A szovjet Belügyi Népbiztosság (NKVD) által 1937-38-ban végrehajtott, több mint 110 ezer lengyel kivégzésével járó műveletre vonatkozó, több ezer oldalnyi irat digitalizációjáról szóló lengyel-ukrán szerződést írtak alá Varsóban.
A szerződést a lengyel partnerrel a dél-ukrajnai Odessza, valamint a nyugat-ukrajnai Vinnicja és Hmelnickij megye levéltárainak vezetői a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN) varsói székhelyén írták alá. Ennek alapján a lengyel szekértők digitalizálják, és az IPN-ben hozzáférhetővé teszik a Szovjetunió ukrajnai részén élő lengyelek üldözésére vonatkozó iratokat, továbbá a felek a témában közművelődési és kiadói együttműködést is kezdeményeznek.
Az IPN így többek között több ezer olyan dossziéhoz jut, amelyeket az NKVD a múlt század 30-as éveiben a lengyelekről vezetett, és amelyek az áldozatok kihallgatásairól készített jegyzőkönyveket, vádiratokat, a rájuk kiszabott halálos ítéleteket tartalmaznak.
Az IPN elnöke, Jaroslaw Szarek a szerződés aláírását megelőző sajtóértekezleten érintette a második világháborús ukrajnai lengyel tömegsírok ügyét is, amely lengyel-ukrán diplomáciai vita tárgyává vált, miután a sírok feltárását az IPN ukrán testvérintézménye tavaly tavasszal leállította. Szarek leszögezte: a sírfeltárásokkal ellentétben a lengyel-ukrán levéltári együttműködés jól alakul.
Az IPN tavaly januárban eljárást indított el az NKVD úgynevezett lengyel művelete ügyében, amelyet Lengyelországban már korábban népirtásnak minősítettek. Az NKVD levéltáraiból származó adatok szerint 1937-38-ban Nyikolaj Jezsov akkori szovjet belügyi népbiztos utasítására a Szovjetunió területén élő, illetve odahurcolt lengyelek közül 140 ezret bebörtönöztek, akik közül több mint 110 ezret halálra ítéltek és kivégeztek. A méreteiben a hírhedt katyni (Katiny) vérengzést is meghaladó akció története Lengyelországban is csak az utóbbi években vált ismertebbé.
