Az amerikai haditengerészet sikeres kísérleteket hajtott végre elektromágneses sínágyújával, amely forradalmasító hatással lehet a hadviselésre. Lövedékei elérik a 9000 km/órás sebességet (a hangsebesség több mint hétszeresét), hatótávolsága pedig meghaladja a 160 kilométert, ami később megkétszerezhető. A jelenlegi hajóágyúké alig több 20 kilométernél.
A fegyver kifejlesztését 2005-ben kezdték meg, és azóta mintegy 240 millió dollárt költöttek rá, s nagyjából ugyan ennyit szánnak a 2017-ig tartó fejlesztésére. Az első, ipari módszerekkel készült prototípust a Naval Surface Warfare Center dahlgreni részlegénél, Virginia államban vetették alá a próbának. Elsősorban azt tesztelik, hogy a 20 kilós lövedékek elektronikai alkatrészei hogy bírják az elektromágneses gyorsítást, mennyi idő kell az ágyú csöveként szolgáló sínpárnak a lehüléshez az újabb lövés lehetővé tételéhez, és elviselik-e a lövedékek a példátlan gyorsulást. Ez a gyorsulás nemcsak arra jó, hogy szárazföldi vagy tengeri célpontok ellen, de rakéták lelövésére is használhatják a fegyvert, amelynek akkora a becsapódási energiája, hogy lövedékében nincs is szükség robbanó töltetre. Az ágyú hossza mintegy 14 méter, így nagyobb hajókon könnyen beépíthető – erre azonban valószínűleg leghamarabb 15-20 év múlva kerülhet sor. Az első prototípust a BAE Systems készítette, a másodikat áprilisra ígéri a General Atomics.
A legnagyobb gyakorlati probléma a szükséges, igen jelentős elektromos energia biztosítása a fegyver működtetéséhez – erre egyetlen, jelenleg szolgálatban levő hadihajó sem alkalmas. Azt remélik, hogy az új, tervezés alatt levő, egyenként 3,3 milliárd dollárba kerülő Zumwalt osztályú DDG-1000-es romboló képes lesz a mágneses ágyú használatára, de addig is dolgoznak egy olyan akkumulátor-rendszer létrehozásán, amely képes lesz bármelyik platformon megadni az ágyúnak a szükséges áramimpulzust.
Forrás: Biztonságpiac.hu
Szerző: Barabás T. János
