Jogerősen tizenöt év fegyházra ítélte Portik Tamást és a másodrendű vádlottat, Hatvani Istvánt a Prisztás-gyilkosság ügyében a Fővárosi Ítélőtábla.
A harmadrendű vádlottat, F. Ferencet tíz év fegyházra ítélték, de esetében az ítélet nem jogerős, mert mivel őt első fokon felmentette a Fővárosi Törvényszék, fellebbezhetett az ítélet ellen. Ügyvédje kérte is, hogy a harmadfokú bíróság mentse fel védencét. A harmadrendű vádlott nem volt jelen az ítélethirdetésen, a táblabíróság ugyanakkor elrendelte előzetes letartóztatását.
A másodfokon eljáró ítélőtábla többek között azzal indokolta az elsőfokúnál súlyosabb büntetések kiszabását, hogy az enyhébb szabadságvesztés nem szolgálja megfelelően a büntetési célokat és a súlyosbítást a bűncselekmény tárgyi súlya is indokolja.
Az ítélőtábla kimondta azt is, hogy Portik – bár magát igyekezett átlagemberként bemutatni – valójában egyike volt az éjszakai életben jelentős befolyással bíró embereknek, a Prisztás-gyilkosság pedig „gátlástalan leszámolás, alvilági háború” volt.
Portikot 2014 februárjában egyszer már elítélte a Fővárosi Törvényszék Prisztás József, a budapesti éjszakai élet másik akkori meghatározó alakja 1996. november elsejei – egy kölcsönügylettel összefüggő – megölése ügyében, de a Fővárosi Ítélőtábla utóbb új eljárást rendelt el.
Az új eljárásban a törvényszék tavaly októberben tíz év fegyházra ítélte Portikot felbujtóként elkövetett emberölés miatt, Hatvani István pedig – aki a vád szerint fejbe lőtte Prisztást – kilenc évet kapott. F. Ferencet akkor bizonyítottság hiányában felmentették.
A Fővárosi Ítélőtábla előre kitervelten, aljas indokból elkövetett emberölés miatt felbujtóként mondta ki Portik bűnösségét, Hatvanit – aki fejbe lőtte Prisztást – pedig előre kitervelten elkövetett emberölés bűntette miatt ítélte el.
Az áldozatot a helyszínre csaló F. Ferenc esetében szintén megállapította a bíróság az előre kiterveltséget, valamint az aljas indokot is, mivel a történtekből anyagi haszna származott. A tábla szerint az elsőfokú bíróság nem értékelte megfelelően a terhelő bizonyítékokat. Felhívta a bíró a figyelmet arra, hogy tanúvallomás igazolta, hogy a vádlott ott volt a gyilkosságot megelőző Portik-Prisztás találkozón, amelyen „feloldhatatlan anyagi ellentétek kerültek elő”. A másodfokú bíróság szerint a történtek után kérte meg Portik F. Ferencet, csalja a helyszínre Prisztást, hogy Hatvani István megölhesse. Az elkövető tettét „bérgyilkosi feladatnak” nevezte a bíróság.
F. Ferenc esetében a bíróság azt is megállapította, hogy anyagi érdeke fűződött Prisztás megöléséhez, tartozott ugyanis neki. Emellett több éven keresztül havi félmillió forintot kapott a történtek után Portiktól a hallgatásáért cserébe. A bíróság szerint felbujtó és felbujtott bűncselekményét azonos súllyal kell értékelni, Prisztás haláláért Portik és Hatvani egyaránt felelős, ezért a büntetésüknek is azonosnak kell lennie.