Határozottan érezhető a szándék a hivatásos rendvédelem és a magánbiztonsági ágazat együttműködésének erősítésére, de még jó néhány feladat vár megoldásra. Ezek közé tartozik a magánbiztonsági törvény módosítása, valamint a szakmai kamara tekintélyének megerősítése, korábbi elismertségének és súlyának visszaállítása. Janza Frigyes, a Magyar Rendészettudományi Társaság főtitkára a pozitív folyamatokat látva alapvetően optimista, de úgy véli, hogy gyors változásokra nem lehet számítani.
– A magánbiztonsági ágazatot leginkább befolyásoló mely elmúlt évi eseményeket vagy intézkedéseket tartja a legfontosabbnak?
– Összesen hat jelentős eredményt emelnék ki. Elsőként említem a rezsióradíj követésének általánosabbá váló folyamatát. Tudom, összetett kérdésről beszélünk, számos nemkívánatos jelenség is hátráltató tényező, azonban jelentőségénél fogva mégis – a szakma elismertsége és részben szabályosabb működtetése szempontjából – ezt tartom a legjelentősebb hatású folyamatnak. Másodikként említeném a magánbiztonsági törvény módosításával kapcsolatos, szinte mozgalomszerű összefogást, amit különösen jól szemléltet a magánnyomozás helyzetének felülvizsgálatára irányuló törekvés. Harmadikként egy sajnálatosan negatív jelenséget kell szóba hoznom, nevezetesen a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara korábbi erejének és tekintélyének jól érzékelhető gyengülését. Az elmúlt évben világossá vált, hogy megfelelő támogatás hiányában a kamara csak korlátozottan képes eleget tenni vállalt hivatásának. Negyedikként említeném, hogy megszilárdulni látszik a szakmaszerkezet oktatási-képzési oldala. Stabilizálódott a magánbiztonsági felsőoktatás, kész az új OKJ-s képzés, és eredményesek az ismeretfelújító képzések is. Ugyanakkor az is látszik, hogy a stabilizálódó tartalom új képzési kereteket tesz lehetővé, ezért megkezdődhetett az a munka, amelynek eredményeként remélhetjük, hogy az általános típusú alapképzések mellett – többletterhek nélkül – teret biztosíthatunk a speciális munkaterületekre felkészítő képzési formáknak is. Ötödikként egy következményeit illetően még csak most körvonalazódó hatást említenék, amelynek azonban várakozásaim szerint komoly befolyása lesz a következő évek biztonságpiacára. Az elmúlt esztendő migrációs nyomása és a terrorfenyegetettség hatásai sok tekintetben befolyásolják majd az állami és a magánbiztonsági kapcsolatokat. A közös cél érdekében szorosabb együttműködésre lesz szükség a felek között. Ez már tavaly is tetten érhető volt, például az iparbiztonság területén. A jövőt illetően pedig a hazánkban megrendezendő világesemények indukálják a minőségi felkészülés és együttműködés igényét. Hatodikként emlékeztetnék a tavalyi konferenciánkra, ahol nagy hangsúlyt kaptak a szabványosítási, rendszer-kompatibilitási kérdések. Öröm tapasztalni, hogy a szakma résztvevői összefogtak és elkezdték feldolgozni ezt a kérdéskört. Ebben nagy szerepe volt a Biztonságpiac kezdeményezésének.
– A felsoroltak kapcsán változott-e a közbiztonságért felelős hivatásos rendvédelem és a magánbiztonsági szervezetek feladatköre, illetve egymáshoz való viszonya?
– Igen, változott: egy jól kirajzolódó, de egyelőre a jogi szabályozások változtatása nélküli együttműködési folyamat részesei vagyunk. A feladatkörök eddig is világosak voltak, azonban a változó körülmények továbblépésre sarkallják a partnereket. Magánbiztonsági oldalról erősödik a nyomás abban az irányba, hogy az olyan törvények, mint a Büntető törvénykönyv (Btk), Polgári törvénykönyv (Ptk), Büntetőeljárási törvény (Be) és az adatvédelmi törvény (Infotv) adjanak nagyobb mozgásteret a magánbiztonsági ágazatnak, mindenekelőtt a magánbiztonsági törvény módosítása útján. A fogadókészség ez irányban megvan a szabályozási oldalon, azonban a gyors előrelépésnek elsősorban az az akadálya, hogy a többletjogosítványok gyakorlásának garanciarendszere még kidolgozatlan, illetve a közösségi szabályozás is „mozgásban van”, ezért egy jó hangulatú, de lassú folyamatra számítok. Jó jel, hogy a piac és a lakosság önvédelmi hatékonyságának növelésére irányuló kezdeményezések néhány területen – például saját rendészetek, védelmi tervek, beléptető technikusok, a segítség gyors elérését biztosító informatikai megoldások – megfelelő garanciális háttérrel már bizonyították a jogosultságukat. Nehezebb kérdés az állami erőszak- és információs monopólium megosztására irányuló piaci kezdeményezések köre. E tekintetben sem vagyok pesszimista, azonban azt látom, hogy a jelenlegi, szétszórt, a szükségesnél nagyobb létszámú, rossz üzemméretű, rosszul szervezett, a versenyharc miatt a közös érdekeket megbízhatóan nem képviselő magánbiztonsági piac közös érdekképviselete még nem alakult ki, ezért nem látom azt a stabil tárgyaló felet, amelyik a teljes szakma felhatalmazása birtokában lenne, és erős partnere lehetne a törvényalkotónak.
– Az esetleges feladatváltozások következtében milyen változások várhatók a Rendészettudományi Kar Magánbiztonsági Tanszékének oktatási terveiben és gyakorlati munkájában?
– A kérdés megválaszolása elsősorban a Nemzeti Közszolgálati Egyetem feladata, de mint az Egyetem Fenntartói Testületének belügyi képviselője annyit jelezhetek, hogy az intézmény kiemelt fontosságúnak ítéli a magánbiztonsági oktatás fejlesztését. Megteremtettük a lehetőségét a szakirányú ismeretek bővítésének, 2016 őszétől elindulhat a magánnyomozó szakirányú továbbképzési szak, és továbbra is nappali és levelező tagozatos képzésben részesülhetnek az érdeklődő fiatalok. Elkészültek a magánbiztonsági mesterképzés dokumentumai, azonban ezt a képzést csak akkor indítjuk meg, ha a szakma részéről ösztöndíj-támogatásban is megnyilvánuló szándékot látunk. Mivel a magánbiztonsági piacnak nincs képesítési követelményrendszere – például nem kötelező a vállalkozáshoz a szakirányú felsőfokú végzettség –, óvatosak vagyunk, mert nem látjuk a piac saját elhatározásán alapuló humán- és minőségfejlesztési szándékot és gyakorlatot.
– Mennyiben befolyásolják a közbiztonság és a magánbiztonság feladatait a tavalyi, illetve az idén is várható bevándorlási hullám történései?
– Magyarország belbiztonsági helyzetének kilátásaira nagy befolyással lesz az Európai Unió migrációs politikájának alakulása. Önmagunk megvédésének kialakított gyakorlata nagy áldozatokat követel valamennyi védelmi és biztonsági szervezettől. A rendvédelmi és honvédelmi képességünk fenntartása és fejlesztése érzékenyen érintheti a civil társadalmat is. Szolidaritásunk továbbra is töretlen minden valódi menekülttel szemben, de a megtapasztalt, szinte népvándorlás jellegű tömegjelenség kiváltja belőlünk az önvédelmi reflexet, a közös fellépés szükségességét. Ez az összefogás nem korlátozódhat a rendvédelmi és honvédelmi szervekre, szükség van a magánbiztonsági ágazat és a civil társadalom támogatására is. A közbiztonságért felelős szerveink állományának nagy részét lekötötte az illegális bevándorlással kapcsolatos szolgálat. Félő volt, hogy a határra vezényeltek szolgálati helyén „biztonsági vákuum” alakulhat ki. Az egész ország eredménye, hogy a közbiztonsági és a magánbiztonsági mutatók a kialakult helyzet ellenére nem romlottak, hanem javultak az elmúlt évben. Hosszan lehetne elemezni ennek okait, de most csak röviden annyit: köszönjük mindenkinek, aki velünk tartott. Kívánjuk, hogy a magánbiztonsági ágazat erősödése járuljon hozzá Magyarország belbiztonságának mindenki által óhajtott, növekvő színvonalú fenntartásához.
Guttray László
(Cikkünk nyomtatásban 2016 februárjában jelent meg a Biztonságpiac Évkönyvben. A -szerk- megj.)
