Tóth Vera a hangszálait is bebiztosítaná, ha volna rá lehetőség. Az énekesnő vallja, hogy a biztonság belülről fakad, de emellett ő is mindent megtesz a fizikai biztonságérzetért.
– Mitől érzi magát biztonságban?
– Az ember először belül kell, hogy rendbe tegye magát, és ne mindig másban keresse a biztonságot. Elemi követelmény számomra, hogy ne csak akkor érezzem magam biztonságban, ha párkapcsolatban vagyok, vagy ha biztonsági őrökkel veszem körbe magam. A lelki biztonságérzet sokkal fontosabb. Persze lényeges, hogy a lakóhelyünket a legbiztonságosabb rendszerrel szereljük fel, hogy ne csak behúzzuk az ajtót, hanem zárjuk be kulccsal is, hiszen a „hozzáértők” akár egy kártyával is bejuthatnak a lakásba. Nálam egyszer a szél becsapta a bejárati ajtót és kint maradtam, így a saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy milyen könnyű bejutni: egy egyszerű plasztikkártya segítségével ki lehetett nyitni az ajtót. Persze ha valaki valahova be akar jutni, nincs az a biztonsági rendszer, amely hatékony lenne és megakadályozná benne. Ezért is fontos, hogy legyen biztosításunk a házra, az autóra, a nagyobb vagyontárgyakra. De 30 éves korom óta van életbiztosításom és egészségügyi biztosításom is, és ha a hangszálaimat biztosíthatnám, azt is megtenném, de sajnos Magyarországon ilyen lehetőségről még nem hallottam.
– Mi a helyzet a fellépésekkel? Ott mire figyel, hogy biztonságban legyen?
– A rendezvényeket mindig biztosítják, és a megfelelő számú biztonsági őrrel ott sincs mitől tartanom. Persze vannak még hiányosságok: sokszor nem értik a megrendelők, hogy miért kérünk kordont a színpad köré, és miért kérjük biztosítani a backstage-et. És néha nemcsak a színpad előtti történések izgalmasak, de arra is érdemes odafigyelni, hogy ne hagyjuk az autóban a ridikült vagy a sátorban a táskát stb. Előfordult, hogy valaki épp készült kirámolni a sátrat, és egy rajongóm kapta rajta az illetőt. Azt is megtanultam, hogy érdemes egy jó kiállású turnémenedzserrel utazni a koncertekre, aki tud rám vigyázni. A rajongók is elveszíthetik néha az önkontrollt, és ha elszabadul a tömeg, nincs, aki megállítsa őket. Az autogramosztás is fulladhat tragédiába, és ezzel tisztában kell lenni. Ilyesmire azonban nem gondolok, amikor színpadra megyek, tisztában vagyok vele, hogy mit vállalok, de például a terrorcselekményekről hallva néha szívesen lemondanék egy-egy koncertet. Természetesen nem hagyhatom, hogy a félelmeim irányítsanak, hiszen nekem az a hivatásom, hogy színpadon állok. Ezért inkább igyekszem fejben felkészülni minden ilyen helyzetre, és bízom benne, hogy semmi borzalom nem történhet.
– Volt-e olyan időszak az életében, amikor veszélyesen élt?
– Volt, hogy felelőtlenül éltem az életemet, és halogattam a változtatást. Aztán elgondolkoztam, hogy a dolgok ma történnek, nem holnap, és felelősséggel vagyunk a saját életünk iránt. Nehéz volt felnőtté válni, de bízom benne, hogy sikerült. Persze a szüleim továbbra is aggódnak értem, és lelkileg mindenben támogatnak. A sztársággal kapcsolatban sok negatív élményen átsegítettek. Nehéz volt az odáig vezető út, hogy felismerjem, egy-egy ember engem szeret vagy a nevemet. Az anyukám megtanított rá, hogy ilyenkor is nyugodtan, tiszta fejjel cselekedjek, ne dacból, indulatosan menjek neki helyzeteknek. Gyanúval telve nem élhetem az életet, de megtanultam tudatosan, megfontoltan dönteni. Továbbá rájöttem arra, hogy mindig a belső erőmtől függ, mennyire vagyok biztonságban.
(I.A.)
(Cikkünk nyomtatásban 2017 februárjában jelent meg a Biztonságpiac Évkönyvben. A -szerk- megj.)
