A Magyar Védelmiipari Szövetség (MVSZ) nagyon jó kapcsolatot ápol a honvédelemmel és a belüggyel, az Irinyi-terv pedig ígéretes lehetőségeket nyit az ágazat magyarországi vállalatai előtt. Zsitnyányi Attila, a szövetség elnöke szerint ugyanakkor még mindig jócskán van tennivaló részben a hazai ipar helyreállítása, részben pedig annak külföldi képviselete terén.
– Milyen új lehetőségek, kapcsolatok, üzleti perspektívát jellemezték 2016-ot a szövetségnél?
– Ismét egy nagyon mozgalmas év van mögöttünk. Rendszeresen tartottunk bemutatókat, felkészítő előadásokat külföldi és hazai partnereink számára, rengeteg delegációt fogadtunk és számtalan meghívásnak tettünk eleget. Lassan a külföldi jelenlétünk is beérik: több pozitív visszajelzés érkezett tagjainktól, akik – úgy tűnik – erősödni tudtak az elmúlt évben. Emellett nőtt a taglétszámunk, egyre többen látják úgy, hogy érdemes a szövetséghez csatlakozni. Az elmúlt év elején bombaként robbant a hír, hogy a kormány elfogadta az Irinyi-tervet, amely a gazdaságfejlesztés prioritásait tartalmazza 2020-ig. A stratégia egyik célja, hogy az ipar aránya a bruttó hazai termékben (GDP) a jelenlegi 23,5 százalékról 30 százalékra emelkedjen 2020-ig, a fejlődés motorja pedig hét ágazat lesz a következő években. Ezek egyike a védelmi ipar, amelynek fejlesztésével többek között az importfüggőséget szeretnék számottevően csökkenteni – a honvédség és a rendvédelmi szervek ellátása pedig új lehetőségeket biztosít tagcégeinknek. Közülük néhányan már konkrét eredményeit is látták ennek az elmúlt évben új beszerzési eljárások, szerződések formájában.
– Ez adhatja meg a régóta várt lendületet a hazai védelmi ipar számára?
– A honvédelmi tárca költségvetésének növelése évenként a GDP 0,1 százalékával bár messze nem elegendő, sőt a teljes költségvetés szempontjából jelentéktelennek tűnhet, de hatalmas lehetőséget jelent cégeinknek, ha sikerül elérni, hogy a növekmény jelentős részét technikai fejlesztésekre fordítsák, ezen belül is hazai gyártású eszközök beszerzésére. Simicskó István honvédelmi miniszter tavaly hirdette meg a Zrínyi 2026 elnevezésű honvédelmi és haderő-fejlesztési programot. Ennek első eredményei az egyéni felszerelések és a ruházat területén lesznek láthatók. Az pedig már a NATO vonatkozásában is kiderült, hogy szükség van harckocsikra, páncélozott járművekre. Jó hír, hogy ezek azok a területek, ahol vannak hazai fejlesztésű és gyártású megoldások, így „gyorsan” lehet sikertörténeteket, jó példákat felmutatni, amelyre azt gondolom, nagy szükség van.
– Az ágazat mindenesetre évek óta szorgalmazza a hazai beszerzéseket, illetve a hazai beszállítás részarányának növelését.
– Gyakran halljuk a hazai beszerzés ellenérveként, hogy egy NATO-tagországnak elsősorban arra kell törekedni, hogy a transzatlanti szövetség országaiban gyártott eszközei legyenek. Ennek alapján sokan azt hiszik, hogy ez csak német, francia vagy amerikai eszközöket jelenthet. Jó hírünk van: Magyarország is NATO-tagország, és az itt fejlesztett és gyártott termékek is NATO-kompatibilisek és egy transzatlanti szövetség országában gyártott eszközök. Minden lehetséges fórumon hangoztatjuk, hogy az igazi hazai fejlesztésű és gyártású eszköz beszerzésénél a termékek árának akár több mint 50 százaléka adók, járulékok formájában visszaforog az államhoz, így bár a minisztériumok költségvetése szempontjából nem, de a központi költségvetés oldalán jelentős gazdasági előnyök származnak belőle. Az állami hadiipari bázison létrejövő nagyobb rendszerek (híradó, radar, speciális személy és teherszállító járművek, könnyű páncélvédettségű járművek, kézifegyverek, tábori ellátó rendszerek különböző elemei) gyártása, karbantartása és javítása a magánvállalkozásokon kívül a Honvédelmi Minisztérium és Belügyminisztérium cégeinek is stabilan tervezhető bevételt biztosítana a következő évtizedekre. A különböző „témák” kis mennyiségben és alacsony költségvetéssel is elindíthatók, de végeredményként létrejönnek a csapatpróbákra bocsátható és az exportcélországok irányába is mutatható termékek.
– Eddig főként a honvédelmi beszerzésekről hallottunk a szövetség részéről, de most BM-cégeket is említ…
– Az elmúlt években felértékelődött a BM-beszerzések jelentősége a hazai védelmi ipar számára. Továbbra is fontos, hogy ezek során is minél nagyobb mértékű legyen a hazai gyártású eszközök megjelenése, itt a már elindult tűzoltó gépjárműfecskendő témához hasonló több nagy projektre van lehetőség, többek között a polgári védelem, határvédelem eszközrendszerei vagy akár további speciális – bevetésirányító, felderítő, illetve mentő – járművek területén.
– Az elmúlt év legfontosabb tapasztalatai milyen fejlesztési irányokat jelölnek ki?
– Ha a fejlesztési irányokat a szövetség feladataival kapcsolatban nézzük, akkor egyértelműen a marketingtevékenységet kell tovább erősítenünk. Korábban a külföldi védelmi ipari kiállításokon az MVSZ a HITA-val, majd később a Magyar Nemzeti Kereskedőházzal (MNKH) közösen szervezte meg, hogy a hazai cégek nemzeti standon mutathassák be termékeiket. Az MNKH azonban már nem támogatja a cégek megjelenését, sajnos 2015 óta a kereskedőháznak nem volt nemzeti standja külföldön, gyakorlatilag visszaestünk a 2007 előtti szintre, amikor a cégek önállóan próbáltak megjelenni. Ez több szempontból is probléma, egyrészt a finanszírozás oldaláról, hiszen ezek a kiállítások nagyon drágák, másrészt minden ország (még a hozzánk közelebb álló visegrádi országok is) egységesen, közösen, nemzeti standokon mutatják be cégeiket – erős pénzügyi és politikai támogatás mellett. Önálló megjelenés esetén még egy közepes méretű hazai cég is gyakorlatilag láthatatlan a nemzetközi kiállításokon, míg egy kisebb cégnek esélye sincs a bemutatkozásra. Úgy látjuk „fel kell emelnünk a zászlót”, a közös nemzeti megjelenés megszervezése az MVSZ feladata lesz, de reméljük, előbb-utóbb azért ismét kapunk hozzá állami segítséget. Nagyon fontosnak látjuk a külföldön szolgálatot teljesítő állami szereplők (HM, külügyi megbízottak) felkészítését, ezt legalább olyan színvonalon szeretnénk folytatni, mint a korábbi években. Egyre nagyobb hangsúlyt helyezünk a jövő generációjának nevelésére is, így például a Nemzeti Közszolgálati Egyetem hallgatói számára bemutatókat, előadásokat tartunk, de a hazai rendezvényeken való megjelenéseink is – részben – ezt a célt szolgálják.
– Melyek az MVSZ 2017-es stratégiájának főbb sarokpontjai, jellemzői?
– Idén új kiadványunk jelenik meg, amely nemcsak a védelmi ipar területén tevékenykedő magyar cégeket mutatja be, hanem az általuk gyártott termékeket és termékcsoportokat. Minderre évek óta komoly igény mutatkozik a külképviseleteink részéről, a megjelenést várhatóan egy nagyobb rendezvényhez, kiállításhoz időzítjük majd. Az MVSZ képviseli hazánkat a NATO ipari tanácsadó testületben és az Európai Védelmi Ügynökség (EDA) ipari fórumain. Sajnos kevés olyan téma van amelybe a cégeink be tudnak kapcsolódni, de folyamatosan figyelemmel kísérjük ezeket a lehetőségeket is. Elsősorban az itthoni eseményekre szeretnénk most fókuszálni: a HM-mel és a BM-mel is nagyon jó az együttműködésünk, ezt szeretnénk ápolni és lehetőség szerint tovább erősíteni. Örülünk, hogy mindenütt azt hallani, hogy mennyire fontos a magyar védelmi ipar, amit továbbra is fejleszteni kell. Erre egyébként mi is több érvet sorakoztathatunk fel: a magyar munkaerő tudását igényli, miközben biztosítja a továbbképzését, a munkahelyek megtartását és bővítését eredményezi, a munkaadói és munkavállalói oldalon egyaránt magyarországi adóbevételeket generál, a hazai (had)mérnöki szaktudást célirányosan fenntartja és koncentrálja, az eszközök és felszerelések az MH, a BM alkalmazói és üzemben tartói igényeinek megfelelően készülhetnek el. Ezenfelül mindez megteremti, biztosítja a megfelelő kiszolgálási, javítási képességet, a szakemberképzés hátterét, valamint az ország védeleméhez tényleges ipari kapacitásokat biztosít. Nagyon fontos azonban, hogy ehhez párbeszédre van szükség a valós ipari szereplőkkel, anélkül nem lehet életképes programot kidolgozni és végrehajtani. Úgy gondoljuk, az Irinyi-terv kidolgozása és megvalósítása során mi vagyunk az a szervezet, amelyre szakmailag lehet és kellene támaszkodni. A kollégáink rengeteg előkészítő munkát végeznek a háttérben, szeretnénk ezt formálisabb együttműködéssé is tenni, akár a munkacsoportokban, műszaki tanácsadó testületekben való részvételekkel is.
– Változott az elmúlt esztendőben a magyar védelmi ipar regionális, illetve nemzetközi pozíciója?
– Jelentősen nem változott a helyzet. Nagyon fontos, hogy reális önképünk legyen a magyar védelmi iparról. Nem felel meg a valóságnak, hogy már nincsenek itthon kapacitások, de az is igaz, hogy akár a környező országokhoz képest is sokkal kisebbek vagyunk. Igaz, ez így volt a „régi szép időkben” is. Regionális szinten az elmúlt egy évben a visegrádi négyekkel való katonai együttműködést sikerült még szorosabbá és még hatékonyabbá tenni, az ipari együttműködések is léteznek, de ennek még nem sikerült formális kereteket adni. Fontos hangsúlyozni: minden nemzetközi együttműködésben a felek a saját érdekeik mentén keresik a közös pontokat. Ma már jól látszódik, hogy hangosabban és bátrabban mondják ki a vezetők, hogy a nemzeti érdek az első. Hiba volt rendszerváltáskor elengedni az iparág kezét, de most, amikor újra szeretnénk építeni, és elvileg költségvetési forrás is lesz rá, fontos, hogy valóban a hazait építsük, és ne preferált cégek vagy országok számára nyissunk piacot. Bármilyen külföldi termék hazai licencalapú összeszerelése vagy gyártása – ha az alapvetően rendelkezésre állna hazai forrásból is – a valóságban nem teremt, hanem megszüntet munkahelyeket, hiszen a külföldi termékekhez szükséges gyártó munkahelyek létrehozásával párhuzamosan a hazai gyártóké megszűnik, és ezenkívül a fejlesztésnél, képzésnél foglalkoztatottak munkahelyei is megszűnnek. Mindez a hazai cégek kutatás-fejlesztési és innovációs képességét sorvasztja, és hozzájárul a képzett magyar munkaerő külföldre áramlásához.
(Cikkünk nyomtatásban 2017 februárjában jelent meg a Biztonságpiac Évkönyvben. A -szerk- megj.)
