Míg az alkoholmérgezéses esetek száma továbbra is stagnál, a dizájnerdrogok fogyasztásával kapcsolatos esetek komoly kihívást jelentenek a szakemberek számára. Az elrettentés nem hatékony eszköz, sokkal inkább a pozitív példák bemutatása jelenthet visszatartó erőt – véli Zacher Gábor toxikológus szakértő, a Honvédkórház sürgősségi osztályának vezetője.
– Hogyan alakultak az elmúlt évi statisztikák: tovább nőtt a kábítószer-, illetve alkoholfogyasztás miatt kórházban kerülő fiatalok száma?
– Tavaly 5-8 százalékos emelkedést tapasztaltunk a pszichoaktív szerek fogyasztásával kapcsolatos esetek számában: 2013-ban nagyjából 2150-re nőtt az előző évben regisztrált 2000-ről. Az alkoholfogyasztással összefüggő esetek száma érdemben nem változott, ez jelenleg 1500-1800 esetet jelent évente. A trendek változatlanok, továbbra is megvannak a szezonális kiugrások, vagyis szalagavatók, bankettek alkalmával, vagy éppen a vizsgaidőszakok lezárásakor mindig többen kerülnek kórházba túlzott alkoholfogyasztás miatt. Azt kell mondjam, a világ nem változott túl sokat, hiszen ezekbe a csapdákba szinte mindenki beleesett a tizen-, huszonévesen. Az ugyanakkor negatív változást jelent a megelőző időszakokhoz képest, hogy sokan vannak olyanok, akik egy átlagos hétköznapon kerülnek be. Jellemző tendencia, hogy egyre fiatalabbak is bekerülnek a kórházakba, olyanok, akiknek még alacsony a tolerancia-szintjük, számukra néhány felesnél már véget ér a buli.
– Mennyiben változtak meg a fogyasztási trendek?
– A tinédzserek jellemzően nem engedhetik meg maguknak a drágább, jó minőségű italokat, így az egyszerűbb kommersz vodkákat, a legolcsóbb borokat választják, viszont ezek semmire nem jelentenek garanciát. A kábítószer-használatban jól érzékelhető, hogy a dizájnerszerek olcsóbban hozzáférhetők, akár már 1200 forintért meg lehet kapni ilyen anyagokat. A ’90-es évek első felében a piac „megbízhatóbb” volt: kevesebb szer volt jelent, viszont nagy biztonsággal lehetett tudni, hogy mi van ezekben az anyagokban. Ma már ez korántsem így van, a lefoglalások tapasztalatai szerint egy-egy tablettában akár többféle hatóanyag is jelen lehet. Ráadásul tavaly több száz új szer jelent meg a piacon.
– Milyen kihívást jelent a dizájner-drogokkal kapcsolatos esetek kezelése?
– Tapasztalataim szerint a negatív példák, a haláleseteknek, vagy éppen a droghasználatra visszavezethető rokkantság kialakulásának publikus bemutatása nem segít, az elrettentésnek nincs komoly hatása. A statisztikák alapján nagyjából minden 12 millió droghasználatból egy vezet halálhoz. Noha minden droghalál felesleges és elkerülhető lenne, a fogyasztó számára a halálos kockázat esély szinte elhanyagolható. Magyarországon egy évben nagyjából 20-22 ember hal meg kábítószer-használat miatt, miközben 45-50 millió alkalommal fogyasztanak valamilyen drogot évente. A törvényi szabályozás nem jelent visszatartó erőt. A törvény fontos, mert megad egy követendő keretrendszert, de a büntetési tételek emelésének nincs elrettentő hatása. Elég, ha arra gondolunk, hogy egyes délkelet-ázsiai országokban halálbüntetéssel sújtják a kábítószer-csempészetet, de dőreség lenne azt képzelni, hogy ezekben az országokban nincsenek jelen a drogok. Fontos megjegyezni, hogy a C-lista nem a felhasználóról szól, inkább a terjesztőről, hogy a dealerek érezzék, mit árulnak. Jelenleg több tucat szer vizsgálata folyik, a szakemberek azt kutatják, hogy az adott anyagok mennyire veszélyesek.
– Lehet-e tudatos, „biztonságos” szerválasztásról beszélni ma?
– A tudatos választást rendkívül nehéz definiálni, mert senki nem ismeri a központi idegrendszerének a válaszait egy adott szerre. Ne felejtsük el, hogy még egy marihuánás cigitől is lehet pánikrohamot kapni. Az, aki kábítószert fogyaszt, rálép egy olyan ösvényre, amiről nem tudja, hogy hova vezet. Bár mindenki maga dönti el, hogy akar-e kábítószert használni, a következményekről már nem maga az ember dönt.
– Milyen társadalmi trendek állnak az ilyen döntések, választások hátterében? Milyen szerepe van ebben a családi kapcsolatoknak?
– A családi magatartásminták rendkívül fontosak: ki, mit látott, vagy hozott otthonról. Meghatározó lehet például, ha a felmenők között voltak alkoholbetegek, ennek lehet elrettentő vagy visszatartó ereje. Ha azonban egy fiatal erre nem lát példát, akkor sokkal inkább a saját értékrendje szerint hoz döntést. A felelősség abban áll, hogy meg kell tanulnunk együtt élnünk ezzel a jelenséggel. Mindenki a saját pszichoszociális gettójában él, és az jelenti a problémát, ha ebből a szer jelenti a kitörést, ha az jelent megváltást valaki számára, és anélkül már nem tudja jól érezni magát. Egy kommunikáció-hiányos társadalomban ez komoly kihívás és felelősség. Mint mondtam, az elrettentésben nem hiszek, sokkal inkább a pozitív példák bemutatásában. A kormányzati drogstratégia pozitív eleme, hogy a jó példák bemutatását szorgalmazza, hiszen a fiatalok legalább fele úgy tudja leélni az életét, hogy nem próbál ki drogokat.
– Tavaly év elején a fővárosban megszűntek a detoxikálók, és ezt a tevékenységet a kórházak sürgősségi osztályai vették át. Mik a tapasztalatok, jól vizsgázott a rendszer?
– A váltásnak magam is kezdeményezője voltam, hiszen ezek az esetek sürgősségi ellátást igényelnek. A sürgősségi osztályok kezdetben nehezen tudták megszervezni, hogy az alkoholos esetek a többivel egy helyen kezeljék, de a kezdeti nehézségeket sikerült leküzdeni. Az osztályokon naponta 3-6 esetről beszélünk a fővárosban. Ne felejtsük el, hogy az alkoholfogyasztás csapdát jelent: ha valaki részegen elesik, és emiatt senki nem foglalkozik vele, attól még szomatikus sérüléseket szerezhet, amelyek egyes esetekben végzetesek lehetnek. A sürgősségi osztályokon megvan a lehetőség, hogy kezeljék az ilyen eseteket, és azt persze senki nem gondolja, hogy a sürgősségi betegellátás egy kívánságműsor.
Forrás: Biztonságpiac.hu
Szerző: Novák Csaba
(Az interjú a Biztonságpiac 2013 évkönyvben jelent meg 2014 februárjában.)
