A Franco-diktatúra 128 áldozatának exhumálása kezdődött meg a Madrid mellett található egykori Elesettek Völgyében hétfőn.
A munkálatok első fázisában a szakértői csapat 18 olyan ember földi maradványait kutatja fel, akiket a feljegyzések szerint a bazilika Szent Sír kápolnájának kriptájában temettek el, és akiknek exhumálását kérvényezték a leszármazottak. Köztük van Manuel és Antonio Ramiro Lapena is. A testvérpárt 1936-an végezték ki a francóisták a Zaragoza közelében található Calatayudban, holttestüket 1959-ben szállították át, miután a diktátor polgárháborús győzelmének jelképeként megépült az Elesettek Völgye, több ezer fogoly rabszolgamunkájával.
A Lapena testvérek hozzátartozói számára 2016-ban engedélyezte a bíróság, hogy visszakaphassák és maguk temethessék el szeretteik földi maradványait, ügyük precedens lett a hasonló családok számára. Számos bürokratikus és jogi akadály miatt azonban csak most szerezhetnek érvényt a bíróság döntésének, amelyet idén márciusban a spanyol Legfelsőbb Bíróság is megerősített. Az exhumálás előkészületei fél évvel ezelőtt kezdődtek meg a helyszín biztosításával, mobil laboratórium telepítésével és az ötemeletes kripta feltérképezésével speciális kamerákkal.
A feltárás menetrendje szerint először azonosítják a csontokat rejtő faládákat a legalsó szinten, majd DNS-vizsgálat következik a személyazonosság igazolására. A maradványokat ezt követően kaphatják meg a családok. A tervek szerint alulról felfele haladva 59 áldozatot keresnek meg, akiket ebben a kápolnában temettek el, majd a kutatás folytatódik a bazilika többi kriptájában is. Korábban itt volt eltemetve az egykori spanyol diktátor, Francisco Franco tábornok (1892-1975) is, akinek sírját 2019-ben helyeztette át a kormány.
Idén áprilisban exhumálták José Antonio Primo de Rivera, a diktatúra politikai alapját adó, fasiszta eszmeiségű Falange párt vezetőjének maradványait is, miután a tavaly életbe lépett, úgynevezett demokratikus emlékezet törvény kimondja: a tisztelet kifejezése lenne, ha a diktatúra alakjai továbbra is megkülönböztetett helyszíneken lennének eltemetve.
Spanyolországban 36 éven át, a spanyol polgárháború 1939-es befejezésétől egészen a tábornok 1975-ben bekövetkezett haláláig tartott Franco diktatúrája. Uralma, a monarchista-nacionalista jobboldali és a köztársaságpárti baloldali erők között zajló polgárháborút követően kemény megtorlásokkal kezdődött, több ezer embert bebörtönöztek, és legalább harmincezret kivégeztek.
A Madridtól mintegy ötven kilométerre található, gigantikus kőkeresztjéről már messziről látható Elesettek Völgyébe a diktátor átszállíttatta a köztársaságiak oldalán elesettek holttesteit is a hozzátartozók beleegyezése vagy tudomása nélkül.
Hivatalos becslések szerint mintegy 33 ezer embert temettek el ott – közülük 12 ezer áldozat azonosítatlanul -, egyes történészek azonban úgy vélik, hogy valójában legalább kétszer annyian lehettek. A köztársaságpárti áldozatok leszármazottai évek óta küzdenek azért, hogy szeretteiket exhumálhassák az Elesettek Völgyéből, amely mostanra visszakapta a korábbi, Cuelgamuros völgye elnevezést.
Volt politikai foglyok tömegsírját tárták fel a prágai Pankrác börtön területén
A csehszlovák kommunista rendszer politikai foglyainak és börtönkórházban meghalt embereknek eddig ismeretlen tömegsírját tárták fel régészek a prágai Pankrác börtön területén. A tömegsírba 1948 és 1965 között különböző börtönökben meghalt több mint 80 politikai fogolynak, illetve katonáknak és a pankráci börtönkórházban elhunyt embereknek a hamvait temették nagy valószínűséggel – mondta Alex Kyr, a cseh börtönfelügyelőség történeti osztályának igazgatója a régészeti kutatások eredményeit bemutató sajtótájékoztatóján. Az 1947 és 1954 között vesztőhelyként működő börtönterület földjében a régészek tavaly októberben elégett csontmaradványokat találtak. „Ezt a területet később (1954 után) kiürítették, a vesztőhely akasztófáit eltávolították, majd egészen a rendszerváltás utáni első évekig nem volt ott semmi. 1992-ben az egykori kivégzőhelyen emlékművet állítottak az áldozatoknak” – mondta Kyr.
A régészeti kutatások célja azon politikai foglyok hamvainak megtalálása volt, akiknek az urnáját sem a Dáblice, sem a Motov köztemetőben nem temették el. Történeti dokumentumokkal csak az bizonyított, hogy ezeket az urnákat a múlt század ötvenes éveinek végén vagy a hatvanas évek elején a csehszlovákiai börtönökből a prágai Pankrác börtönbe szállították. Az urnákról egyéb feljegyzések nincsenek. Fennmaradt egy belügyminiszteri utasítás 1961-ből, amely alapján az urnák tartalmát el kellett ásni. Néhány urna, köztük az 1957-ben a morvaországi Mírov várbörtönben meghalt Esterházy Jánosé, a szlovákiai magyarság két világháború közti vezetőjéé, azonban egészen 1965-ig temetetlen maradt, majd elásták a Motol köztemetőben.