Körkérdés az elmúlt tíz évről: A vagyonőrök a rend és a biztonság „serpái”

Korábbi évkönyveinkben a magán- és a közbiztonsági ágazat 188 kiváló képviselőjét interjúvoltuk meg, volt, akikkel többször is készítettünk interjút. A Biztonságpiac.hu létrehozásának tízéves évfordulóján kézenfekvő volt, bár a terjedelmi korlátok nem engedték meg, ha nem is mindenkit, de jónéhányukat megkérdezzünk az eltelt évtized tapasztalatairól.

Jelentős siker, hogy a magánbiztonság mára önálló tudományterületté vált, amelyet a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) tanszékének létrejötte, az ott zajló mesterképzés is igazol – mondta lapunknak a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara (SZVMSZK) korábbi elnöke, jelenlegi alelnöke. Német Ferenc szerint számos kedvező folyamat indult el a hazai vagyonvédelmi piacon, azonban a vagyonőrök presztízse még jócskán elmarad attól, amilyet egyébként megérdemelnének.

— Hogyan értékeli a magyarországi vagyonvédelmi piac elmúlt tízéves fejlődését?
— A hazai piacon több irányban is átrendeződés kezdődött ebben az időszakban. Egyfelől elindult egy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) által vezényelt tisztulási folyamat, amely főként a számlázási trükközések felderítésére, kiszűrésére irányult. Ennek következtében a nyomott vállalási árak mára kezdenek eltűnni a piacról. Fontos megjegyezni, hogy bár sokan nem így látják, de nagy szükség volt a rezsi­óradíj bevezetésére, amely a közbeszerzések esetében jogszabályban rögzített árat jelent. Ez pedig már gazdasági átrendeződést is generált. A munkaerőpiacon eközben azt láthattuk, hogy a jó vagyonvédelmi szakemberek vagy külföldre mentek dolgozni, vagy cégvezetők lettek. Míg korábban tömegével voltak kiváló munkaerők az ágazatban, ez mostanra fellazult.
Régebben szintén jellemző volt, hogy különböző rendvédelmi szervezetektől érkeztek szakemberek a vagyonvédelem területére, ma ez is jóval árnyaltabb képet mutat. Az ágazatban ezalatt szakmailag is sok minden megváltozott, így például a kormány igyekezett egy mederbe terelni a rendészeti területeken dolgozókat (halőrök, vadőrök, közterületfelügyelők stb.), de napjainkban például az önkormányzati rendészetekkel is szoros szimbiózisban dolgoznak a vagyonvédelmi cégek. Nagy szakmai sikerként értékelem, hogy a tíz éve még csak a Rend­őrtiszti Főiskola közrendvédelmi tanszékének altagozataként megjelenő magánbiztonsági ágazat mára önálló tanszékké nőtte ki magát a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, és nem is csak alapszakként, hiszen a mesterképzés is elindult ezen a tudományterületen, az első doktorik már készülnek. Összefoglalva: a tudás, képzettség szempontjából még jobban kinyílt az olló, vagyis azok, akik felsőbb vagy vezető pozícióban dolgoznak ezen a területen, egyre komolyabb tudással rendelkeznek. Ezzel szemben az alsóbb szinteken még az is nehézséget jelent, hogy a cégek válogathassanak, kiválaszthassák az adott vagyon­őri munkára alkalmas munkaerőt.

— A szakma tisztulásának látja a piaci konszolidációt?
— Ki kellett derüljön, hogy az elmúlt húsz évben gyakran nagyon nagyra hízó cégek mögött nem minden esetben volt teljesen jogszerű a tevékenység. A hatóságok szerencsére mindezt rendbe teszik, tették. Az is látható, hogy a cégek szakmailag ugyan felkészültek voltak a legkülönfélébb feladatokra, hiszen nagy számban érkeztek rendészeti szakemberek a piacra, azonban a pénzügyi tudás hiánya sok problémát okozott. A vagyonvédelemben nem jellemző, hogy közgazdász professzorok túl gyakran kopogtatnának a biztonsági cégeknél. Eközben maguk a vállalkozások legtöbbször azt sem tudják megindokolni, hogy miért kerül annyiba a szolgáltatás, a szakmai tudás, amennyibe, sokáig csak protekcióval és személyes kapcsolatokon keresztül lehetett boldogulni, ha a piaci növekedés volt a szempont. Részben ennek is következménye, hogy a nagy külföldi cégek kivonultak a piacról, mivel nem tudták a mindennapi versenyben tartani ezt a fajta „rugalmasságot”. Ráadásul a hazánkban jelen lévő külföldi tulajdonú nagyvállalatok, kereskedelmi láncok már csak azért is magyar vagyonvédelmi céggel dolgoznak, sokszor szürkén foglalkoztatva az őröket, mert külföldön ilyen árszinten már nem lehet ezeket a szolgáltatásokat igénybe venni. Véleményem szerint ha a NAV kiterjeszti az ellenőrzéseket arra, hogy a megbízási díjból egyáltalán kigazdálkodható-e legalább a munkabér és annak járulékai, és ez a megbízó részéről irányulhat-e a bérek, járulékok megfizetésének elkerülésére, akkor sokat javulhat a helyzet, és még nagyobb tisztulás várható.

— Ön szerint milyen a vagyonvédelmi ágazat megítélése hazánkban?
— Óriási kudarcnak tartom, hogy a vagyonvédelmi szakma nem érte el azt a presztízst, megbecsülést, ami egyébként járna neki. A koronavírus-járvány alatt, illetve a karanténidőszakot követően számtalan fórumon megköszönték valamennyi rendőr, katona, egészségügyi és kereskedelmi dolgozó munkáját, tegyük hozzá teljesen megérdemelten. Azonban a vagyonőröket senki sem említette, pedig ők álltak a járvány idején is a kormányhivatalok ajtajában, az áruházakban, kereskedelmi egységekben, ők biztosították a tömegközlekedési járművek biztonságos működését. A köszönöm szó nem túl drága dolog, de az iparág ezt az egyetlen szót sem tudta kicsikarni. Én személy szerint köszönöm minden a szakmában dolgozónak a helytállását és kitartását. A vagyonőrök a rend és a biztonság „serpái”: amikor bekövetkezik a baj, akkor kiérkezik a helyszínre a TEK, a mentők, a rendőrség stb. De amíg ezek a szervek nem érnek ki a helyszínre, a vagyonőrök állnak helyt a stadionokban, az utcákon, a rendezvényeken. Ezért pedig hatalmas köszönet illetné meg őket.

— Véleménye szerint milyen mértékű kárt okozott a piacon a járványhelyzet?
— Igaz, hogy a rendezvények elmaradásával e területen megszűnt az igény az élő erős szolgálatra, de ne felejtsük el, hogy a vállalatok telephelyeit akkor is őrizni kellett, sőt a kereskedelmi egységekben még nőtt is a munkaerőigény. Úgy vélem, az ország teljes vagyonőri állományát tekintve nem lehet sokkal több öt százaléknál azoknak az aránya, akiknek a járványhelyzet miatt el kellett hagyniuk a pályát. Ezzel párhuzamosan egy olyan tendencia is kialakult, hogy a járvány miatt Nyugat-Európából tömegesen érkeztek haza a magyar munkavállalók, akik többek között a vagyonvédelemben próbáltak elhelyezkedni, így egy rövid időre munkaerő-túlkínálat is mutatkozott a piacon. Ezzel kapcsolatban az is gondot jelentett, hogy a megbízók sok esetben nem biztosították a szükséges és megfelelő védőfelszereléseket, amelyeket a vagyonvédelmi vállalkozásoknak maguknak kellett beszerezniük. A megbízók legtöbbször csúcsszínvonalú munkát várnak el, miközben színvonal alatti körülményeket biztosítanak.

— Ön három éve alelnökként segíti az SZVMSZK munkáját, miután tíz évig irányította a szervezetet. Nem hiányzik a poszt?
— Hálás vagyok a sorsnak, hogy már nem én vagyok a kamara elnöke, mivel a mostani vezetésnek olyan mennyiségű ütközést, konfrontációt kell kiállnia, amit én már nem vállalnék. A tíz év alatt háromszor választottak meg elnöknek, ezalatt négy miniszterünk volt, számtalan változást átéltünk, de a mindennapos harcnak is van határa, és most olyan emberre volt szükség a kamara élén, akinek van lelkiereje ezekhez a csatákhoz.

Kapcsolódó cikkeink

Leave a Comment