A napokban több sajtótermékben is megjelent cikk szerint botrányos ítélet született egy idős embert bántalmazó személy ügyében. Mint ismeretes az elmúlt héten ismeretlen tettes az 1-es villamos vonalán egy idős férfit több esetben megütött, majd a villamosba is belerúgott. Később, elfogását követően megállapítást nyert, hogy cselekményét ittas állapotban követte el. Az elkövetőt a mai napon az ügyészség bíróság elé állította, és a bíróság garázdaság vétség elkövetése miatt tíz hónap, végrehajtásában egy év hat hónap próba időre felfüggesztett fogházbüntetésre ítélte.
Az internetes sajtótermékek „botrányos” ítéletről cikkeznek, de miért is? Mi lenne álláspontjuk szerint a helyes ítélet öt-tíz év szabadságvesztés, esetleg akasztás? Mielőtt a sajtóorgánumok a bíróságot, illetve az ügyész kollégát méltatlanul kritizálnák, érdemes megismerkedni a vonatkozó törvényi tényállással, a büntetés kiszabás elveivel, az enyhítő és súlyosító körülményekkel.
A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) 339. § (1) bekezdése alapján, aki olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A villamoson verekedő férfi cselekménye garázdaság, amiből következik, hogy a kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartás súlyos sérülést nem okozott, illetve nagyobb kár sem keletkezett.
A Btk. 80. § (1) bekezdése alapján a büntetést az e törvényben meghatározott keretek között céljának szem előtt tartásával úgy kell kiszabni, hogy az igazodjon a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, az elkövető társadalomra veszélyességéhez, valamint az egyéb enyhítő és súlyosító körülményekhez. A (2) bekezdés értelmében a határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabásakor a büntetési tétel középmértéke irányadó. A középmérték a büntetési tétel alsó és felső határa összegének fele.
A Btk. 85. § (1) bekezdése szerint a két évet meg nem haladó szabadságvesztés végrehajtása próbaidőre felfüggeszthető, ha – különösen az elkövető személyi körülményeire figyelemmel – alaposan feltehető, hogy a büntetés célja annak végrehajtása nélkül is elérhető.
A szabadságvesztés végrehajtása nem függeszthető fel azzal szemben, aki
a) többszörös visszaeső,
b) a bűncselekményt bűnszervezetben követte el, vagy
c) a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt vagy felfüggesztésének próbaideje alatt követte el.
Máris levonható a következtetés, hogy az elkövető egészen biztosan nem volt többszörös visszaeső.
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 517. § (1) bekezdése alapján, az ügyész a terheltet a gyanúsítottként történő kihallgatásától számított harminc napon belül bíróság elé állíthatja, ha
a) a bűncselekményre a törvény nyolcévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetést rendel,
b) az ügy megítélése egyszerű,
c) a bizonyítékok rendelkezésre állnak,
d) a terhelt a bűncselekmény elkövetését beismerte.
Tekintettel arra, hogy a terheltet jelen esetben bíróság elé állították, egyértelmű, hogy beismerő vallomást tett. A bíróság elé állításhoz nem elegendő az úgynevezett ténybeli beismerés, hanem szükséges a bűnösség tekintetében való beismerés is, azaz, hogy a vádlott elismerje a bűnösségét is.
A büntetéskiszabás során értékelhető tényezőket az 56/2007. BK vélemény tartalmazza, ennek alapján a pontos történeti tényállás ismerete nélkül is számos enyhítő és súlyosító körülményt megismerhetünk, amelyeket a bíróságnak figyelembe kellett vennie e cselekmény elbírálása során.
Amennyiben az elkövető büntetlen volt, a büntetlen előélet enyhítő körülmény, kivéve, ha az elkövető fiatalkorú vagy a fiatalkort néhány évvel meghaladott fiatal felnőtt. Fiatalkorú esetében eleve enyhébb szabályok érvényesek, a fiatal felnőtt kor pedig önálló enyhítő körülmény. Ennek az az oka, hogy a fiatalkort meghaladó személy esetében már a törvény teljes szigora érvényesül, még abban az esetben is, ha a tizennyolcadik születésnapját követő napon valósítja meg a bűncselekményt.
A büntetett előélet általában súlyosító körülmény. Ha az elkövetőt kisebb tárgyi súlyú bűncselekmény miatt ítélték el, és a büntetés letöltését követően már hosszabb idő eltelt, a korábbi elítélésnek súlyosító körülményként való értékelése általában nem indokolt. Súlyosító körülmény, ha az elkövető visszaeső. Súlyosító körülmény, ha a többszörös (erőszakos többszörös) visszaeső egyben különös visszaeső is, és az is, ha az elkövető a visszaesést megalapozó büntetésen kívül is büntetve volt.
Esetünkben – ha az elkövető volt is már büntetve – szinte biztosra vehető, hogy nem volt visszaeső, hiszen a szabadságvesztés végrehajtását próbaidőre felfüggesztette a bíróság. Amennyiben az elkövető eddig még nem volt büntetve, esetében ez mindenképpen enyhítő körülményként mérlegelendő, ha csak nem volt 21 évesnél fiatalabb, mivel ebben az esetben enyhítő körülményként a fiatal felnőtt kor értékelendő
Súlyosító körülmény, ha az elkövető a bűncselekményt önhibájából eredő ittas vagy bódult állapotban követte el, és ennek az állapotnak szerepe volt a bűncselekmény elkövetésében; különös nyomatéka a gátlástalanul, a garázda módon végrehajtott – élet, testi épség vagy nemi erkölcs elleni – bűncselekmények esetében. Az iszákos életmód súlyosító körülmény, ha agresszivitással párosul és az együttélési szabályok sorozatos megszegését eredményezi.
A garázdaság, még ha az erőszak személy ellen irányult is, nem élet, testi épség elleni, hanem közrend elleni bűncselekmény. Élet, testi épség elleni bűncselekmény akkor történt volna, ha az alkalmazott erőszak sérülést is okoz, így jelen esetben csak az ittasság értékelhető súlyosító körülményként. A kétszeres értékelés tilalma (ne bis in idem) kizárja ugyanis, hogy a garázdaság esetében a garázda módon történő végrehajtást, mint súlyosító körülményt értékeljen a bíróság.
A bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomás enyhítő körülmény, és a részbeni beismerés is az lehet. Nagyobb a nyomatéka, ha az felderítő jellegű; ilyen esetben a cselekmény egészére kiterjedő beismerésnek a bűnösség részbeni tagadása mellett is enyhítő hatása van. Tettenérés esetén csak a bűnösség elismerésének és a megbánásnak van jelentősége. Jelen esetben tettenérés nem történt, viszont a teljes, bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomás biztosan rendelkezésre állt, lévén az elkövetőt bíróság elé állították.
Súlyosító körülmény, ha a sértett védtelen, idős, beteg, védekezésre képtelen vagy oltalomra szoruló személy, terhes nő. A korábban említett kétszeres értékelés tilalma kizárja ugyanakkor ezen okok súlyosító körülményként való figyelembe vételét, amennyiben e körülmények valamelyike súlyosabb minősítést eredményez. Például az emberölés bűntette súlyosabban minősül, ha tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére, védekezésre képtelen személy sérelmére vagy a bűncselekmény elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére követik el.
Ugyanígy az emberrablás bűntett esetén a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére és a tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére történő elkövetés is súlyosabban minősíti a bűncselekményt. Hasonló életkori minősített esetek találhatók a szexuális önrendelkezést sértő bűncselekmények esetén is.
Súlyosító körülmény, ha a sértett az elkövető közeli hozzátartozója. Ez még abban az esetben is súlyosító körülményként kell értékelni, ha általában a hozzátartozói kapcsolat a bűncselekmény minősített esete. Például a szexuális önrendelkezést sértő bűncselekmények közül több cselekmény minősített esete, ha azt az elkövető a hozzátartozója, vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése, illetve egyéb módon a hatalma vagy befolyása alatt álló személy sérelmére követi el. Ebben az esetben a közeli hozzátartozói kapcsolat súlyosító körülményként történő értékelése nem sérti a kétszeres értékelés tilalmát, mivel a közeli hozzátartozói kapcsolat minőségileg több, mint egyébként a hozzátartozó.
A sértett felróható közrehatása viszont enyhítő körülmény. Ilyenként értékelhető a részéről tanúsított durva, erőszakos, kihívó vagy súlyosan sértő viselkedés, a jogtalan eljárás; a közlekedési bűncselekményeknél a sértett együtt ható okot jelentő szabályszegése; a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekményeknél a könnyelmű, kihívó magatartása.
Az alkalomszerű elkövetés az elkövető javára értékelhető, kivéve, ha az alkalom létrejöttét tudatosan elősegítette, vagy ha az alkalom előidézése maga is jogellenes.
Nem ismerhetjük a pontos történeti tényállást, nem voltunk jelen, nem tudjuk mi történt, nem láttuk a nyomozás iratait. Mindazonáltal az ügyész és a bíróság megismerte a cselekményről készült felvételeket, kihallgatta a tanúkat, megismerte a sértettet és az elkövetőt, és ezek alapján alakították ki álláspontjukat a fenti körülmények figyelembe vételével.
Látható, hogy a kiszabott büntetés igazodik a törvényi keretek közé, középmértékes, ami azt jelenti, hogy a megvizsgált és az ítéleti tényállásba felsorolt enyhítő és súlyosító körülmények nagyjából kiegyenlítették egymást.
Le kell szögezni azt is, hogy az ítélkezési gyakorlat alapján kijelenthető, hogy büntetlen személy esetében olyan vétség esetén, amely büntetési tétele nem haladja meg a két év szabadságvesztést, első esetben szinte soha sem szab ki a bíróság végrehajtandó szabadságvesztést, ami a nyomozói gyakorlatom során látott igen sok fiatalkori botlásra, alkalmi kábítószer fogyasztásokra, kisebb fiatalkori garázda cselekményekre stb. tekintettel helyesnek mondható.
Bármennyire is sokan nem értenek ezzel egyet, de úgy tűnik, hogy tisztességes, méltányos és igazságos ítélet született. Az ügyész és a bíróság nem a közvéleményt elégíti ki, hanem igazságot szolgáltat, ennek során nem a lakosság óhajához és elvárásaihoz, hanem a törvényekhez van kötve. Az előbbiek alapján nem tisztességes a munkáját végző ügyész és bíróság kritizálása a tények és a jogszabályok megfelelő ismeretének a hiányában.
Fontos tudni azt is, hogy a garázdaság meglehetősen gyakori bűncselekmény, így igen nagyszámú ítéletre visszatekintő komoly bírósági gyakorlata van. Ez azt jelenti, hogy egy garázdaságot elkövető személy, amennyiben első bűntényes, és az enyhítő és a súlyosító körülmények nagyjából kiegyenlítik egymást ugyanarra a büntetésre számíthat Nyíregyházán és Sopronban is, és nem fog változtatni az ítélet súlyosságán az sem, hogy az adott cselekmény mekkora média nyilvánosságot kapott. Ezt nevezzük a jogbiztonság elvének és nemzetközi egyezmények, valamint az Alaptörvény is követelményként támasztja az igazságszolgáltatással szemben.
dr. Gratzer-Sövényházy Gábor
