Az elmúlt napokban hisztérikus hangvételű cikkek jelentek meg a sajtóban a Belügyminisztérium honlapján megjelent, az egyes rendészeti feladatokat ellátó szervek tevékenységéről, valamint egyes törvényeknek az iskolakerülés elleni fellépést biztosító módosításáról szóló törvénytervezetről. Ezek a cikkek már-már dickensi víziókat sugalltak megvert, sanyargatott, bezárt gyermekről, és az őket sanyargató rendőrökről, önkormányzati őrökről.
Miután – információink szerint – a sajtó reakciójának sok esetben nem volt valóságalapja, utánajártunk a témának.
A Google keresőbe az „iskolai verekedés” szavakat beütve 199 ezer találatot kaptunk, de a „tanárverés” szóra is 20 ezernél is több, míg a „csavargás” szóra 137 ezer találat érkezett.
Az elmúlt napok sajtója alapján az közvéleményben kialakulhat az a szubjektív, empirikus vizsgálatokkal alá nem támasztott kép, hogy hazánkban vannak olyan oktatási intézmények, amelyekben elképesztő közbiztonsági állapotok uralkodnak, és amelyekbe úgy tűnik – az olvasott cikkek alapján – már az ott dolgozók is félnek bemenni. Rengeteg cikkben pedig az iskola időben a plázákban csellengő tanulókról, vagy például a tavaly szegeden – iskola időben – megnyitott plázában a nyitáskor tömegesen sorban álló tanulókról lehetett olvasni. Mindebből azt a következtetést is levonhatjuk, hogy a rendészetért felelős miniszternek igaza volt, amikor úgy gondolja, hogy – mint a közbiztonságért felelős személynek – tennie kell valamit e jelenségekkel szemben.
A jogalkotás folyamán először azt kell vizsgálni, hogy van-e igény, illetve szükség az adott társadalmi viszony szabályozására, jelen esetben – véleményünk szerint – a válasz egyértelműen igen.
A következő lépés a szabályozás módjának kérdése. Tekintettel arra, hogy számos híradás szól brutális iskolai erőszakról, és a közösségi oldalakon is több, tanulók által rögzített tanár-, és gyermekbántalmazás is látható, eszünkbe juthat az a pár évvel ezelőtti budapesti iskolai verekedés, amely során egy tizenéves tanuló az életét veszítette.
Mindezek alapján egyetérthetünk abban, hogy bizonyos iskolákban szükség van olyan állandó biztonsági személyzetre amely, ha szép szóval nem megy – vagyis ha a tanári kar nem képes a rendet fenntartani, amely adott esetben a verekedők, a másik haját felgyújtók, a tanárverők megfékezését is magában foglalja -, akkor valóban szükség van ilyen személyzetre.
A téma sajtója azt a látszatot kelti, hogy ezután minden iskolában marcona őrök fogják rendszabályozni a gyerekeket, akikkel szemben testi kényszert, verést is alkalmazhatnak. A törvény alapján ez persze nem igaz, érdemes azonban megismerkedni a jogszabálytervezettel, már csak azért is, mert azzal kapcsolatban bárki véleményt nyilváníthat.
Az önkormányzati rendészeti szerv
Tekintettel arra, hogy a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 8. § (1) bekezdése a települési önkormányzat feladatai között sorolja fel az épített és természeti környezet védelmét, a köztisztaság és településtisztaság biztosítását, a helyi tűzvédelmet, közbiztonság helyi feladatainak ellátását, az óvodáról, az alapfokú nevelésről, oktatásról, valamint a gyermek és ifjúsági feladatokról való gondoskodást, joggal tartottak igényt arra, hogy e feladatok ellátásához a költségvetési források biztosításán túl, a megfelelő jogosítványokkal rendelkező, e feladat ellátásra alkalmas személyeket is foglalkoztathasson. Mindamellett, hogy mára ténylegesen valamennyi településen elérhető a rendőrség, és a közbiztonság fenntartása elsősorban a rendőrség feladata, tény, hogy vannak olyan helyek, intézmények, területek, amelyek esetében a biztonság fenntartása igényelné az állandó jelenlétet, azonban ez – például az iskolák, erdők, külterületi mezőgazdasági ingatlanok – a rendőrség számára vagy nem célszerű (például az iskolákban állandó rendőri jelenlét biztosítása), vagy nem megfelelő (az erdők, a természetvédelmi területek védelme például speciális ismereteket igényel).
A tervezet értelmében az önkormányzatok rendészeti szervet hozhatnának majd létre, amely ezt követően a polgármesteri hivatal belső szervezeti egységeként, önálló költségvetési szervként vagy költségvetési szerv belső szervezeti egységeként működne.
Az önkormányzati rendészeti szerv tagjaként foglalkoztatható lenne az önkormányzati természetvédelmi őr, a közterület-felügyelő, a mezőőr, az erdészeti szakszemélyzet tagja, a jogosult erdészeti szakszemélyzet tagja és a halászati őr.
A tervezet rendkívül szigorú alkalmazási feltételeket állapít meg. Ezek alapján a rendészeti feladatokat ellátó szerv tagja az a magyar állampolgár, vagy személy- és vagyonőr esetében a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személy is lehet, aki a tizennyolcadik életévét betöltötte, cselekvőképes, a feladata ellátásához jogszabályban előírt képesítési feltételekkel rendelkezik, valamint egészségileg és fizikailag alkalmas.
A kizáró okokat a tervezet szintén szigorúan a rendőrök, és más hivatásos állományúak foglalkoztatási szabályainak mintájára határozza meg. A rendészeti feladatokat ellátó szerv tagja esetében a rendőrség a foglalkoztatási jogviszony fennállása alatt a kizáró okokat évente ellenőrzi.
A rendészeti feladatokat ellátó szerv tagja önálló intézkedésre és kényszerítő eszköz alkalmazására lenne jogosult. Ennek keretében köteles intézkedni vagy intézkedést kezdeményezni, ha törvényben meghatározott feladatai ellátása során jogszabálysértő tényt, tevékenységet, mulasztást észlel vagy olyan tényt, tevékenységet, mulasztást hoznak tudomására, amely törvényben meghatározott feladatai ellátásával összefüggő ügyben beavatkozást tesz szükségessé. A rendészeti feladatokat ellátó szerv tagja által alkalmazott intézkedéssel szemben követelmény lenne az arányosság, így nem okozhat olyan hátrányt, amely nyilvánvalóan nem áll arányban az intézkedés törvényes céljával. A rendelkezésére álló intézkedés, valamint kényszerítő eszköz közül azt kell választania, amely az eredményesség biztosítása mellett az intézkedéssel érintettre a legkisebb korlátozással, sérüléssel vagy károkozással jár.
A rendészeti feladatokat ellátó szerv tagja törvényben meghatározott feladatainak ellátása során a testi épséghez, a személyes szabadsághoz, valamint a tulajdonhoz fűződő jogokat a törvényben foglaltak szerint korlátozhatja.
A rendészeti feladatokat ellátó szerv tagja feladatait formaruhában hajtja végre és rendelkezik szolgálati igazolvánnyal, illetve jelvénnyel.
A rendészeti feladatokat ellátó szerv feladata elsősorban terület, épület, létesítmény és egyéb vagyontárgy őrzése, jogellenes cselekmény folytatásának megakadályozása.
A rendészeti feladatokat ellátó szerv tagja feladata ellátása során köteles a jogellenes cselekmény, szabálysértés, bűncselekmény elkövetésén tetten ért személyt a cselekmény folytatásában megakadályozni. A rendészeti feladatokat ellátó szerv tagja feladata ellátásakor, az általa védett vagyon őrzése során az érintett területet, épületet vagy építményt lezárhatja, az oda illetéktelenül belépni kívánó személy belépését megakadályozhatja, valamint az illetéktelenül ott tartózkodókat eltávolíthatja. E feladatok ellátása során testi kényszert, valamint vegyi eszközt alkalmazhat, ha a tetten ért személy felszólítás ellenére a cselekményét folytatja, illetőleg a felhívásnak nem tesz eleget.
A rendészeti feladatokat ellátó szerv tagja a szolgálata ellátása során jogosult a szabálysértés, valamint feladatával összefüggő jogellenes cselekmény elkövetésén tetten ért személyt, a rendőrség megérkezéséig, de legfeljebb egy óra időtartamra visszatartani.
A tetten ért személy visszatartása intézkedés végrehajtása érdekében rendészeti feladatokat ellátó szerv tagja a törvényben meghatározott kényszerítő eszközt is alkalmazhat.
A rendészeti feladatokat ellátó szerv tagja feladatának teljesítése során azt a dolgot, amely a törvényben meghatározott feladataival összefüggő jogellenes cselekménnyel kapcsolatba hozható, vagy amely a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény, a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló törvény, vagy a büntetőeljárásáról szóló törvény alapján lefoglalható, valamint bizonyítékként felhasználható, a rendőrség megérkezéséig, a jogosultnak, vagy az eljáró hatóságnak történő átadásig, valamint egyéb intézkedés megtételéig átvételi elismervény ellenében ideiglenesen elveheti.
A rendészeti feladatokat ellátó szerv tagja szigorú feltételek esetén, a tervezetben meghatározott igen szigorú eljárási rend megtartásával jogosult igazoltatásra, ruházat, csomag és jármű átvizsgálása, valamint jármű feltartóztatása.
A bűncselekmény vagy szabálysértési elzárással is büntethető szabálysértés elkövetésén tetten ért személyt a kormánytisztviselői, köztisztviselői vagy közalkalmazotti jogviszonyban álló rendészeti feladatokat ellátó szerv tagja jogosult haladéktalanul előállítani a helyi rendőri szervhez, vagy a rendőrséggel egyeztetett helyszínen a rendőrség részére átadni.
A személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedést, illetve kényszerítő eszközt tehát a tervezet alapján csak a kormánytisztviselői, köztisztviselői vagy közalkalmazotti jogviszonyban álló személy alkalmazhatja, ez az eddigieken túl újabb megítélésünk szerint igen komoly garanciális szabálya a tervezetnek. Az ilyen állományú személy vegyi eszközt, szolgálati kutyát, rendőrbotot és bilincset tarthat magánál.
Mivel a törvény nem határoz meg eltérő szabályokat, ezen eszközöket – a bilincs kivételével – az intézkedés során, de csak jogos védelmi helyzetben alkalmazhat.
A település közigazgatási területének belterületnek nem minősülő, elsősorban mezőgazdasági, erdőművelési, valamint különleges célra szolgáló részén, szolgálati feladatainak ellátása során nyíltan viselve a mezőőr, valamint a hegyőr – a fegyveres biztonsági őrségről szóló törvényben meghatározott feladatainak ellátása céljából –, a halászati őr – a halászatról és a horgászatról szóló törvényben meghatározott feladatainak ellátása céljából – sörétes lőfegyvert, az erdővédelmi szolgálat tagja – az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló törvényben meghatározott feladatainak ellátása céljából –, természetvédelmi őr, önkormányzati természetvédelmi őr – a fegyveres biztonsági őrségről szóló törvényben meghatározott feladatainak ellátása céljából –, valamint a hivatásos vadász – a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényben meghatározott feladatainak ellátása céljából – maroklőfegyvert, a hivatásos vadász – a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényben meghatározott feladatainak ellátása céljából – vadászlőfegyvert tarthat magánál.
Azt gondoljuk, hogy az elmúlt hetek szomorú eseteit ismerve e rendelkezéseket nem kell különösebben megindokolni, talán csak annyit, hogy e személyek a lőfegyvert kizárólag jogos védelmi helyzetben annak szabályai alapján alkalmazhatnak.
A tervezet igen komoly képesítési követelmények állapít meg, amely értelmében a rendészeti feladatokat ellátó szerv tagja, valamint a személy- és vagyonőr a külön törvényben meghatározott vizsga követelményeken túl köteles, a törvényben és a végrehajtására kiadott jogszabályokban meghatározott, a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló törvényben meghatározott, a Büntető Törvénykönyvről szóló törvényben meghatározott rendelkezések ismeretéből vizsgát tenni.
A rendészeti feladatokat ellátó szerv tagja a törvényben meghatározott intézkedések és kényszerítő eszközök alkalmazásából bizottság előtt vizsgát köteles tenni. A vizsga a törvényben meghatározott intézkedések és kényszerítő eszközök alkalmazásával kapcsolatos elméleti ismeretekből, gyakorlati alkalmazásukból, valamint törvényben meghatározott egyéb elméleti és gyakorlati részből áll.
A rendészeti feladatokat ellátó szerv csak akkor hozható létre és csak akkor működhet, ha a rendőrség együttműködési megállapodást köt, ennek keretében a rendőrség e szerv tevékenysége felett szakmai felügyeletet gyakorolna.
E szerv tagjai közül kerülhetnek ki az iskolaőrök is, persze nem kötelezően és nem minden iskolában, mint ahogy az önkormányzat sem köteles ilyen szervet létrehozni, a tervezet erre csak lehetőséget teremtene, mind az önkormányzat, mind pedig az iskola számára.
Az iskolaőr, tényleg maga a dickensi terror, avagy korszerű, jogállami intézmény?
A tervezet – sok másik törvény mellett – módosítaná a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvényt is, ennek a lényege a következő.
A házirend előírhatná, hogy a tanköteles tanuló a napi tankötelezettség teljesítését megelőző távozását a nevelési-oktatási intézményből – kivéve, ha a távozásának indokát megfelelően igazolja – az iskolaőr megakadályozhatja. E célból a nevelési-oktatási intézmény, vagy a fenntartó az e törvényben meghatározott egyes rendészeti feladatok ellátása érdekében iskolaőrt alkalmazhat.
Tehát az alkalmazás nem kötelezettség, hanem lehetőség, így az iskola, illetve a fenntartó döntésén múlik, hogy alkalmaz-e iskolaőrt vagy nem, tehát nyilván csak olyan iskolákban kerülhet erre sor, ahol az iskola dolgozói, vezetősége ítéli olyannak a helyzetet, hogy erre szükség van. Nincs szó, tehát egyes cikkekben megfogalmazott dickensi „szörnyűségről” illetve arról, hogy ezután rendőrök állnak az iskolák ajtóiban.
A tervezet értelmében, az iskolaőr feladatának ellátása során jogosult:
A nevelési-oktatási intézmény területére való jogosulatlan belépést megakadályozni, a jogosulatlanul bent tartózkodót onnan eltávolítani.
Gyakran fordul elő, hogy az iskolába egyes tanulók rokonsága, ismerősei jogosulatlanul bemennek, és ismertek olyan esetek, amikor ezek garázda cselekményekbe, akár tanárbántalmazásba torkollottak, így e cikk e jogosultságot, illetve feladatot kifejezetten indokoltnak és üdvözlendőnek tartja. Kifejezett véleményünk szerint az iskolában a tanárokon és a tanulókon kívül csak az tartózkodhat, akinek ott a működéssel kapcsolatos feladatai vannak, továbbá a szülő meghatározott esetekben, és időpontokban.
Jogosult lenne továbbá a bűncselekmény, és a szabálysértés elkövetésén tetten ért személyt a cselekmény abbahagyására felszólítani, a cselekmény folytatását megakadályozni, az elkövetőt elfogni.
E feladat sem igényel különösebb magyarázatot, hiszen nem kell eltűrni azt, hogy bárki az iskola falai között bűncselekményt kövessen el, mindazonáltal a 14 évesnél idősebb diák büntetőjogi szempontból belátási képességgel rendelkezik, és amennyiben vele szemben büntethetőséget kizáró ok nem állapítható meg bűncselekményéért vagy szabálysértéséért felelősséggel tartozik. A 14 évesnél fiatalabbak nem büntethetőek és szabálysértés miatt sem vonhatóak felelősségre, ez azonban szintén nem jelenti, hogy a gyermekkorút amennyiben büntetendő cselekményt követ el, például verekszik, garázdálkodik, megrongálja az iskola berendezését ne lehetne akár – ellenszegülése esetén – testi kényszerrel is megakadályozni további károkozásában.
Az iskolaőr jogosult lenne, a nevelési-oktatási intézmény házirendjében foglalt előírásokat betartatni.
Ebben az esetben az iskolaőr jogosult lenne megakadályozni a tanulót, hogy tanítási időben az – jogosulatlanul – az iskolát elhagyja. Senki nem örül, illetve senkinek sem szolgálja az érdekét, ha a tanuló iskolaidőben az oktatási intézményből szabadon ki-be járhat. Különösen fontos ebben az esetben a kiskorúért való felelősség kérdése, hiszen a szülő jogosan abban a hitben van, hogy a gyermeke az iskolában biztonságban van, nem érheti közlekedési baleset, nem eshet bűncselekmény áldozatául. Az iskola így a gyermekért a tanítási időben felelősséggel tartozik, ezért meg kell teremteni a lehetőséget, hogy azon a helyen ahol a tantestület valóban nem képes a szülő számára a gyermek biztonságát garantálni, ott ezt az iskolaőr megtegye. Nem mellékes az sem, hogy amennyiben e feladat ellátása céljából az iskola iskolaőrt alkalmaz, a felelősség is az iskolaőrségre szállhat át.
Az iskolaőr az előbbi intézkedések esetben arányos mérvű testi kényszert alkalmazhat. Testi kényszernek tekinthető például, ha a tanuló elé áll az iskolaőr, miközben ő éppen távozni igyekszik az épületből. Testi kényszer a másik személy testének megérintése is, így tehát adott esetben az ajtó elállása. Amennyiben az iskolaőr nem kap erre lehetőséget egyszerűen képtelen lenne a tervezet szerinti feladatát teljesíteni. Ebben az esetben tehát nem verésről van szó. Az iskolaőr nem verheti meg a tanulót, nevelési célzattal nem bántalmazhatja, ugyanis kizárólag a feladatai ellátása során alkalmazhat testi kényszert.
Az iskolában nem jogosan tartózkodók eltávolítása, az arra történő felszólítást követően is testi kényszert – kivezetés – eredményez. Ennek során az iskolaőr jogosult – értelmezésemben – megfogni az ellenszegülőt és kivezetni az épületből. Azt gondoljuk, hogy a bűncselekmény elkövetése – például a verekedők szétválasztása – nem igényel különösebb magyarázatot, nyilvánvalóan testi kényszert igényel.
Fontos ismét kiemelni, hogy jelenleg sem, és a tervezet szerinti esetben továbbra sem pedagógus, sem iskolaőr nem alkalmazhat testi kényszert, fizikai erőszakot, bántalmazást a tanulóval szemben nevelési, oktatási célzattal, csak feladata ellátása során a fentiek szerint.
Persze teljesen más eset amikor a tanulók vagy a tanuló rátámad a pedagógusra, vagy az iskolaőrre, mivel ebben az esetben a jogos védelem kereti között illeti meg a védekezési jog őket, így már nem csak testi kényszert de adott esetben – például élet elleni támadás esetén – bármely eszközt felhasználhat, bármilyen módon jogosult magát, mást vagy a közérdeket védeni.
Az iskolaőr a testi kényszer (nem jogos védelmi helyzet) alkalmazását követően szóban – haladéktalanul, rövid úton – jelentést tesz a nevelési-oktatási intézmény vezetőjének. A testi kényszer alkalmazását követően az iskolaőr haladéktalanul írásban jelentést készít a nevelési-oktatási intézmény vezetője részére, aki a testi kényszer alkalmazásának jogszerűségét kivizsgálja. A nevelési-oktatási intézmény vezetője köteles a jelentést és a vizsgálat iratanyagát a fenntartó felhívására, valamint panasz esetén a fenntartó részére átadni.
Akinek az iskolaőr által alkalmazott testi kényszer a jogát vagy jogos érdekét sértette, panasszal fordulhatna a rendőrséghez. A rendőrséghez a panaszt testi kényszer alkalmazásától, ha pedig a panasz előterjesztője az őt ért jogsérelemről később szerzett tudomást, a tudomásszerzéstől számított nyolc napon, de legkésőbb az intézkedéstől számított három hónapon belül lehet előterjeszteni. A rendőrség a panaszról a beérkezését követő naptól számított tizenöt napon belül – a közigazgatási hatósági eljárás szabályai szerint – dönt.
Ez a jogorvoslat persze nem zárja ki, hogy abban az esetben, ha a testi kényszer indokolatlan, jogtalan, vagy bűncselekményt valósított meg a szülő büntető feljelentést tegyen a hatáskörrel rendelkező nyomozó hatóságnál vagy az ügyésznél.
Intézkedés a tanítási napon a tanítási órától vagy az iskola által szervezett foglalkozástól engedély nélkül távol-maradó, vagy onnan engedély nélkül eltávozó tanköteles tanulóval szemben
A tervezet a rendőrségről szóló törvényt is módosítaná, ennek értelmében a rendőr azt a tanköteles tanulót, aki nem tudja hitelt érdemlően igazolni, hogy a tanítási napon a tanítási órától vagy az iskola által szervezett kötelező foglalkozástól engedéllyel maradt távol, vagy arról engedéllyel távozott el, a nevelési-oktatási intézmény vezetőjéhez kísérheti vagy a nevelési-oktatási intézménnyel történt előzetes egyeztetést követően oda útba indítja. Hitelt érdemlő igazoláson a nevelési-oktatási intézmény, az orvos, valamint a tanköteles tanuló szülője, törvényes képviselője által kiállított igazolást kell érteni.
Forrás: Biztonságpiac.hu
Magyarország Nemzeti Önkormányzati delegációja – melynek tagjait ciklusonként újraválasztanak – 2007-ben kiutazott az Európa Tanács helyi és regionális kongresszusának soros kongresszusára (Strasszburgba).
Úti-jelentésében a delegáció vezetője összefoglalta az ott hallottakat, s hazahoztak 1 pld. könyvet, melyből a tagországok delegációi 1 pld-t kaptak. A becses kiadvány, egy korábbi nemzetközi konferencián elhangzott jó példák gyűjteményét tartalmazza a helyi és regionális önkormányzati megoldásokról. (Ezeket azért adják, hogy az ET tagországok is alakítsák ki országukban a szükséges modellt. Érdeklődésemnél fogva, kitartó utánajárásom során 2008_ban birtokomba kerülhetett a hazahozott egyetlen könyvecske. Megtisztelő módon a TÖOSZ Polgármesternők Szövetségének tisztújító programjára invitáltak, s ott vehettem át a könyvecskét. Igen felemelő és megtisztelő volt mind a programra történt meghívás, az ott hallottak, s a könyv részemre való átadása is). A Nemzeti Önkormányzati delegáció hazahozott egy dokumentumot is, amelyet az akkori delegáció egyik tagja (a Faluszövetség elnöke) bocsátott rendelkezésemre 2009-ben, egy REMET-OCBBM szekszárdi program után. A REMET-OCBBM törekvéséhez, a polgárok biztonságát szorgalmazó,
http://www.remet.hu/cms/index.php?option=com_content&task=view&id=70&Itemid=1
új típúsu megoldásokkal harmonizáló könyvecske és az ET dokumentum is hasznos helyre került.
Most közzéteszem az ET Miniszteri Bizottság által megfogalmazott dokumentumot, így minden bizonnyal érthetőbb lesz több irányú dohogásom a magyarországi állapotokat illetően, polgáraink biztonságát érintő állapotokban. Tegnap hallottam a TV-ben, hogy a TEK hivatott polgáraink biztonságát garantálni.Ismereteim szerint a biztonság teremtése közügy, meglehetősen sok szereplője van, s nem gondolom, hogy a TEK egyedüli birtoklója a biztonságteremtésnek, de jól hangzik e PR küldetéstudatuk. A dokumentum megtalálható a REMET-OCBBM „Biztonság partnerségben – partnerség biztonságban” című kiadványában, melyet a biztonsági felhívással való egyetértésed, és csatlakozási szándékod esetén igényelhetsz itt a felhívás alján lévő e-mail címen:
http://www.remet.hu/cms/index.php?option=com_content&task=view&id=70&Itemid=1
Ismerjük meg, mit ajánl a tagországok kormányainak az Európa Tanács Miniszterek Bizottsága, A döntéshozatalban Magyarország részéről, kormányszintről egy kijelölt személy vett részt, s részese volt a hozott döntésnek.
https://wcd.coe.int/ViewDoc.jsp?id=1123875&Site=Congress&BackColorInternet=e0cee1&BackColorIntranet=e0cee1&BackColorLogged=FFC679
Az Európa Tanács Helyi és Regionális Közhatóságok Kongresszusának (a továbbiakban: Kongresszus) 216/2007. Ajánlása
Közösségi rendészet: a helyi és regionális helyhatóságok szavatolják az újfajta
Közösségi együttműködést
1. Az erőszak növekedése és a bizonytalanság érzésének
mélyülése rávilágít a bűnüldözés büntetéses módszereinek korlátaira, vagyis
hogy ez önmagában szervezetileg fékezné a veszély növekedését a közbiztonságra,
mivel az ilyen megközelítés nem képes orvosolni az alapvető problémákat, melyek
a veszélyeztetettséget okozzák, és rombolják az életminőséget.
2. Emellett a rendvédelmi szolgálatot az egyre
szakszerűbbé és szakosodottabbá válás (professzionalizálódás) eltávolítja a
néptől, és fokozatosan kivonja azt a közösségi térből; ez kedvezőtlen hatású
annak tükrében, hogy a rendvédelem elsőszámú érintettje a polgár.
3. Ennek tükrében (újra)alkotta a legtöbb tagállam a
programjait, hogy a rendészetet közelebb vigye a néphez, mivel a rendészet
legitimációja éppen a különféle társadalmi csoportokkal folytatott konzultáción és együttműködésen nyugszik.
4. Az Európa Tanács tagállamainak állam- és kormányfői
varsói találkozójukon kifejezték szándékukat „gondoskodni polgáraink
biztonságáról”. Ezt az elhatározást megerősítették az ez alkalomból elfogadott Akciótervben.
5. A Kongresszus tudatában van annak, hogy szükséges az
állampolgári biztonságérzet erősítése. E tekintetben hangsúlyozza, hogy
elfogadta a 197/2006 ajánlást az európai városi
biztonságról, valamint a 152/2004 ajánlást az európai helyi rendészetről.
6. A fentiek értelmében a Kongresszus reméli, hogy
megerősítheti munkáját ezen a területen, kiemelve a helyi és regionális
közhatóságok alapvető szerepét egy új együttműködés megszervezésében a
települési biztonságért, bevonva valamennyi társadalmi szereplőt (népcsoportok,
polgárok) és a biztonsági szakmát (rendőrség és bíróság) a helyi rendfenntartás hatékony, demokratikus és integrált rendszerének kiépítése szándékával.
Ebből következően javasolja, hogy az Európa
Tanács Miniszterek Bizottsága hívja fel a tagállamokat:
a. létesítsenek helyi rendészetet ahol még nincs, a
polgárok társadalmi igényeinek fokozottabb figyelembe vétele, és a személyükre
szabott reagálás biztosítása érdekében;
b. lássák el ehhez a kezdeményezéshez a helyi és
regionális önkormányzatokat a szükséges szervezeti, humán, anyagi, technikai és pénzbeli eszközökkel;
c. valósítsák meg a Miniszterek
Bizottsága 21/2003 ajánlásában a bűnmegelőzés területén a partnerségre vonatkozó vezérelveket;
d. a rendőri munka gyakorlása során vegyék tekintetbe az
emberi jogokat és azok védelmét, különösképpen beépítve a vonatkozó nemzetközi
előírásokat a rendőrtisztek képzésébe és továbbképzésébe, a Rendőri Etika Európai Kódexében foglalt elveknek megfelelően
e. állítsanak fel egy törvényhozói, végrehajtó-szervezeti és helyi önkormányzati képviselőkből állóállandó koordinációs testületet, amelynek feladata lenne:
i.közös biztonsági programok szervezése;
ii. a közrendészeti és közbiztonsági tevékenységek koordinációjának biztosítása;
iii.munkamódszereket találni a törvényi szabálytalanságok megelőzéséhez;
iv.
gondoskodni a törvények és a rend érvényének szükséges fenntartásáról;
v.
a helyi és regionális hatóságok valamint a végrehajtó irodák munkájának
összehangolása az etnikai csoportok és a különféle felekezetek vezetőinek
bevonásával az erőszakos cselekmények, valamint a terrorista és szélsőséges tevékenységek elleni küzdelem céljával;
vi.
a média segítségével erről a munkáról szóló tájékoztatás biztosítása
f. kezdeményezzenek egy kommunikációs és információs
képzési politikát a helyi döntéshozók, a média, az általános közvélemény és a
rendőrök felé annak a ténynek a tudatosítása érdekében, hogy a biztonság mindenki felelőssége
g. ösztönözzék az oktatási rendszereket, hogy a tanulók
és hallgatók valamennyi korosztályának képzési programja tartalmazzon
találkozást közbiztonsági ügyekkel foglalkozó szakemberekkel annak érdekében,hogy kölcsönösen bővüljön az ismeretanyag és a megértés;
h. irányítsák a tagállamok között a legjobb gyakorlatokcseréjét a helyi rendészeti rendszerek tapasztalatainak javításában.
1
Megvitatta és elfogadta a
Kongresszus 2007. május 31-én, 2. ülésén.
Vélelmezem, hogy eme dokumentum nem jutott el a fejlesztésekkel foglalkozókhoz, vagy politikai versengések áldozatává vált, időszakosan, s átmenetileg.Az Európa Tanács ajánlásai a tagországok számára nem kötelezőek, bár egyetemi publikációk szerint alkalmazni kell. Igy, átültetésük, alkalmkazásuk is a kormányzaton múlik.
Ezek után már csak az a kérdés, Magyarországon mikor indulnak el ezek a folyamatok?!Vajon már ET tagországoknál milyen folyamatok indultak el ennek mentén? Szükségesnek tartom más ET tagországokban elindult folyamatok megismerését, a nemzeti jó példák terjesztését, hiszen abból lehet tanulni is.
Napjainkban már lehet hallani a helyi rendészeti szervek létrehozását, és iskolaőrök alkalmazását célzó törvénytervezetről. A helyi rendészeti szervek létrehozását éppen ez a dokumentum szorgalmazza, s ezt korábban el is küldtem a BM Önkormányzat illetékes szerve felé, ahol – a jelek szerint – fogadókészek voltak, s beemelték egy törvénytervezetbe. Ám e dokumentumnak számos más pontja is van, többek között az e.) pontban megfogalmazottak szerint, „állítsanak fel egy törvényhozói, végrehajtó-szervezeti és helyi önkormányzati képviselőkből állóállandó koordinációs testületet, amelynek feladata lenne…”Talán egy szakpolitikai koncepcióval, a szükséges jogszabályalkotással, s ezzel kellett volna kezdeni – nem?!Magyarországon, az ET ajánlásokra legyintenek, hogy csak ajánlás. Nem is veszik komolyan, s nem is eszerint történnek a lépések. Még nem.
A jelek szerint még mindig nem fontos. A napi eseményeket követve a polgáraink biztonságát érintő események mindinkább durvulnak. A kriminálpszichológus szerint, ha az állam nem képes a közbiztonsági feladatát ellátni, a polgárok veszik kézbe az ügyek intézését.Olvassuk, tapasztaljuk. Vajon meddig megy még ez így?!Azonnali cselekvésre van szükség a fentiek szerint!
A továbblépések érdekében megalakult a Magyarországi Nemzeti Közösségi Rendészeti Bizottság informális csoportja, s ezen első javaslatával felhívja a kormányt a további cselekvésre, az ET ajánlásban megfogalmazottak szerint, a szükséges szakpolitika kidolgozására, s az ehhez szükséges jogszabály kidolgozására.
Hargitai Márta