Sok más iparághoz hasonlóan a magánbiztonság területén is döntően a közbeszerzések során elfogadott árak határozzák meg a szektor vállalási árszínvonalát. Annál is inkább így van ez, hogy a magyarországi magánbiztonsági piac szolgáltatásait több mint ötven százalékos arányban állami vagy önkormányzati szervek, intézmények, illetve többségi állami vagy önkormányzati tulajdonú cégek veszik igénybe. A vagyonvédelmi törvény módosításáról Kaló Józsefet, a Hori-Zone Információs és Biztonsági Iroda tanácsadóját kérdeztük.
Az elmúlt hónapokban több fórumon is szó esett arról, hogy a magánbiztonsággal foglalkozó cégek árcsapdába kerültek: az öldöklő piaci versenyben a megrendelői oldalról „kikényszerített” vállalási árak gyakran olyan szintre süllyednek, amelyből az őrző-védő cégek még a szolgáltatás bekerülési költségeit – a vagyonőrök tisztességes fizetését, valamint az élőerős munkára rakódó közterheket – sem tudják kigazdálkodni.
A túlzottan alacsony vállalási ár nem új keletű jelenség a magyarországi piacon: a Magánbiztonsági Ágazati Párbeszéd Bizottság (MBÁPB) már 2004. szeptember 3-i ülésén is foglalkozott a kérdéssel – mondta érdeklődésünkre Kaló József, a Hori-Zone Információs és Biztonsági Iroda tanácsadója, az MBÁPB volt elnöke.
„A MBÁPB tisztában van azzal, hogy a szolgáltatási árakat döntően a piaci viszonyok határozzák meg, de az alacsony árak kialakulásában az állam szervezeteinek is jelentős szerepük van.” (l/2004. sz. MBÁPB határozat)
Véleményünk szerint ezen a területen az állam kétarcú – fogalmazott a szakértő. Kaló József kifejtette: egyfelől az állami szervek – teljes mértékben helyesen – követelik, hogy a biztonsági cégek tartsák be a jogszabályi előírásokat, többek között a foglalkoztatás területén is. Másfelől azonban az állami és önkormányzati szervek, szervezetek – még a közbeszerzési eljárás ellenére is – olyan alacsony áron veszik igénybe ezeket a szolgáltatásokat, amelyből teljesen nyilvánvalóan még a dolgozók minimálbére sem fizethető ki. Az állam tehát egyrészről tiszta, világos és áttekinthető viszonyokat kíván teremteni, kikényszerítve a szabályok betartását, másrészről intézményein és gazdálkodó szervezetein keresztül elismeri és támogatja a szabályok megszegését, különösen a foglalkoztatás területén.
Az alacsony szolgáltatási díjak természetesen döntően befolyásolják nemcsak a bérezést, hanem többek között a foglalkoztatást, a minőséget és a továbbképzést is. A helyzet, sajnos, 2004 óta mit sem változott – tette hozzá Kaló. A szakember szerint addig, amíg ez a helyzet fennmarad, nem valószínű, hogy az árak jelentősen emelkednének, vagyis belátható időn belül nincs esély arra, hogy a vállalási árak legalább a garantált bérminimum kifizetését biztosítsák.
Mindeközben a feketefoglalkoztatás terén annyi változás történt, hogy a volt Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF), az építőipart megelőzve, a magánbiztonságot (őrzés-védelem) sorolta első helyre ebben a kategóriában – mondta a Biztonságpiac.hu kérdésére Kaló József. Az ellenőrzések fokozásával talán lehet némi eredményt elérni, de amíg az állam kettős szerepe nem változik, ezen a területen sem számíthatunk jelentős javulásra.
„A biztonsági őri tevékenység (személy- és vagyonvédelem) szakképesítéshez kötött tevékenység, a vonatkozó (298/2011. (XII. 22.)) kormányrendelet alapján a garantált bérminimum havi 108 ezer forint, az órabér pedig 621 forint. A vállalkozások jelentős része a tavalyi az alacsonyabb bérek vonatkozásában sem tartotta be az állami jogszabályokat, ezért nem is várható el tőlük, hogy máról holnapra jogkövető magatartást tanúsítsanak. Véleményünk szerint, aki eddig megsértette a szabályokat ezután is meg fogja, aki eddig feketén foglalkoztatott, az ezután is ezt a gyakorlatot követi majd. A jelenlegi ellenőrzési rendszerben ezeknél a vállalatoknál a jogszabályilag meghatározott bér nagysága nem oszt, nem szoroz.” (Kaló József)
Százezer lakosra jutó biztonsági őrök száma, 2008
Európa 237
Magyarország 791
Forrás: Private security and its role in European security – Livre Blanc, 2008. december
A 2005. évi CXXXIII. tv. 2012. január 1-jétől hatályos módosítása ugyanakkor kedvező hatással lesz az iparágra – vélekedett Kaló József. Bár különböző akadályok és problémás részek továbbra is maradtak a jogszabályban, a változás összességében pozitív. A kedvező hatásokat a szakember szerint elsősorban a szabályokat betartó cégek érzékelhetik, míg a törvény valószínűleg nehéz helyzetbe hozza a szabályokat megszegő és kijátszó cégeket, amennyiben a szabályozáshoz hatékony ellenőrzés is társul. Hatékony ellenőrzés nélkül, valószínűleg marad minden a régiben – tette hozzá Kaló.
A Hori-Zone tanácsadója a törvénymódosítás előnyei között említette azt, hogy a jogszabály pontosabban határozza meg a fogalmakat, a biztonságtechnikai, illetve magánnyomozói tevékenységet nem engedélyhez, hanem csak bejelentéshez köti, amely valószínűleg egyszerűsíti az eljárást. Emellett a törvény megtiltja az alvállalkozói láncot, azzal, hogy az alvállalkozó nem adhatja tovább más alvállalkozónak a munka elvégzését. A szakértő szerint a törvénymódosítás sok feketén, vagy szabálytalanul dolgozó cég megszűnését eredményezheti. Ezzel egy időben a törvénymódosítás megszüntette a kötelező szakmai kamarai tagságot, amely már a törvény elfogadásakor (2004-ben) is az Európai Unió alapszerződésébe ütközött. Az akkori Belügyminisztérium annak ellenére előterjesztette, hogy erre a körülményre a MBÁPB több alkalommal is felhívta a figyelmet, a kormány és az Országgyűlés pedig elfogadta az előterjesztést. Kaló megjegyezte: többek között ebben az ügyben is kötelességszegési eljárás folyik Magyarország ellen.
Hátrányos rendelkezések főként a nem módosított részekben maradtak meg. Ilyen hátrányos rendelkezésnek számítanak többek között az egyéni vállalkozókra vonatkozó passzusok (a törvény II. fejezetének 18-21. paragrafusai). A rendelkezés lehetővé teszi, hogy azok vállalkozók, amelyek egyéni vállalkozókat alkalmaznak, figyelmen kívül hagyják a garantált bérminimumot. Vállalva a munkaügyi ellenőrzések bizonyos kockázatait (például az alvállalkozói jogviszony bizonyos feltételek mentén munkaviszonnyá minősíthető át, jelentős büntetéssel és utólagos adó- és járulék megfizetéssel), ezzel tartósan alacsony szinten tudják tartani a vállalási árakat, és versenyelőnyhöz jutnak a biztonsági őröket munkaviszonyban foglalkoztató vállalkozókkal szemben.
Rendkívül érdekes például a 20. § (1)-(2) bekezdése – mondta a Biztonságpiac.hu-nak Kaló József.
„20. § (1)41 Ha a fővállalkozó az alvállalkozót harminc nap időtartamot meghaladó, folyamatosan elvégzendő, e törvény hatálya alá tartozó tevékenység végrehajtásával bízza meg, úgy az alvállalkozót – feltéve hogy a keresőképtelen betegség tényét és a betegség időtartamát háziorvos igazolja – évi tizenkét nyolcórás munkanapnak megfelelő, összesen kilencvenhat munkaóra fizetett egészségügyi szabadság illeti meg.
(2) Az (1) bekezdés szerint járó egészségügyi szabadság időtartamára a szerződésben megállapított alapóradíjat a fővállalkozó fizeti.”
„Több illetékes személytől is megkérdeztük, hogy az egyéni alvállalkozó a betegszabadságról milyen számlát állít ki, mi a betegszabadság SZJ-száma. Megfelelő választ nem kaptunk, de furcsa volt az APEH egyik főosztályvezetőjének állásfoglalása, aki azt írta le, hogy a betegszabadságot úgy kell leszámlázni, mintha az egyéni vállalkozó azokon a napokon dolgozott volna. Úgy gondoljuk, hogy ez az állásfoglalás több mint furcsa” – állítja a szakértő.
Ugyancsak jelentős probléma, hogy a törvény hatálya alá vonta a mechanika rendszert tervezőket és szerelőket is, ami az előző, 1998. évi IV. törvényben még nem szerepelt, de elmulasztották meghatározni a mechanikai vagyonvédelmi rendszer fogalmát. Ha a különböző szakkönyvekben megnézzük a mechanikai rendszer elemeit, az alábbi felsorolásokat találjuk a teljesség igénye nélkül: építészeti elemek, rácsok, sorompók, kerítések, zárak, lakatok, nyílászárók, pénz- és érték tárolására szolgáló eszközök. Ennek alapján a törvény hatálya kellene tartozni a kőműveseknek, vasbetonszerelőknek, ácsállványozóknak, tetőfedőknek, lakatosoknak, asztalosoknak, üvegeseknek, vagy redőnyösöknek is. Nyilvánvaló, hogy ez képtelenség, a rendőrség egyik illetékese ezzel kapcsolatban azt a választ adta, hogy ők úgy alkalmazzák a törvényt, hogy aki ilyen igazolványt kér a rendőrségtől, annak adnak, aki nem kér, az pedig igazolvány nélkül végzi ezt a tevékenységet. Ennyit a szigorú törvényi előírásról.” (Kaló József)
A kötelező kamarai tagság megszűnése mindazonáltal döntően nem befolyásolja majd a piacot, bár lehetséges, hogy egyes kamarai vezetők cégei nem fogják élvezni a korábbi esetlegesen kivételezett helyzetüket. A biztonsági őrök egyértelműen nem örültek a kötelező tagság intézményének. A tagdíjat egyfajta „adónak” tartották, amelyért lényegében semmit nem kaptak – vélekedett Kaló. A szakmai kamarának a jövőben lehet megfelelő szerepe, ha a „hivatalnokoskodó, adminisztratív” szerep helyett a szakmaiságra, a szakma fejlesztésére helyezi a hangsúlyt. A magánbiztonsági vállalkozások mint munkáltatók eddig sem lehettek a kamara tagjai, csak kötelezően regisztráltatni kellett magukat. A törvénymódosítással egyébként a cégek is megszabadulnak a kötelező regisztrációs díj fizetésétől.
Forrás: Biztonságpiac.hu
