A kábítószerek terjedése mindig is egy lépéssel a felderítés és beazonosítás előtt járt, többek között ezért is fontos, hogy már fiatalkorban elbeszélgessünk gyermekeinkkel ezekről a veszélyekről. Zacher Gábor toxikológussal, a Honvédkórház sürgősségi osztályának vezetőjével beszélgettünk.
– Mennyire jellemző az a korábbi tendencia, hogy a dizájnerdrogok beazonosítása továbbra is nehézkes?
– Ez mindig is így volt, és nemcsak a dizájnerdrogok, hanem gyakorlatilag mindegyik kábítószer esetében. Egy anyagot csak azután ismerhetünk fel, hogy kikerül a piacra, majd pedig jogi szempontból megbukik. Magyarországon is vannak olyan nemzeti szakértői intézetek, amelyek kifejezetten ezekkel az anyagokkal, illetve ezek beazonosításával foglalkoznak, itt végzik a lefoglalt minták analitikai vizsgálatát is. Sőt voltak olyan szerek, amelyeket hazánkban azonosítottak be először.
– A tűcsereprogram megszüntetésének volt hatása e szerek terjedésére?
– Az teljesen másról szól, hiszen a tűcsereprogram funkciója többek között a HIV terjedésének megakadályozása volt. Ezenfelül azonban a program ellátott még egy nagyon fontos feladatot, hiszen a kuncsaft egyrészt leadta a használt tűjét, helyette pedig kapott egy sterilt, másrészt előbb-utóbb kialakult valamiféle kapcsolat az ott dolgozó szociális munkással, létrejött egyfajta kommunikáció, ami rendkívül fontos volt. A tűcsereprogram megszűnésével ez a kommunikáció is megszakadt. Ezzel pedig nagyon nem értek egyet.
– Melyik az a korosztály, amelyikkel már el lehet beszélgetni a kábítószerekről?
– Nincs olyan fiatal korosztály, amelyik ne értené meg, így már egész korán elkezdhetünk velük erről beszélgetni. A négy-öt éves gyerekeknek már lehet mesélni róla, persze a saját nyelvükön, és nem egyetemi előadás szintjén. Fontos ugyanakkor, hogy nem magukról a szerekről kell beszélni, hanem arról, hogy a fiatalok merjenek jó döntéseket hozni, hogy merjenek nemet mondani.
– Ön szerint a magánéletben mennyire fontos a biztonság?
– Napjainkban sajnos nem lehet kellően elővigyázatos és óvatos az ember. Úgy gondolom, hogy ami a reális technikai lehetőségeken belül megvédhető, azt meg is kell védeni. Nem feltétlenül úgy, hogy mindenhová kamerákat és riasztókat telepítünk, és őrkutyák vannak mindenhol, hanem úgy, hogyha elérhető áron találunk megoldásokat, akkor ezeket be kell szerezni.
-FG-
(Cikkünk nyomtatásban 2017 februárjában jelent meg a Biztonságpiac Évkönyvben. A -szerk- megj.)
