Körkérdés az elmúlt tíz évről: Stagnál az együttműködés a magánszektor és az állami szervezetek között

Korábbi évkönyveinkben a magán- és a közbiztonsági ágazat 188 kiváló képviselőjét interjúvoltuk meg, volt, akikkel többször is készítettünk interjút. A Biztonságpiac.hu létrehozásának tízéves évfordulóján kézenfekvő volt, bár a terjedelmi korlátok nem engedték meg, ha nem is mindenkit, de jónéhányukat megkérdezzünk az eltelt évtized tapasztalatairól.

Mészáros István Semmelweis EgyetemAz a feladat, hogy megtaláljuk azt az egyensúlyi állapotot, amikor az ország állampolgárainak védelme során a nemzetgazdasági és reputációs érdekeink sem sérülnek – válaszolta érdeklődésünkre Mészáros István, a Semmelweis Egyetem műszaki főigazgatója, biztonsági összekötő.

— Korábbi cikkünkben kijelentette, hogy egyre jellemzőbb tendencia a valódi együttműködés a magánszektor és az állami szervezetek között. Az eltelt idő alatt erősödött ez az irányzat?
— Úgy érzékelem, hogy a tendencia általánosságban nem erősödött, inkább stagnál. Esetünkben a koronavírus okozta veszélyhelyzet segített kissé kimozdítani az együttműködéseket a holtpontról, a kórházparancsnoki rendszer bevezetése segít intézményesíteni azokat a kapcsolatokat, amelyek eddig csak személyes kontaktusok, közös munkák révén alakultak ki és maradtak fenn. Ez az intézményesített, napi szintű, a folyamatokba beépített, operatív közös munka, együtt gondolkodás eddig hiányzott.

— Az elmúlt évek tendenciái alapján a jövőben rendkívül fontos lesz a külföldi állampolgárok kezelésének megoldása a magyar biztonsági ágazatban. E téren lát változást?
— E folyamatok kezelését szintén fókuszba helyezte a világjárvány, amely a hazai felsőoktatási intézményektől és a közreműködő állami szervektől sokkal inkább megköveteli a külföldi hallgatóik nyomon követését (természetesen a szó etikailag is elfogadható értelmében), ami nem csak járványügyi szempontból hasznos. Gondoljunk csak egy fertőzött esetén a kontaktkutatásra, a ki- és be­­utazás országfüggő aktuális szabályrendszerére. Ez a helyzet a teljes biztonsági ágazatot érinti a vendégmunkásokon, illetve a multinacionális vezetői környezeten keresztül, amikor az adott szervezet, létesítmény biztonsági kihívásait vizsgáljuk. Jelen helyzetben hatalmas hangsúly van a kommunikáción, hiszen ahogy hallgatót, úgy munkaerőt, sőt tőkét sem szeretnénk veszíteni. Fontos tehát megtalálnunk azt az egyensúlyi állapotot, amikor az ország állampolgárainak védelme során a nemzetgazdasági és reputációs érdekeink sem sérülnek. Ebben hatalmas szerepe van a jól megtervezett és kommunikált, tehát professzionális biztonsági rendszabályoknak, illetve azok következetes alkalmazásának.

— Ön szerint az elmúlt tíz évben hogyan változtak a biztonsági kihívások, és hogyan fognak változni az elkövetkező tíz évben?
— Az elmúlt tíz évben a rendszerváltás után megjelenő magántulajdonhoz és annak védelméhez kapcsolódó folyamatok, állapotok kiszélesedtek, a multinacionális környezet, a határok nélküliség új kockázatok mellett rengeteg új eljárásrendet, ezzel új nézőpontokat hozott a piacra. Ezeken a területeken nem kérdés a profitorientált szemlélet, az üzletmenet folytonosságának fenntartása, amit a biztonsági területeknek ki kell szolgálniuk. Ez komplexitásánál fogva azonban menedzsmenti szinten sokkal sokrétűbben kezelendő kérdéseket és megoldásokat hoz. Ebben a folyamatban a biztonsági terület partnerként tud együttműködni a menedzsmenttel. Ez a szemléletmód tud rávilágítani arra, hogy a „szokásos biztonsági kihívásokon” túl hogyan lehet biztonsági probléma például a humánerőforrás-hiány és annak kezelése, a rossz üzemeltetési gyakorlatok vagy beszerzési folyamatok. Nagyon szeretném, ha a következő tíz évben szemtanúja lehetnék annak, ahogy ez a szemlélet megjelenik a közigazgatásban, és segít komplex megoldásokat nyújtani a komplex biztonsági kihívásokra.

Kapcsolódó cikkeink

Leave a Comment