Egyes felmérések szerint a világon csaknem 1 milliárd biztonsági kamera működik, ami azt jelenti, hogy minden nyolcadik emberre jut egy megfigyelő kamera. Vita tárgya lehet, hogy ez a szám sok vagy kevés, abban azonban mindenki egyetért, hogy az így keletkező digitális tartalom kezelhetetlen méreteket ölt.
Ez a jelenség arra ösztönzi az országokat, hogy valamilyen módon megoldást találjanak a digitális tartalmak hasznosítására. Kína példájából tudjuk, hogy a biztonsági kamerák által rögzített felvételeket nem csupán a szó szűk értelmében vett biztonsági célokra használják, hanem arcfelismerő megoldásokkal szolgálják a „köz nyugalmát” is. A történethez tartozik, hogy Kína a világ előterében helyezkedik el, akinek minden lépését árgus szemmel figyelik nyugatról és keletről egyaránt. Ugyanakkor a Carnegie Alapítvány 2019-es felmérése szerint, 75 ország alkalmazott mesterséges intelligenciát a térfigyelőrendszereikből származó adatok használható információvá alakítása érdekében.
Noha az Európai Unió és a világ demokratikusabb fele meglehetősen kritikusan áll a mesterséges intelligencia által feldolgozott biztonságtechnikai információtartalmak hasznosításával szemben, ennek ellenére az EU rendvédelmi szerve is szinte kivétel nélkül alkalmaznak ilyen technológiákat és megoldásokat. Vagyis elmondható, hogy az Európai Unió tagországai (is) alkalmaznak személy és/vagy viselkedés azonosító technológiát. Nemrégiben külön figyelmet kapott Franciaország, ahol már a gyanús emberi viselkedés jeleit is kutatják CCTV rendszerek video-anyagát feldolgozva.
A megfelelő szabályozás elkészítését megnehezíti, hogy a törekvések jellemzően a biometrikus azonosító megoldásokat is ebbe a körbe kívánják sorolni, ami technikai értelemben egészen másfajta megközelítést tenne észszerűvé. Az európai törekvések a tömeges biometrikus azonosító rendszerek alkalmazását rendkívül szigorú keretek közé szorítanák, ami értelemszerűen a rendvédelmi szervek lehetőségeit csorbítanák az innovatív technológiák bevezetése során. Sőt, az Európai Parlament nemes egyszerűséggel inkább betiltaná a rendvédelmi célú biometrikus azonosító technológiák használatát személyiségi és kisebbségi jogok csorbulására hivatkozva.
Ugyanakkor számos pozitív kicsengésű tanulmány bizonyítja, hogy akár jelentősen csökkenthető a bűnelkövetések száma, ha egy település biztonsági kamerarendszereit mesterséges intelligencia alapú predikciós megoldásokkal látjuk el.
Mára egyértelművé vált, hogy a mesterséges intelligenciát hasznosító SaaS (biztonság, mint szolgáltatás) rendszerek egyre fontosabb szerepet töltenek be a rendvédelemben és a biztonságtechnikában. Más kérdés, hogy ezzel egyetértünk vagy esetleg ellenezzük, a hatékonyságuk megkérdőjelezhetetlen.
