Május közepén rendezték meg a hűség városában a harcművészeti bemutatókkal is színesített II. Soproni Nemzetközi Bonsai és Suiseki kiállítást. Az eseménynek idén is a Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központ adott otthont.
A több mint 150 bonsai növényt és negyven suiseki alkotást (a japán szó magyarra legjobban a „kő művészete”-ként fordítható) két helyszínen, a Munkácsy-teremben és központi épület emeleti kiállítóterében tekinthették meg az érdeklődők pénteken 11 órától vasárnap délig. Az ingyenesen látogatható kiállítást bonsai-alakítási bemutatók egészítették ki, kísérő-rendezvényként pedig idén is távol-keleti harcművészetek bemutatójára került sor.
Május 12-én pénteken tíz órakor Farkas Ciprián önkormányzati képviselő köszöntötte a város vezetése nevében a meghívottakat és a kiállítókat. Beszédében kiemelte, hogy Sopron minden közösségépítő kezdeményezést támogat, egyben reményét fejezte ki, hogy a 2014-ben megrendezett első kiállítás folytatása már hagyományteremtő eseményként értékelhető.
Kosztka László, a 2012-ben alapított Soproni Bonsai Egyesület elnöke ünnepélyes megnyitójában kihangsúlyozta, hogy bár a kiállításon kifejezetten kisméretű növényeket és kőritkaságokat mutatnak be, idén már a két nagyteremben is alig fértek el a posztamensek. Míg 2014-ben még csak 130, idén már több mint 150 növényt láthattak az érdeklődők.
Már péntek délelőtt is középiskolás osztályok érkeztek az emeleti nagyterembe, délutántól pedig két napon át a soproniak mellett a határon túlról érkező látogatók is megcsodálhatták a hazai és külföldi bonsai mesterek legszebb növényeit és a különleges alakú köveket.
Az első nap délutánján az Olaszországból érkezett Mirko Ortenzi, majd a lengyel Marta és Jacek Pietakiewich tartottak bonsai alakítási bemutatókat. Őket Rácz György, az egyik legismertebb hazai bonsai mester követte, aki Czégel Richárddal közösen avatta be az érdeklődőket a metszés fortélyaiba, a nap végén pedig a Szlovákiából érkezett Németh Norbert és Kamocsai Vladimir, majd a pécsi Burschl József mutatta be tudását.
Szombaton délelőtt harcművészeti bemutatókkal folytatódott a háromnapos program, a Liszt teremben összesen hat önvédelmi sportág (a WAIDO Fight Academy klub tagjai által bemutatott kyokushin karate, valamint a shotokan karate mellett a kendo, az aikido, a jodo, és a ju jitsu) képviselői mutatkoztak be, a délután pedig ismét a bonsai alakítási bemutatók jegyében telt. Elsőként a Varsóból érkezett Marek Gajda tartott bonsai-metszési bemutatót, majd újra a Rácz-Czégel páros következett.
Vasárnap délelőtt egy természetben begyűjtött bonsai alany (amit a szakma „yamadori” elnevezéssel illet) csoportos alakítási bemutatója zajlott a színpadon. Ennek során a három évvel ezelőtti kiállításon már látott és megismert, több mint százéves galagonya formázásának folytatását is láthatták a látogatók, akiket a láncfűrészek és fúrógépek látványa és hangja sem nem riasztott el a különleges élménytől. Az érdeklődők ezúttal is szakszerű ismertetőket hallhattak, mivel a bonsai mesterek legtöbbször részletesen is elmagyarázták, hogy egy-egy beavatkozás milyen hosszú távú eredménnyel vagy hatással jár. A három nap alatt összesen több mint 2500-an látták a kiállítást, a látványnak és a jó hangulatú alakítási bemutatóknak köszönhetően minden bizonnyal újabb követőkkel bővül a soproni bonsai-csapat.
A bonsai és a küzdősportok egyetlen szóval?
A kiállítás megnyitója után a szervezőket és néhány kiállítót kérdeztünk arról, hogy mit is jelent számukra a távol-keleti kultúra, a bonsai és a harcművészetek. Próbáltuk megtalálni azt a fogalmat, azt a jelzőt vagy szót, amely leginkább jellemzi a bonsait és az önvédelmi sportokat, és végül egy nagyon gazdag szószedet gyűlt össze. Az alább olvasható mini-interjúkban a következő szavak is elhangzottak: „önfegyelem, elmélyültség, előrelátás, lelki béke, életmód, belső harmónia, növényismeret, növényszeretet, gondoskodás, kötődés, a természet tisztelete, a növényzettel való együttélés harmóniája, türelem, ápolás, jövőre figyelés, kortalanság, átgondoltság, kimértebb életmód, elmélyültség, minden fejben dől el, belső megtisztulás, szertartás, átszellemültség, kitartás, felkészültség, stressz-oldás, nyugalom szigete, ellazulás, lelki béke.” Egy-egy szó vagy kifejezés önmagában is találó, a lényeget azonban egyben, együtt fejezik ki legjobban. De még igazabb, ha azt mondjuk: a bonsai az bonsai…
Pataki András, a Soproni Petőfi Színház igazgató-főrendezője, a Pro Kultúra Sopron Kft. ügyvezetője, a város kulturális életének meghatározó személyisége:
„A nemzetközi bonsai-kiállítás, és az egész rendezvény filozófiája mögött az a törekvésünk áll, hogy teret biztosítsunk a kultúrák találkozásának. Meggyőződésem, hogy a japán kultúra termékenyítő erővel hat ránk, érezhető egyfajta lelki rokonság, kölcsönös szimpátia a két nép között. Sopron egyébként is a kultúrák találkozásának sajátos és egyedi metszéspontja, a várostól alig egyórányira van Pozsony és Bécs, így nyitottságunk érthetően évszázados hagyományokra épül. Érdekességként kiemelném, hogy a Munkácsy-teremben általában festészeti kiállításokat rendezünk, a mostani rendezvény tervezésekor a koncepciónk egy része éppen az volt, hogy a bonsai-növények is különlegesen szép megvilágításban mutatkozhassanak be. Ha most körülnézek, úgy érzem, hogy ez az elképzelésünk teljes mértékben megvalósult. A bonsai növényeket egyébként is művészeti alkotásnak gondolom, a növényeknek úgy általában is nagy kedvelője vagyok. Akik régóta ismernek, tudják, hogy amikor még egy kisebb lakásban éltem, akkor a 35 négyzetméternyi térben majdnem nyolcvan növényt gondoztam. A látvány nagyon földobta a hangulatot, egyedi miliőt kölcsönzött a lakásnak. Sajnos bonsai nem volt, és most sincs a közelemben, de már tudom, hogy ezen a hét végén részletesen is megismerkedem ezzel a sajátos növény-kultúrával.”Farkas Ciprián, önkormányzati képviselő:
„A városvezetés számára nagy öröm, hogy ismét egy nemzetközi kiállításnak adhatunk otthont. A távol-keleti kultúrákat övező tiszteletünkhöz tudni kell, hogy 15 éves testvérvárosi együttműködésünk van egy japán településsel. Sopron és Kazuno kapcsolata mindig is valódi tartalommal volt feltöltve, jó példája ennek, hogy él Sopronban egy japán tanárnő, aki ingyen tanítja anyanyelvére az érdeklődőket. Örömünkre szolgál az is, hogy városunknak olyan polgárai vannak, akik ilyen magas szinten hódolnak a bonsai csodálatos növényeinek, vagy a harcművészeteknek. Többféleképpen is támogatjuk a bonsai egyesületet, ezúttal azokat a helyiséget is biztosítottuk, amelyek teret adnak a kiállításnak. Én személy szerint is nagyon örülnék, ha a következő hasonló rendezvényt akár már jövőre üdvözölhetnénk, de azt biztosan ígérhetem, hogy a város minden segítséget megad az újabb kiállítás megrendezésének támogatásához. Engem egyébként már ezeknek a különleges növényeknek látványa is szó szerint lenyűgöz, a bonsai mesterekkel folytatott beszélgetések minden mondata azt bizonyította számomra, hogy ez egy igazi, egy valódi művészet. Sokkal több, mint egy kicsire formázott növény lapos tálban, és annak folytonos alakítgatása, nevelgetése. Fantasztikus művészetnek tartom, árad belőle a természet tisztelete, az ős-növényzettel való együttélés harmóniája. A kiállításon 50-100 éves növényeket is látunk, amiket tulajdonosaik nagy gonddal ápolnak – ez bizonyára egy életmód, egy kötődés, ami mindenképpen tiszteletre méltó.Rácz György a 2013-ban alapított Soproni Bonsai egyesület tiszteletbeli elnöke, az egyesület munkájának koordinátora:
„Eddig közel ötven kiállításon vettem részt, és nyugodtan kijelenthetem: a Munkácsy-terem és a kongresszusi központ kiállítótere Európa egyik legszebb bonsai-környezete! Mindkét kiállítási terem csodaszép, büszke vagyok a helyszínre is! A három évvel ezelőtti kiállításon szereplő növényeknél sokkal szebb, mutatósabb, szakmai szempontból nézve értékesebb példányokat láthatunk. A lengyelek által hozott vörösfenyő már 2014-ben is itt volt, de azóta még gyönyörűbb lett, és szerencsére az utaztatás ezt a példányt sem viselte meg, gyakorlatból tudjuk, hogy egynapost utazást jól bírnak ezek a növények. Az olasz család szintén egy vörösfenyőt hozott ezer kilométerről, az is jó állapotban érkezett meg, bár egy kis frissítésre azért szükség volt. Már készülünk az alakítási bemutatókra, remélem, a közönség idén is alig fér majd be a nagyterembe.”Burschl József, akit saját bevallása szerint is a bonsai-kultúra ápolása tart fiatalon:
„Sokan nem hiszik, hogy már elmúltam ötven éves. A bonsai világa automatikusan lelassítja az embert, persze ezt a szó jó értelmében kell érteni. Átgondoltabb, kimértebb életmódot és életvitelt kíván, egy kapkodó-rohanós ember képtelen ezzel foglalkozni. Az első eredmények ugyanis csak öt-tíz év után látszanak, ennek kivárásához nagy türelem kell. Nálam ez a hosszú távú türelem húszéves koromban kezdődött, az akkori Nők Lapjában láttam fotót egy bonsairól. Szinte libabőrős lettem, és azonnal kerestem is egy arra alkalmasnak gondolt növényt, mivel azt olvastam, hogy az erdőben is begyűjthető egy alany. Pécsen laktam, kerestem egy kőműves kalapácsot, elindultam a Mecsekbe, ahonnan végül lehoztam egy kicsike kőrist, amiről akkor azt hittem, hogy az már egy kész bonsai. Kilukasztottam édesanyám hamutartóját, beleültettem a növényt, és én voltam a világ legbüszkébb embere! Hiszen van egy bonsai-fácskám! Ma már tudom, hogy minden lehető hibát elkövettem, de lelkes voltam, kíváncsi voltam, tanulni akartam. Ez a szerelem már több mint harminc éve tart. Ma már bonsai művészek számára állítok elő nyersanyagot, amiből még szebb fákat fejleszthetnek, az elmúlt évtizedekben közel tízezer növény fordult meg a kezeim között. Van egy közel százfős tanítványi köröm, a többség külföldi, főleg Németországban, Svájcban és Ausztriában élnek. Legbüszkébb mégis arra vagyok, hogy magokról is nevelek növényeket. Ez azért különleges még a bonsai-világban is, mert legalább ötven-hatvan, vagy akár száz év is kell ahhoz, hogy azokból a magokból igazi bonsai növények fejlődjenek. Sokan mondják, hogy én azt már nem érem meg – erre azonban az a válaszom, hogy ha száz-kétszáz évvel ezelőtt senki sem kezdte volna el a ma százéves fák nevelését, akkor ma nem láthatnánk azokat. Ez motivál, amikor én is magot ültetetek, a jövőre, a kortalanságra gondolok. Remélem, van annyi vizuális fantáziám, hogy elképzeljem, milyen is lesz száz vagy kétszáz év múlva az a növény, amit ma, vagy holnap magról kezdek el nevelgetni.”Demeter Zsolt, a WAIDO Fight Academy harcművészeti klub vezetője, aki 31 éve műveli a karate kyokushin ágazatát:
„A harcművészeti bemutatók során összesen hatféle önvédelmi sportot mutatunk be, a kyokushin és a shotokan karatét, a kendót, az aikidót, a jodót és a ju jitsut. A bonsai és az önvédelmi sportok között több kapcsolódási pontot is látok, mindkét tevékenységre jellemző az elmélyültség, és az, hogy minden fejben dől el. Az a fajta belső megtisztulás, amin egy mérkőzés előtt keresztülmegy a versenyzőnk, az adja mentális szempontból a sportágunk lényegét. Olyankor a versenyláz hevében az is eszébe jut, hogy mit lógott el az edzésen, mivel készülhetett volna jobban, de végül legyőzi önmagát, odaáll, és megküzd ellenfelével. Ha testileg-lelkileg jól felkészült, akkor le is tudja győzni ellenfelét. A bonsait is ilyen belső megtisztuláshoz, egy felkészülési szertartáshoz, átszellemültséghez tudnám hasonlítani. A növények gondozásában és az önvédelmi sportokban is sok-sok kitartásra van szükség, évekig tart, amíg valaki minden szempontból felkészültté válik, és részt vehet egy bemutatón, vagy egy versenyen. A kiállítás megnyitójára rohanva érkeztem a munkából, sajnos a foglalkozásom folyamatos stresszel jár. De ahogyan beléptem a Munkácsy-terembe azonnal azt éreztem, hogy itt a távol-keleti kultúra járja át terem légkörét, ez maga a nyugalom szigete, az ellazulás, a lelki béke.”
