WADA által készített Nemzetközi Doppingellenes Szabályzat egyes – átvételre kötelezően előírt – elemeit. A kormányrendeletben újraszabályozásra került a doppinglista, az illetékes közjogi és magánjogi szervek és személyek feladatai, jogai és kötelezettségei, a doppingellenőrző eljárás rendje és a doppingbüntetések, valamint nemzetközi kötelezettségeinkkel összhangban rendelkezés történt a Nemzeti Doppingellenes Koordinációs Testület felállításáról.
Az 55/2004. (III. 31.) kormányrendelet (a továbbiakban: Rendelet) – hasonlóan a korábbi, azonos tárgyi hatályú, a doppingellenes tevékenység szabályairól szóló 99/2001 (VI. 20.) Korm. rendelethez – a legfrissebb nemzetközi normatív aktusokkal azonos módon tartalmazza a komplex doppingellenes tevékenység szereplőinek feladatait, felelősségét, a doppingeljárás egyes jól elkülöníthető elemeit, a doppingvétség eseteit, az ezzel összefüggésben alkalmaz¬ható – a korábbi hazai szabályozásnál lényegesen szigorúbb – szankciókat, illetve a jogorvoslat lehetőségét.
A WADA nemzetközi jogi értelemben véve nem jogalany, ezért a WADA Kódexben foglaltak teljesítésére a kormányok nem kötelezhetik magukat, és nem is aláírói a Kódexnek.
A kormány aláírás helyet – annak bizonyos értelmű helyettesítésére – nyilatkozat aláírását írja elő a Kódex 22. cikkelye: „A szabályzat iránti elkötelezettségét a kormányok az Athéni Olimpiai Játékok első napján, vagy azt megelőzően tett nyilatkozat aláírásával bizonyítják. Ezt egy olyan eljárásnak kell követnie, amely az egyes kormányok alkotmányos és közjogi kereteinek megfelelő egyezményhez vagy más kötelezettségvállaláshoz vezet.”
A nyilatkozat célja, hogy kifejezze az aláíró kormányok közötti politikai és erkölcsi egyetértést, elismerje ezzel a WADA vezető és koordináló szerepét a nemzetközi doppingellenes küzdelemben, támogassa a Nemzetközi Doppingellenes Szabályzatot (Kódex) és fenntartsa a kormányok közötti együttműködést a doppingellenes irányelvek és gyakorlat összehangolásának előmozdítása érdekében.
Az állam doppingellenes feladatát a hatályos magyar jogszabályok a WADA Kódextől függetlenül is megszabják. A Sportról szóló 2004. évi I. tv. (Stv) preambuluma szerint „az állam feladata, hogy hozzájáruljon a sporttal kapcsolatos önveszélyeztető káros tendenciák (pl. dopping) csökkentéséhez.” Az Stv. 49.§ f. pontja szerint az előzőkön túlmenően ellenőrzi a doppingtilalom betartását.
A kormányrendelet hatálybalépése óta eltelt időszak negatív eseményei, az athéni olimpia doppingbotránya, valamint a nemzetközi tendenciák, az amatőr sportban megjelenő tömeges doppingfogyasztás indokolttá tették a hazai doppingellenes szabályozás áttekintését, különös tekintettel arra, hogy az egészségre leginkább veszélyes teljesítményfokozó szerek és módszerek illegális előállítását, forgalmazási célú megszerzését vagy tartását, átadását, forgalomba hozatalát, továbbá kereskedelmét büntetőjogi szankcióval sújtsa a jog.
Nemzeti szabályok, a teljesség igény nélkül
A Cseh Köztársaság a Büntető Törvénykönyvében szabályozza a doppingszerrel való visszaéléssel kapcsolatos tényállást, az európai államok egy része a doppinggal való visszaélés tilalmáról, vagy a gyógyszerkészítményekről rendelkező jogszabályokban (Olaszország, Belgium, Franciaország, Svédország) foglalkoznak ezzel a kérdéssel.
Az államok másik része a doppingszerekkel való visszaélést a nem speciálisan doppingra vonatkozó büntetőjogi tényállások keretében bírálják el (csalás, korrupciós tényállások), emellett büntetőjogi „melléktörvények” tartalmaznak büntető rendelkezéseket (például Németország, Ausztria). Németország esetében a német gyógyszertörvény 6/A. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „Tilos a sport területén teljesítményfokozás céljából gyógyszert forgalomba hozni, felírni (használatra rendelni), vagy azt alkalmazni.” Ugyanezen törvény 95. § (1) bekezdése által kimondott szankciók az előzőkben idézett tényállásra 2 évig terjedő szabadságvesztés, vagy pénzbüntetés. Ha a 6/A. § (1) bekezdés szerinti cselekménnyel a) életveszélyt okoz, vagy súlyos károsodást okoz, b) ha haszonszerzés céljából követte el és nagy vagyoni előnyre tett szert, c) 18. életévét meg nem haladó személynek ellen követi el, a büntetés 1 évtől 10 évig terjedő szabadságvesztés.
A sportoló is büntetendő, a Német Büntetőtörvénykönyv a csalás tényállásba sorolja a sportoló doppingolását.
Kínában már a 2008. évi olimpiát megelőzően demonstratív szabályzást hoztak – mint a következő olimpia rendezői –, amely szerint a doppingolást olyan bűncselekmény, ahol a doppingról tudókat (magát a sportolót is) vagy az azt segítőket bűntársaknak tekintik, és a cselekményt – a sportolástól való eltiltáson túlmenően – büntetni rendelik.
A különböző országok jogrendjében az a közös, hogy elsősorban a doppingolást segítőket, a doppingolásra rábírókat bünteti, és a büntetések igen súlyosak lehetnek.
A korábbi hazai megoldás buktatói
A magyar jogban az első kísérlet a doppingvisszaélések szankcionálására a büntető jogszabályok módosításáról szóló 1998. évi LXXXVII. Törvény 65. §-a a Btk. 238/B. §-ba iktatta be a visszaélés tiltott teljesítményfokozó szerrel vagy módszerrel tényállást, melyet az Alkotmánybíróság alaki okokból a 47/2000. (XII. 14.) AB határozatával megsemmisített. Az Alkotmánybíróság határozatának indoklása:
„Az Alkotmánybíróság … rámutat arra, hogy a teljesítményfokozó szerek használata, elő¬állítása, forgalmazása, kereskedelme stb. a versenyszerű vagy hivatásszerű sporttevékenység körében, illetve ezekkel összefüggésben olyan társadalomra veszélyes maga¬tartásként jelentkezhet, amely büntetőjogi szankcionálást igényel. Az ilyen büntetőjogi szankcionálás önmagában nem alkotmányellenes, ezért a jogalkotó – az alkotmányos büntetőjog keretein belül – nincs elzárva a megfelelő büntetőjogszabályok megalkotásától”, nem zárkózik el a büntetőjogi szankciók bevezetésétől.
A doppingszerrel való visszaélés büntetőjogi szabályozásának első kérdése, hogy melyek legyenek a bűncselekmény elkövetési magatartásai. Az AB határozat tulajdonképpen megjelöli a probléma lehetséges megoldását, azzal, hogy kimondja a teljesítményfokozó szerek használata, előállítása, kereskedelme, forgalmazása az egész társadalomra veszélyes magatartás.
E magatartások társadalmi veszélye a társadalom tagjai életének, testi épségének, egészségének károsodásában rejlik, ezért a tényállás által védeni kívánt érdek a társadalom tagjai életének, testi épségének, egészségének védelme, összességében a közegészség.
A doppingszerek többsége gyógyszer, amelyek teljesítményfokozó célú fogyasztása rendkívül káros a sportoló egészségre. A tömeg-, illetőleg amatőr sportban való megjelenése és tizennyolc év alatti fiatalok általi tömeges fogyasztása az egész társadalom számára komoly veszélyt jelent. Több biológiai és orvosi kutatás és tanulmány foglalkozik a doppingszerek emberi szervezetre gyakorolt káros mellékhatásaival.
A doppingszerek főbb csoportjai, és a bűncselekmény elkövetési tárgyai
Nemzetközi Dopping Ellenes Szabályzat alapján a doppingszerek főbb csoportjai a következők:
- S1: Anabolikus ágensek
- S2: Hormonok és rokonvegyületek
- S3: Béta-2-agonisták
- S4: Anti-ösztrogén aktivitású szerek
- S5: Diuretikumok és maszkírozó ágensek
- S6: Stimulánsok
- S7: Narkotikumok
- S8: Cannabinoidok
- S9: Glükokortikoszteroidok
- M1-M3: Oxigén transzfert növelő szerek; kémiai és fizikai manipulációk; géndopping
- P1-P2: bizonyos sportágakban tiltott szerek (alkohol, béta-blokkolók)
Anabolikus androgén szteroidok mellékhatásai:
- 1. Általános tünetek: acne; súlyos bőrfertőzések, hajhullás; a testkép megváltozása;
- 2. Belgyógyászati betegségek: cukorbetegség; súlyos máj és vesekárosodás; magas vérnyomás betegség; a szexuális működés megváltozása; ín és izomszakadás; szív és érrendszeri betegségek – szívmegnagyobbodás, akut myokardiális infarktus, malignus ritmuszavarok, akut szívelégtelenség, hirtelen halál, agyi történések, stroke.
- 3. Pszichés betegségek: depresszió, hangulati zavarok, étkezési zavarok, függőség kialakulása.
- 4. Férfiakra jellemző: a spermiumtermelés csökken, libidó csökken, heresorvadás, a mell megnagyobbodása, prosztata daganat, impotencia – súlyos szexuális zavarok.
- 5. Nőkre jellemző: menstruációs zavar, férfias külső jegyek: fokozott szőrnövekedés, a hang mélyülése, a mellszövet sorvadása, férfias típusú kopaszság – súlyos szexuális zavarok, meddőség.
Peptid hormonok és analógjaik
- HGH (human growth hormone), EPO (erythropoietin), a corticotrop hormonok, HCG (human chorionic gonadotrophin).
- HGH: izomerő növelése
- EPO: fehérjetermészetű hormon, mely az emberi szervezetben természetes körülmények között a vese által termelődik, és a vérben levő vörösvértestek számát emeli meg abból a célból, hogy a vér több oxigént tudjon a sejtekhez szállítani. Magaslati edzés során ez a folyamat természetes úton megy végbe, és néhány hétig tart. A gyógyszeres formában adagolt EPO veszélye, hogy ha – a magaslati edzés természetes folyamatával ellentétben – a folyamat természetellenesen gyorsan megy végbe, akkor a folyamathoz kapcsolódó adaptáció hiányában a szervezet hajszáleres keringési rendszerében a besűrűsödött vér mikrotrombózisokat okozhat, ami a keringés összeomlásához, esetenként halálhoz vezethet.
Mellékhatások:
- HGH: akromegália, a végtagok, és belső szervek kóros megnagyobbodása, súlyos szív-érrendszeri megbetegedés, keringési elégtelenség, stroke, anyagcserezavarok – diabetes mellitus, akut myokardiális infarktus, hirtelen szívhalál, daganatos megbetegedésre való hajlam fokozása.
- EPO: a vér viszkozitásának fokozódása, trombozis / embolia veszélye, ritmuszavarok, szívelégtelenség, hirtelen szívhalál, fokozott daganat képződés.
Vizelethajtók
A versenyzők két okból használják. Egyrészt a súlycsoporthoz kötött sportágaknál a gyors fogyás érdekében, ami azonban komoly teljesítménycsökkenést is okozhat. A másik ok a vizelet kiválasztás forszírozása. Ezzel csökken a szervezetben található egyéb tiltott szerek koncentrációja a vizeletben, illetve gyorsul ezen szerek kiválasztása.
Mellékhatásai: kiszáradás, szédülés, görcsök, fejfájás, hányinger, vesekárosodás.
Stimulánsok
Kábítószerek és izgatószerek különböző csoportjait foglalják magukba, (amphetamin, ephedrine, illetve származékai, kokain), amelyek növelik az éberséget, csökkentik a fáradtságot, és a fájdalom érzetet, és fokozzák a versenyzési készséget, illetve az agresszivitást.
Mellékhatásai: vérnyomás-növekedés, fokozott pulzusszám, fejfájás, remegés, álmatlanság, az agresszivitás fokozódása, az ítélőképesség csökkenése, függőség kialakulása, étvágycsökkenés (ezért fogyókúrás szerként is használják), fokozott és szabálytalan szívműködés, (tachycardia, ritmuszavarok), mellkasi fájdalom, akut myokardiális infarktus, hirtelen szívleállás, agyvérzés.
Narkotikumok
A fájdalomcsillapítók legerősebb fajtája – Kábító fájdalomcsillapítók (morphine és származékai) A fájdalomérzés határát kitolja, így hosszabb ideig és erősebb igénybevételt bír a szervezet. Másrészt csökkenti és elfedi a sérülések, betegségek okozta fájdalmat.
Mellékhatásai: Erősen függővé válik tőlük a szervezet, koncentráció-, egyensúly- és koordináció-vesztést okozhat, szédülés, hányinger, hányás, obstipatio, ájulás és kóma.
Vérdopping
A versenyző szervezetébe vörösvérsejtekben gazdag vért juttatnak, így a vér oxigén-ellátó képességét fokozzák. A sportoló szervezetébe verseny előtt vagy saját, vagy más vérét fecskendezik be.
Mellékhatásai: vérrögök, a keringési rendszer túlterhelése, allergiás eredetű vesekárosodás, fertőző betegségek átvitele.
Az új bűncselekmény alkalmazásában tiltott teljesítményfokozó szer: minden olyan szer, amely hatóanyagára tekintettel az anabolikus szerek, peptid hormonok, növekedési faktorok és rokonvegyületeik, hormon antagonisták és modulátorok közé tartozik, és nevesítve szerepel a sportbeli dopping elleni nemzetközi egyezmény I. mellékletének kihirdetéséről szóló kormányrendeletben.
Nem lehet minden a sportban tiltott anyagot a bűncselekmény elkövetési tárgyai közé vonni! A kábítószerek és a pszichotrop anyagok a sport szempontjából doppingszernek tekintendőek, azonban az ilyen anyagokkal való visszaélés más bűncselekményt – visszaélés kábítószerrel – valósít meg.
Mint arról már szó volt a tényállásnak nem a profi sportoló az alanya, hanem az a személy aki a profi vagy amatőr sportolót ingyenesen vagy visszterhesen teljesítményfokozó szerhez juttatja. Ebből a szempontból szintén nem lehet kiterjeszteni a törvényi fenyegetettséget valamennyi a sportban tiltott szerre, könnyen belátható, hogy bizonyos szerek és anyagok, amelyek egyébként doppingszerek bármely élelmiszerboltban, bió-boltban beszerezhető (pl. koffein, taurin stb.), ilyen anyagok esetében a büntetőjogi szankció szóba sem jöhet. Büntetőjogi jogkövetkezmény csak a legsúlyosabb, valós egészségügyi kockázatot jelentő, és olyan anyagok esetében indokolt, amelyek csak engedély birtokában forgalmazhatóak, és csak orvos vagy állatorvos által rendelhetőek.
A törvény nem a tiltott teljesítményfokozó szert alkalmazókat kívánja büntetni, hanem az ilyen szerek előállítását, forgalmazását, bárminemű terjesztését szankcionálja. Erre tekintettel a tiltott teljesítményfokozó szer előállítása, kínálása, átadás, forgalomba hozatala mellett a törvény büntetni rendeli azt is, aki tiltott teljesítményfokozó szert orvosi vagy állatorvosi vényen rendel. A tiltott teljesítményfokozó szer gyógyászati célú rendelése – figyelemmel a tényállásban meghatározott célzatra (sportteljesítmény fokozása) – értelemszerűen nem minősülhet bűncselekménynek. A sportteljesítmény fokozása, mint célzat bármilyen sporttevékenységre vonatkozik, akár verseny, akár amatőr szinten, akár csak szabadidős tevékenységként űzik. A célzatra figyelemmel a cselekmény csak egyenes szándékkal követhető el.
A törvény súlyosabban rendeli büntetni azt, aki a bűncselekményt üzletszerűen vagy bűnszövetségben követi el.
A törvény figyelemmel van arra, hogy a tiltott teljesítményfokozó szerek használata különösen veszélyezteti a fiatalokat, mivel növekedésük, nem fejeződött be, így a tiltott teljesítményfokozó szerek körébe tartozó hormonok stb. nagyobb károkat okozhatnak, továbbá könnyebben befolyásolhatóak, hogy a jobb sportteljesítmény, a tökéletesebb külső érdekében tiltott teljesítményfokozó szert használjanak, és kevésbé vannak tudatában annak, hogy ezzel a későbbiekben milyen károsodást okozhatnak maguknak. Erre tekintettel a törvény súlyosabb megítélés alá helyezi azt, akinek magatartása folytán tizennyolcadik életévét be nem töltött személy jut tiltott teljesítményfokozó szerhez, úgyszintén, aki az előállítást és a forgalmazási típusú magatartását ilyen személy felhasználásával követi el.
A törvény továbbá büntetni rendeli azt is, ha valaki tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt tiltott teljesítményfokozó szer alkalmazására rábír, illetve ilyen személy részére a tiltott teljesítményfokozó szer használatához segítséget nyújt. A sui generis bűncselekmény elkövetési magatartásai közül a rábírás felbujtói magatartás, a segítségnyújtás bűnsegédi tevékenység és elsősorban a szer használatához kapcsolódó információk átadásában merül ki. A bűncselekmény csak szándékosan valósítható meg.
Forrás: Biztonságpiac.hu
Szerző: Dr. Gratzer Gábor