Moszkvának nem állt érdekében Szergej Szkripal volt orosz kettős ügynök megmérgezése – így látja Pat Buchanan volt amerikai elnökjelölt, tekintélyes amerikai publicista, Richard Nixon, Gerald Ford és Ronald Reagan amerikai elnökök volt tanácsadója. (Hiába, a legnagyobbak is tévedhetnek… A -szerk- megj.)
Buchanan a „Vajon Putyin rendelte volna el a salisburyi csapást?” című, több konzervatív lapban kedden megjelent elemzésében érvekkel alátámasztva vitatja azt a vélekedést, miszerint az orosz elnök rendelte volna el a Dél-Angliában élő Szergej Szkripal és lánya megmérgezését.
Miután felidézte a brit külügyminiszter, Boris Johnson állásfoglalását, amely szerint „erősen valószínűsíthető”, hogy az orosz elnök döntött az idegméreggel történt támadásról, valamint Dmitrij Peszkov orosz elnöki szóvivő és Vlagyimir Putyin elnök határozott hangú cáfolatait. Buchanan emlékeztetett: Szkripal hírszerző volt, aki orosz kémeket adott fel a brit MI6 hírszerző szolgálatnak, 2006-ban ezért el is ítélték, és 2010-ben amerikai hírszerzők szabadon bocsátásáért cserében elhagyhatta Oroszországot.
„Ha Putyin holtan akarta volna látni Szkripalt, hogy példát statuáljon a potenciális árulóknak, miért nem akkor végzett vele, amikor még a Kreml foglya volt? Miért várt nyolc évig? És hogyan segítette az orosz érdekeket ez a brit földön elkövetett gyilkosság?”- sorjázta a kérdéseket Buchanan. A konzervatív publicista megállapította: hiányzik az ok, az indíték.
Buchanan leszögezte: „Putyin nem bolond. Veterán hírszerző, aki tisztában van azzal, hogy olyan hírszerző ügynökségek, mint a CIA vagy az MI6 nem hajtanának végre kémcserét Oroszországgal, ha tudnák, hogy a Kreml a csere után a meggyilkolásukra készül.
„Kinek áll az érdekében?” – fogalmazta meg a klasszikus kérdést Buchanan a Szkripal-ügyről. Válasza: sem Oroszországnak, sem a Kremlnek, sem Putyinnak. Valamennyiüket folyamatosan ostorozta a világ közvéleménye és a nyugati média – állapította meg, felidézve a brit és az amerikai reakciókat, állásfoglalásokat, nyilatkozatokat, az orosz diplomaták kiutasítását az Egyesült Királyságból. Hozzátette, hogy a Putyinnal rokonszenvezőket, mint például a brit Munkáspárt vezetőjét, Jeremy Corbynt, egyszerűen elhallgattatták.
Az amerikai állásfoglalásokról szólva Pat Buchanan kiemelte: „Naponta figyelmeztetnek bennünket, hogy Putyin megpróbált tippeket adni Trump 2016-os megválasztásához. De ha így volt, akkor miért rendelt volna el egy nyilvános gyilkosságot, amely csaknem kényszerítette volna Trumpot, hogy elhalassza a közeledésre tett erőfeszítéseit?”.
A szerző kérdésbe csomagolta véleményét, amikor így fogalmazott: „Akkor hát kinek használ ez a rémtett? Vajon nem annak a – főként a mi fővárosunkban lévő – koalíciónak, amely járványszerű ellenségességgel viseltetik Oroszország iránt, és amely Amerika jövőbeni szerepét úgy képzeli el, mint a hidegháború idején játszott szerep folytatását Oroszország fékentartásával és körbekerítésével mindaddig, amíg nem sikerül rendszerváltozást elérnünk Oroszországban?”.
Az amerikai elnöknek Buchanan azt tanácsolja, hogy álljon ki a brit szövetséges mellett, de mielőtt visszafordíthatatlan lépésre szánja el magát, követeljen teljes körű vizsgálatot és meggyőző bizonyítékokat. Így kiderülhet, hogy vajon valóban Putyin és a Kreml áll-e a támadás hátterében, vagy elszabadult ügynökök, akiknek éppen a Szkripal-gyilkosság következményeinek elérése volt a céljuk. Ez a következmény pedig – Pat Buchanan szerint – egy mélyebb és tartósabb szakadás Oroszország és a Nyugat között.
Elemzésében a tekintélyes volt tanácsadó és publicista végül emlékeztetett az amerikai politika néhány korábbi háborúhoz vezető tévedésére. Például arra, hogy 1898-ban nem a spanyolok robbantották fel a Maine csatahajót, pedig ez vezetett az amerikai-spanyol háborúhoz, s hogy a vietnami háborút kirobbantó tonkini incidensről szóló beszámolók sem feleltek meg pontosan a tényeknek, vagy hogy 2003-ban Washington a tömegpusztító fegyvereire hivatkozva rohanta le Irakot, amelynek pedig nem is volt tömegpusztító fegyvere.
