Számtalan hazai fejlesztésű kettős felhasználású termék, különleges jármű, ruházat, drónfelderítő, oktató, monitoring és szimulációs rendszer jelent meg a hazai piacon az elmúlt években – mondta a Biztonságpiacnak a Magyar Védelmiipari Szövetség (MVSZ) elnöke. Mindazonáltal Zsitnyányi Attila azt is hangsúlyozta, hogy a hazai vállalatoknak folyamatos megrendelésekre van szükségük a hazai piacon – nem csupán a további fejlesztések –, de olykor a túlélés érdekében is.
– Hogyan értékeli az MVSZ munkáját az elmúlt tíz esztendőre visszatekintve, s melyek voltak a szövetség legfontosabb eredményei?
– Nagyon mozgalmas volt ez az évtized is. Igazi közösséget sikerült kovácsolni a tagságból, akik keresik egymással az együttműködési lehetőségeket. Büszkék vagyunk színvonalas kiadványainkra és rendezvényeinkre is. Éveken keresztül hangoztattuk, hogy szükség van egy olyan „munkacsoportra”, amely a védelmi ipar felhasználóit képviseli, de amelyben jelen vannak az őket felügyelő, a gazdaságért felelős minisztériumok és az ipar képviselői egyaránt. Egy olyan szervezetre, ahol a hazai beszerzésekkel, fejlesztési irányokkal és a közreműködőkkel kapcsolatban fel lehet mérni a valós helyzetet, igényeket, meghatározni a feladatokat, amiket egy szakmailag is elfogadható politikai döntést követően, végre is hajtanak. Tulajdonképpen ez is megvalósult a nemzeti védelmi ipari és védelmi célú fejlesztésekért, valamint a haderő-modernizáció koordinálásáért felelős kormánybiztosi hivatal (új nevén védelmi fejlesztésekért felelős kormánybiztos) létrehozásával. Mindemellett ismét megjelentek kutatás-fejlesztési pályázatok, ahol védelmiipari termékek fejlesztésével is lehetett indulni akár a közép-magyarországi régióban található cégekkel is. Természetesen ezek nem kizárólag az MVSZ érdemei, de ezek voltak azok a legfontosabb célok, amiért folyamatosan dolgoztunk.
– Miért és miként volt szükség a szövetség stratégiájának módosítására az elmúlt években?
– A szövetséget 1993-ban elsősorban érdekképviseleti céllal alapították az iparágban érdekelt vállalatok. 2014-től a fókusz átkerült a lobbi és marketing tevékenységekre. Ezt a stratégiát követjük azóta is, természetesen folyamatos finomhangolásokkal. Az elsődleges célunk továbbra is az, hogy új üzleti lehetőségeket találjunk közvetlenül – illetve együttműködő partnereink segítségével közvetve. A folyamatos átszervezéseknek köszönhetően ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy lassan már évente új szervezeteket kell megismernünk, kialakítani velük az együttműködést, és közösen lobbizni azért, hogy az itthoni és nemzetközi megjelenésekhez szükséges források rendelkezésre álljanak. Ez az egyik gazdátlan, legkevésbé működő terület, ahol csak az MVSZ az állandó szereplő, így nagyon nehéz eredményeket elérni, de nem adjuk fel! Hasonló nehézségekkel nézünk szembe a támogatott kutatás-fejlesztési és innovációs lehetőségek esetében is.
– Hogy értékeli a hazai védelmi ipar jelenlegi helyzetét, hol tart most az ágazat „felélesztése”?
– Az elmúlt években sikerült felhívnunk a döntéshozók figyelmét arra, hogy a hon- és rendvédelmi szervek ellátásbiztonsága, illetve a védelmi költségvetés fenntarthatósága érdekében igenis szükség van a hazai védelmiiparra és annak központi fejlesztésére, támogatására, esetenként koordinálására. A hazai cégek készen állnak az együttműködésre, felélesztését azonban csak a megrendelői oldalról lehet végrehajtani. A folyamat elindult, első körben az állami vállalatok helyzetbe hozásával, külföldi cégek idecsábításával. Ez egyrészt érthető, hiszen könnyebb a közvetlen irányítás alatt álló állami tulajdonú vállalatokat rendeléssel ellátni vagy nagy beszerzések miatt a külföldi cégeket az állammal – amely egyben a vásárló is – történő együttműködésre rávenni. Hosszú távon azonban csak a piaci alapokon is életképes vállalkozások képezhetik a hazai védelmi ipar alapját. Ezek a vállalatok lehetnek állami, részben állami vagy magán tulajdonban is.
– A Zrínyi 2026 program mellett milyen egyéb forgalomnövelő, illetve új megrendeléseket generáló tényezők, beszerzések, programok élénkítették a piacot az elmúlt időszakban?
– Kezdetben a hazai cégek is érzékeltek forgalom-növekedést a Zrínyi 2026 program kapcsán. Ez a folyamat a tagvállalataink visszajelzései alapján azonban mára visszafordult. Az okokat csak keressük, de valószínűsíthető, hogy bár a beszerzésekre fordítható védelmi célú költségvetés növekedése valóban hatalmas, azonban az évtizedek óta szintén növekvő igények azonnali kielégítésére ez nem elég. Ennek, úgy tűnik, az lett az eredménye, hogy a hazai beszerzéseket ismét hátrébb sorolták, „ha eddig ráért, hadd várjon” alapon, „rájuk lehet számítani, majd türelmesen várnak, ők úgyis mindig itt lesznek”. Nos, nem lesznek itt, hiszen ha nincs árbevétel, gyártás, fejlesztés, akkor ezek a cégek, képességek eltűnnek. Volt már hasonló helyzet: akkor a rádióbeszerzés vagy a Gripen-program eredményeképpen gyakorlatilag lenullázódtak a hazai beszerzések, fogyatkoztak az addig még valahogy talpon maradó cégek. Az elmúlt év tagjaink számára inkább a korábbi években elindult programok befejezéséről vagy az exportról szólt. 2020-ban nem várunk csodákat, de remélem, hogy 2021-től legalább a 2018-as szintre visszakerülnek a hazai termékek beszerzései.
– Érkeznek új szereplők a hazai piacra?
– A Zrínyi 2026-ra továbbra is mindenki óriási lehetőségként tekint. A nagy volumenű külföldről történő beszerzéseknek köszönhetően több hazai beruházás is bejelentésre került. Ezek a cégek csak a következő években kezdenek el érdemi tevékenységet végezni, de egyre több hazai cég gondolja úgy, hogy a képességeik és kapacitásaik alapján majd beszállítói lehetnek ezeknek a cégeknek. Önálló termékeket gyártó cégek is megjelennek, tapogatóznak, együttműködési lehetőségeket keresnek. Érzékelhető irányváltás a külföldi cégek felvásárlása területén is. A kezdetben állami tulajdonú vásárlók után megjelentek új hazai magánbefektetők is ezen a területen. Jelentheti ez azt is, hogy hamarosan valóban elindulnak azok a beszerzések is, ahol a hazai védelmi ipar is jelentősebb szerephez jut majd.
– Fordítsuk meg az előző kérdést: mennyire jellemző a hazai védelmi iparban a cégmegszűnés, felszámolás, piacról való kivonulás?
– Természetesen csalódások itt is vannak. Az elmúlt tíz évben is veszítettünk el stratégiailag fontos cégeket vagy képességeket, amelyek visszaépítése ma már szinte lehetetlen. A felhasználókban és megrendelőkben még mindig nem tudatosul eléggé, hogy ha az itthoni cégek ha nem kapnak folyamatosan megrendelést, akkor azt nem élik túl, hiszen nekik a hazai üzletek nélkülözhetetlenek a kapacitásaik megtartásához. Azoknál a cégeknél, ahol a védelmi célú termékek részaránya alacsony, ott inkább a területről történő kivonulás a jellemző. A nyereségesebb profiljaik irányába mennek el. Ezért is nagyon fontos, ha szűkös a költségvetés, akkor elsősorban a hazai cégekről kell gondoskodni, azonban nem szabad akkor sem elfeledkezni róluk, ha látszólag itt a Kánaán.
– Változott-e érdemben a magyar védelmi ipar szereplőinek versenyképessége a nemzetközi piacokon az elmúlt időszakban?
– Úgy gondolom, hogy igen. Több hazai cég rendelkezik verseny- és exportképes védelmiipari termékkel ami szerencsére értékesítésekkel is párosul. Felderítő elektronika, kommunikációs eszközök, fegyver, vegyivédelem és kibervédelem területén értünk el exportsikereket, de nem szabad elfeledkezni azokról a cégekről sem, ahol bár értékesítések még elsősorban csak itthon történtek, de a megszerzett referencia miatt, jól értékesíthető termékek jöttek létre. Számtalan kettős felhasználású termék, különleges jármű, ruházat, drón felderítő-, oktató-, monitoring-, szimulációs rendszer jelent meg a hazai piacon az elmúlt években. A cégek közötti regionális együttműködéseket kicsit visszavetette a Zrínyi 2026 program. Az, hogy a kormányzat közvetlenül próbál beszerezni mindent egy-egy nagy külföldi integrátor szállítótól, az természetesen kényelmes, azonban ez azt is üzeni a lehetséges szállítók felé, hogy próbáljanak közvetlen kapcsolatokat építeni a vásárlóhoz esetleg az integrátorhoz, vagy a saját kormányzatukon keresztül teremtsenek kapcsolatokat. Ennek már több, hosszú éveken át gondozott együttműködés esett áldozatul, hiszen a hazai cégek által korábban képviselt termékek így más cégeken keresztül érkeznek. Az az általános érv, hogy ez jó, mert csökkenti az árakat de sajnos ez nem minden esetben igaz. Ha integrált termékről van szó, akkor csak annyi a különbség, hogy az ebből származó profit nem egy hazai cégnél jelenik meg, azonban nehézkesebbé és drágábbá válik a szervizelése, javítása. Az úgynevezett „táskás” cégek kiesése nem akkora probléma, bár ott is érték a kapcsolatrendszer, azonban sokszor hazai fejlesztők vagy gyártók túléléshez is szükséges a kereskedelemből származó árrés.
– A 2020 elején kirobbant járványhelyzet hogyan érintette a védelmi ipar szereplőit?
– Természetesen, mint mindenkinek, nekünk sem volt könnyű, de úgy látom, hogy a tagvállalataink jól vizsgáztak. Ez a terület különösen nehéz volt, hiszen védelmiipari termékekről beszélünk, amelyhez az alapanyag beszerzése normál körülmények között sem egyszerű. Gyakorlatilag minden cégnél sikerült fenntartani a folyamatos működést, amelyek a koronavírus elleni védekezéshez szükséges eszközöket gyártották, azok is tették a dolgukat. Üzletileg óriási lehetőség lett volna, a piaci igény megugrott, az árak felmentek, de ebből a magyar gyártók nem profitáltak. A termékeket itthon nem vették meg, de külföldre sem lehetett eladni, mert a járvány kezelésénél is alkalmazható hazai termékek exportját a magyar kormány letiltotta. Ha lesz következő hullám remélem itt is lesznek változások. Nem lesz könnyű az újraindulás, hiszen a nemzetközi piacokon történő megjelenésekhez szükséges kiállítások is elmaradtak, az ügyfeleket direkt célzó üzleti utak is ellehetetlenültek. Azok az országok ahol a védelmiipari gyártók termékeit központilag próbálják a vevőkhöz eljuttatni most előnyben vannak. Meg kell találni a megoldást, hiszen ha csak a nyitást követően próbálunk majd ismét üzleteket építeni, már késő lesz, a konkurenseink akkor már a meglévő szerződéseik teljesítésén dolgoznak majd. Jelen helyzetben különösen rendkívül fontos, hogy a folyamatos fejlesztő munka, a hazai és export értékesítésekhez szükséges műszaki színvonal emelése a járvány okozta gazdasági helyzet jelenlegi nehéz piaci viszonyok között se törjön meg. Ezért a munkahely-megőrzési vagy a versenyképesség-növelő támogatások nagyon jó lehetőségek azoknak, akik élni tudnak vele, ezt kell erősíteni – kiegészítve a védelmiipari exportot segítő lehetőségekkel.
(Cikkünk először nyomtatásban, 2020 szeptemberében jelent meg a Biztonságpiac Évkönyvben. A -szerk- megj.)