Monor „okosváros” lesz: Élhetőbb, polgárbarát várost építünk!

A kormány 2017. december végén hozott elvi döntést arról, hogy az úgynevezett okosvárosok kialakításához szükséges technológiák magyarországi elterjesztésének elősegítése érdekében megvalósuló fejlesztéseket költségvetési forrásból és egy rugalmasan bővíthető központi informatikai infrastruktúra létrehozásával kell támogatni. A döntést követően kialakított koncepció szerint a kapcsolódó fejlesztések tartalmi részleteinek kidolgozását először egy olyan pilotprojekt keretében célszerű megvalósítani, amelynek előkészítésére Monor városát jelölték ki.

Az okosvárosprogram második lépésében született kormányhatározat pénzügyi forrást biztosított a pilotprojekt megvalósíthatósági tanulmányának elkészítéséhez, amelynek összeállítása tavaly nyár végén fejeződött be. A Belügyminisztérium által elfogadott tanulmány alapján készült kormány-előterjesztés megvitatása után 2018. december végén megszületett a határozat: Monor elkezdheti az okosváros-pilotprojekt megvalósítását.
A 18 500 lakosú járási székhely ezzel kiemelten fontos szerephez jutott az okosváros koncepciójának közép- és hosszú távú előkészítésében, majd megvalósításában. A következő években – nagyrészt a helyben megvalósított fejlesztések eredményeként – nemcsak a városi hivatalok, hanem a lakosság is XXI. századi szolgáltatásokat élvezhet majd. Zsombok Lászlóval, Monor polgármesterével a mintaprogram részleteiről, a kitűzött célokról, a megvalósítás helyzetéről és a következő időszak feladatairól beszélgettünk.

— Összefoglalható röviden, hogy mi az okosváros koncepciójának lényege?
— Egy kissé hivatalosnak tűnő megfogalmazásban az okosvárosprojekt egy komplex szolgáltatáscsomag megvalósítása, amelyben az államigazgatás központi funkciói és a helyi funkciók ötvöződnek. Az elképzelés végcélja egy olyan, a közigazgatásban alapvetően már létező központi infrastruktúrára – azon belül főként az informatikai rendszerekre, adatbázisokra – épülő információszolgáltatási rendszer kialakítása, amely kétirányú információáramlást biztosít. Tehát például bizonyos lokálisan létrejött adatbázisok elérhetők lesznek az adott hivatalok országos központjaiban is, ugyanakkor a helyi hivatalok – jelen esetben a monori szervek – közvetlenül lehívhatják a rájuk vonatkozó és a munkájukhoz szükséges adatokat. A majdan kiépülő országos rendszer moduláris felépítésű lesz, és végeredményben egy olyan, platformjellegű szolgáltatáscsomag létrehozása valósul meg, amely az adott település egyéni igényeinek megfelelően testre szabható funkciókat kínál.

— Ezek szerint a két alappillér a központi és a helyi infrastruktúra?
— Igen, illetve azok részleges integrációja, kooperációja. Az okosvárosprogram logikai szerkezete a központi és a helyi információk összesítésére és együttműködésére épül. Példának vehetjük a térfigyelőkamera-rendszert, amely nemcsak lokálisan ad segítséget a helyi rendőrségnek és polgárőrségnek, de említhetném a lakosság számára közvetlen előnyt kínáló e-személyit is, amely különböző helyi szolgáltatások igénybevételére jogosító városkártyaként is használható lesz. Általánosítva azt is mondhatnám, hogy több olyan fejlesztési elem is van, amely a központi infrastruktúrán keresztül valósul meg, de jó néhány olyan komponens is lesz, amelyeket mi helyben találunk ki, és valósítunk meg. A pilotprogram egyik célja, hogy tapasztalatokat szerezzünk a központi szolgáltatások és a helyi fejlesztések közötti együttműködésről.

— A későbbiekben milyen országos és milyen lokális előnyök származnak a központi infrastruktúrához való csatlakozásból?
— Egy ilyen központi rendszer létrehozásának az az egyik előnye, hogy a csatlakozó településeknek csupán a helyi sajátosságokat kiszolgáló fejlesztéseket kell biztosítaniuk, a tipikusan előforduló részfeladatok központi támogatása adott. Így ezeket a funkcionalitásokat nem szükséges minden településnek elkülönült, más-más technológiai alapokon létrehozott, szerteágazó licencjogokkal védett szigetszerű fejlesztésekkel létrehoznia. Egy ilyen központi „egységcsomag” kialakítása és létrehozása a költségek csökkentésével és a fejlesztések leegyszerűsítésével nagyban javíthatja és felgyorsíthatja az okosváros-technológiák magyarországi elterjedését. Ugyanakkor a települések számára a kialakított rendszer egyedi – központi rendszertámogatást nem igénylő – fejlesztésekkel történő kiegészítése továbbra is lehetséges marad, így az okosváros-platformszolgáltatás végül nem jelent túlzott egységesítést.

— A megvalósíthatósági tanulmányban konkrét fejlesztési célokat is kitűztek?
— Igen, de előtte az egész projektre általánosságban is érvényes szempontokat fogalmaztunk meg. Négy városfejlesztési aspektus szerint állítottuk össze a szakmai tartalmat, azokat az alapvetéseket írtuk le, hogy milyen jellegű fejlesztéseket foglaljon magában a pilotprojekt. Röviden összefoglalva: az önkormányzat által a lakosság részére biztosított szolgáltatások minőségének és hatékonyságának javítása mellett az energia és más erőforrások takarékosabb felhasználását, valamint az állampolgárok bevonását és életminőségük javítását, illetve a gazdaságilag önfenntartó rendszerek megalkotását tűztük ki elérendő célként.

— Ezek a fejlesztések kizárólag informatikai jellegűek?
— Egyáltalán nem, sőt! Ez a mintaprojekt, és meggyőződésem szerint az országos koncepció lényege és küldetése alapvetően nem a technológiai fejlesztés. Úgy gondolom, hogy a „Smart City” már egy kissé elcsépelt angol kifejezés, amelynek ma már inkább negatív jelentéstartalma van, az okosváros egy fokkal jobb, de én inkább az „élhető város” terminológiát szeretem használni, mert jobban kifejezi az eredeti gondolat jelentéstartalmát, és azt, hogy itt korántsem csak hardverekről és szoftverekről, hanem a mindennapi életet segítő szolgáltatásokról van szó. Teljesen egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy ebben a pilotprojektben elsősorban Monor lakosságára kell fókuszálni, az itteni polgárok életét kell élhetőbbé, egyszerűbbé, jobbá, kényelmesebbé, komfortosabbá tenni. Olyan típusú fejlesztéseket szeretnénk megvalósítani, amelyekben a technológia csak egy eszköz – a szolgáltatások igazi értékét és előnyeit azonban nemcsak a hivatalok élvezik majd, hanem a lakosság is.

— Említene néhány konkrét példát?
— Lesznek olyan szolgáltatások, amelyek a hivatalok számára jelentenek segítséget, a lakosság csak közvetve érzékelheti az előnyöket. Ilyen például a webalapú települési térinformatikai platform kialakítása, amelynek segítségével a Lechner Tudásközpont építésügyi szakrendszereiben tárolt térképi rétegek elérhetővé válnak az önkormányzat számára is, mégpedig felhőalapú szolgáltatásként, azaz minden arra feljogosított hivatal és szervezet letöltheti az állományokat. Ez a rendszer nem közvetlenül az állampolgároknak ad információs szolgáltatást, a hivatali ügymenetet azonban sokkal egyszerűbbé és gyorsabbá teszi, így végül a lakosság érdekeit is szolgálja, mivel gyorsabb és precízebb szolgáltatást kapnak a polgárok is.

— Milyen szolgáltatásokat fejlesztenek közvetlenül a lakosság számára?
— Jó néhány olyan, többnyire helyi fejlesztésben megvalósuló funkció is létrejön, amelyek egy része az okostelefonok mobilalkalmazásaival lesz elérhető. Ilyen lesz például az iskolai étkeztetés térítési díjának kezelését felkínáló megoldás, amely a helyi, már működő Étinfó rendszerünkhöz csatlakozik majd. Az elképzelések között szerepel az e-számla is, amelyet többek között a gyermekétkeztetés terén tervezünk bevezetni, ez a rendszer lehetőséget biztosít a különböző díjak elektronikus úton történő kiegyenlítésére. Szintén a lakosságot közvetlenül is érintő újítás lesz az e-személyazonosító igazolvány bevezetése, amelynek egyik funkciója lehet, hogy egyben városkártyaként is szolgál, annak segítségével lehet majd igénybe venni a szociális alapú támogatásokat, illetve olyan intézmények szolgáltatásait, mint például az uszoda vagy a könyvtár, de ugyanez az e-személyi alkalmas lesz a helyi kereskedelmet élénkítő marketingeszközök támogatására is. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az adott helyszíneken kártyaolvasókat helyezünk el, a kártyaelfogadói hálózat kiépítéséhez pedig alapszoftvercsomagot telepítünk. Minden monori iskolában szeretnénk legalább egy okostantermet kialakítani, ahol a tanárok multifunkciós digitális tábla segítségével oktathatnak, a diákok pedig tabletekkel dolgozhatnak, és ahol a szükséges szerveren és szoftvereken kívül egyéb technikai eszközök is rendelkezésre állnak. Természetesen a pedagógusok felkészítéséről is gondoskodnunk kell, és az oktatási kormányzattal közösen biztosítani fogjuk a korszerű oktatáshoz szükséges digitális tananyagokat is. Egy másik fejlesztés célja, hogy az általános iskolások az iskolaépületbe érkezésükkor és távozásukkor automatikusan azonosítsák magukat, amiről a szülők elektronikus értesítést kapnak. Tervezünk egy úgynevezett okosutcát is, ahová a közterületen bemutatható, valóban működő és hasznos, innovatív eszközöket, köztéri bútorokat telepítenénk – például okospadokat és olyan kerékpártárolókat, amelyek az e-személyi igazolvánnyal történő azonosítással nyithatók és zárhatók. Számos tervünk van még, telepítünk innovatív köztéri illemhelyeket, elhelyezünk multifunkciós információs táblákat, és lesz egy úgynevezett okos-gyalogátkelőhely is.

— Mikor fejeződnek be a fejlesztések, és mikorra várható a pilotprojekt élesítése?
— A projekt megvalósítását 2019-ben kezdjük, több ütemben várható az egyes fejlesztési elemek „beélesítése”, a tervek szerint 2020 februárjában már teljeskörűen működni fognak a szolgáltatások.

Cikkünk a Biztonságpiac 2019 évkönyvben jelent meg, tavaly februárban.)

Kapcsolódó cikkeink

Leave a Comment