Nádas Tamás 2000-ben döntött úgy, hogy szerencsét próbál az Egyesült Államokban, 14 évvel később az új-mexikói média már valóságos hősként ünnepelte. A többszörös Európa- és világbajnok karatés jelenleg az USA-ban, Albuquerque-ben teljesít szolgálatot rendőrként. A most mindössze 36 éves fiatalember hollywoodi karrierálmokat is dédelget.
– Hogy lesz egy magyar fiatalból az APD (Albuquerque Police Department) rendőre?
– Az APD-hez nem régen, tavaly márciusban kerültem, korábban a Los Angeles-i seriffnél dolgoztam. Eredetileg a célom az volt, hogy eljussak Hollywoodba, és bekerüljek a filmes világba. Ez annyiból sikerült, hogy egy társammal még Los Angelesben leforgattuk az első filmünket, egy akció-vígjátékot, ami jelenleg az utómunka-fázisban van.
– Kezdjük kicsit korábbról. A történet az Államokban 17 évvel ezelőtt indult…
– Igen, akkoriban már sok versenygyőzelmen voltam túl, többször szereztem Európa-bajnoki címet. 1997-ben voltam először az Egyesült Államokban, ahol Las Vegasban rendezték a karate-világbajnokságot. Ez volt az első vb, amit megnyertem. Ekkor keresett meg és hívott meg az amerikai karate-válogatott. Amikor meghívtak az Államokba, zöldkártyát és állampolgárságot is ígértek, én akkor mégis hazajöttem még pár évre, hiszen még le kellett érettségiznem. Ezután három évet eltöltöttem a Buddhista Főiskolán és a Testnevelési Egyetemen, majd felhívtam az amerikai karateszövetséget, hogy élni szeretnék a korábban felajánlott lehetőséggel. Bár angolul akkor még alig beszéltem pár szót, szerencsém volt, mert az amerikai karateszövetség elnöke magyar volt, így könnyen szót értettünk. Végül 2000-ben kiutaztam Amerikába, és mivel bizonyítanom kellett, elindultam különböző versenyeken, és Floridától a New York Állam Bajnokságáig mindent megnyertem. A zöldkártyám végül „2001. szeptember 11.” miatt pár évet késett ugyan, de a munkavállalási engedélyem mindvégig megvolt.
– Hogyan került a rendvédelembe?
– A feleségemmel New Yorkban ismerkedtem meg, ott éltünk pár évet, majd átköltöztünk Kaliforniába, ahol elindítottam a filmes vállalkozásomat, majd pedig bekerültem Placido Domingo testőrségébe. Ezután a megyei kormányzathoz tartozó zenei kulturális központban (a Music Centerben) dolgoztam az EOG (Event Operation Group) nevű testületben: ez az a csoport, amely az „A-listás” színészek mellett magas rangú politikusokra is vigyáz – szoros együttműködésben a titkosszolgálatokkal.
– Egy ilyen szervezetbe nem lehet az „utcáról” bekerülni, amellett, hogy kell egy kis szerencse, nagyon komoly ajánlólevelekre is szükség lehetett.
– Amikor Los Angelesben egyetemre jártam, az egyik professzorom a városi rendőrség egyik kimondottan magas rangú tisztje volt, akivel nagyon közeli barátságba kerültem. Az ajánlólevelemet neki köszönhetem.
– Az utcai rendőri szolgálat viszont már veszélyesebb volt, mint a korábbi testőri állás.
– A testőrködés más volt, de persze annak veszélyessége is különböző, attól is függ, hogy ki kinek a testőre. Vannak ismerőseim, akik olyan sztárokra vigyáznak, mint például Salma Hayek: más rizikó kategória, ha a színésznőt mondjuk vásárolni kell elkísérni.
– Hogy vezetett végül az út Albuquerque-be?
– A feleségem oda szeretett volna költözni.
– Csak nem Breaking Bad-rajongó?
– (Nevet.) A városhoz – amelyről sokaknak valóban a Breaking Bad című tévésorozat jut eszébe – Én személy szerint nem ragaszkodtam, viszont mivel mindig a tisztességes munka híve voltam, úgy gondoltam itt felvételiztem az Egyesült Államok egyik legerősebb Akadémiájára. A kemény munkának végül meg lett az eredménye, és annak ellenére, hogy Albuquerque nem tartozik a legnyugodtabb városok közé, nagyon szeretem a munkámat.
– Pontosan milyen beosztásban dolgozik most Albuquerque-ben?
– Jelenleg klasszikus utcai járőr (patrolman) vagyok, de lehetnének emellett más lehetőségek is (pl. beépített rendőr, vagy civil-ruhás munka). Aki szeretne többet dolgozni, az ezeken kívül is számtalan lehetőség közül választhat. Itt mindenkinek minden státuszt végig kell járnia az előrébb jutás érdekében. Járőrként heti négyszer tíz órát kell dolgoznom, utána három napom szabad. Ilyenkor szoktam például a járőrözés, az utcai szolgálat mellett a városban zajló foci-, baseball- és kosárlabdameccsek alkalmával elvállalni kvázi testőri feladatokat a játékosok mellett.
– Ön az Államokban idén komoly médiasztárrá is vált. (Ennek hátteréről részletesebben itt olvashat.)
– Ezt úgy kell elképzelni, hogy kitették egy óriásplakátra a képemet az autópályák mellett. Számomra ez kínosan túlzás volt.
– A média kapta fel ezt a sztorit, vagy az APD egyfajta önmarketingként támogat meg ilyen történeteket?
– Az APD és én is utólag szereztünk tudomást erről a plakátról. Engem már az őrsről hívtak fel, hogy tudtam-e erről. Mondtam, hogy engem ugyan keresett a média, de én az USA-ban sehol nem nyilatkozhatok úgy, hogy arról az APD-vel nem egyeztetek előzetesen. A telefonom szinte felrobbant azokban a hetekben, volt olyan is, hogy nem tudtam bemenni dolgozni, mert annyi interjút kellett adnom.
– Mi is csak a médián keresztül vettük hírét az akciónak, de az nem derült ki pontosan, hogy ez tulajdonképpen egyfajta kríziskezelés volt ott a helyszínen?
– Arról van szó, hogy az USA-ban a civilek felkérhetik a rendőrséget, hogy egyfajta biztonsági erőként legyen jelen egy helyszínen vagy eseményen. Ilyenkor is rendőrként vagyok jelen, de nem a problémát keresem, csak vigyázok arra, hogy ne legyen probléma. Ennek jegyében én csütörtökönként egy szociális ellátó központnál teljesítettem szolgálatot, az ominózus napon pedig áramszünet volt, ezért már-már elküldtek engem haza, mondván nincs semmilyen étel- és italszolgáltatás aznap. A központ előtt állt mintegy harminc ember, akik közül senki nem hőbörgött, csak látszott rajtuk, hogy nagyon elkeseredettek, csalódottak, mert aznap nem kapnak ebédet. Ekkor gondoltam úgy, hogy hozok egy gyorsétteremből szendvicseket nekik.
– Ez után egy második hullámban érkezett a hős rendőr világbajnoki címéről szóló újabb médiahír. (További részletek ezen a linken.)
– Amikor hazaértem a világbajnokságról, már csörgött a telefon: a helyi 7-es csatorna sportigazgatója hívott, hogy interjút akarnak velem készíteni. Persze a riport és a plakátos történet óta én már nem lehetek beépített ember a rendőrségnél.
– Túl ismert lett az arca?
– Igen. Persze a karrierterveket ez csak kisebb részben befolyásolja.
– Mik ezek a konkrét tervek?
– Mindenképp szeretnék továbblépni pár év múlva: vagy a DEA-hez (Drug Enforcement Administration) vagy az ATF-hez (Bureau of Alcohol, Tobacco, Firearms and Explosives). Az APD ezekhez a szervezetekhez a legjobb ugródeszka, mivel nálunk van a legtöbb ügynök az egész Egyesült Államokban – itt van ugyanis a legtöbb drog. Vannak egyéb terveim is. Egyik alternatíva például elmenni nyomozónak, vagy bekerülni a polgármester testőri csapatába. Elsődleges motivációm, hogy nagyon magas szintű képzéseken vehessek részt szerte a világban
– Ha a filmes karrier beindulna, melyiket választaná: Hollywoodot, vagy maradna inkább rendőr?
– Maradnék rendőr, de lehet, hogy a tartalékos, úgynevezett reserve kategóriában. Ez azt jelenti, hogy havonta nyolc órát kell csak dolgozni, viszont megtarthatom az igazolványt és a fegyvert is.
– Most visszatekintve az elmúlt mintegy másfél évtizedre, miért volt jó döntés elindulnia Amerikába?
– Mert ott el tudom érni azt, amit akarok. Ha dolgozol, ott pénzt tudsz keresni, és ha csinálsz valamit, akkor elismernek erkölcsileg is.
– A rendőrségi korrupció azért a tengerentúlon is téma.
– Persze, de itt nincs olyan, hogy ha megállítanak mondjuk ittas vezetéssel, akkor pénz van a jogsi mellett. Amerikában ilyen nincs, mert jól keresnek a rendőrök, mindnek szép otthona, autója van. A rendőrök például nulla százalékos thm-mel vásárolhatnak házat, autót. A rendes megélhetést biztosító jövedelemmel motiválják a rendőröket, hogy ne érje meg a lebukást kockáztatni.
– További sportkarriert tervez-e még három világbajnoki címmel a zsebében?
– Néhány éve elkezdtem brazil jiu jitsut tanulni, és 2012-ben megnyertem ezt az amerikai bajnokságot. Ez a sportág mostanában egy kicsit háttérbe szorult az életemben, de szeretném ezt is újrakezdeni és ebben is szeretnék még egy világbajnoki aranyat. A karate hozzátartozik az életemhez, de valószínűleg a küzdelmet befejeztem, mert 36 évesen már fizikailag nehéz felvenni a versenyt a mai huszonévesekkel. Formagyakorlatozni is nagyon szeretek, ezért azt továbbra is folytatni szeretném. A sporttal kapcsolatosan is sok tervem van, így pl. már jelenleg is heti rendszerességgel (jövedelmezés nélkül) részt vállalok a karate oktatásból, azért, hogy Én is továbbadhassam tudásomat.
Pályakép
– 1978-ban született Budapesten
– 9 éves kora óta karatézik, 12 éves kora óta versenyző
– Háromszoros Európa-bajnok – 1997 és 1998 (2 arany)
– Háromszoros világbajnok – 1997 és 2014 (2 arany)
– Magyar bajnok (1992 és 2000 között összesen 13 aranyérem)
– 2002-2009 pultos és étteremmenedzseri munkák New Yorkban és Los Angelesben
– 2009-2012 Music Center, Event Operation Group + Placido Domingo testőri csapatának tagja
– 2012-2013 Los Angeles Sheriff
– 2013- Albuquerque Police Department
– 2013 óta tagja az IBSSA-nek, a nemzetközi testőr szövetségnek
– 2012 óta a Magyar Rendészeti Kiképzők Szövetségének főinstruktoraTovábbi információ: http://tnadas.com/
Forrás: Biztonságpiac.hu
Szerző: Novák Csaba
Fotó: Dömötör Csaba
