A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség álláspontja szerint a büntetések súlyosítása indokolt abban az ügyben, amelyben egy borsodi bűnszervezet tagjai kilátástalan anyagi helyzetben élő nőket kényszerítettek prostitúcióra.
A Miskolci Törvényszék bűnszervezetben, társtettesként, folytatólagosan elkövetett emberkereskedelem, kerítés, valamint kitartottság bűntette miatt ítélte el azt a 16 vádlottat, akik Európa-szerte és Dubaiban is prostitúcióra kényszerítettek kilátástalan anyagi helyzetben élő magyar nőket.
A bíróság 15 vádlottat 3 – 15 év közötti fegyházbüntetéssel sújtott. Megállapította, hogy a vádlottak feltételes szabadságra nem bocsáthatók és a prostitúciós tevékenységből jogellenesen szerzett pénzre vagyonelkobzást is elrendelt, összesen közel 95 millió forintra.
Az ítéleti tényállás szerint a bűncselekményben vezető szerepet betöltött vádlott 2012 januárjától kezdődően ismerősök útján szervezte és irányította olyan fiatal nők toborzását, akik munkalehetőség hiányában saját és családjuk megélhetését prostitúcióból kényszerültek fedezni. E sértetteket Magyarországról Svájcba, Németországba, Hollandiába és Belgiumba szállították annak érdekében, hogy anyagi haszonszerzés céljából prostitúciós tevékenységet végezzenek. A rossz életkörülmények között élő, kiszolgáltatott helyzetben lévő sértetteknek a vádlottak rövid idő alatt gyors haszonszerzési lehetőségre tettek ígéretet, azzal kecsegtetve őket, hogy a prostitúciós tevékenységből mind a saját, mind a Magyarországon hátrahagyott családtagjaik életkörülményeiben jelentős, pozitív változást tudnak elérni.
A bűnszervezet hierarchikus és szigorú elszámoltatási rendszer szerint, összehangoltan működött. A meggyőzés eszközeként – és a több munkára sarkallás érdekében, ezáltal több haszon reményében – a sértetteket szóban és tettlegesen is fenyítették, a tevékenységükből származó jövedelmet pedig lényegében teljes egészében elvették, csak a sértettek létfenntartásához szükséges összeget hagyták náluk. A bevétel döntő részét a vádlottak kizárólag a saját és családjaik megélhetésére fordították, és abból fedezték dologtalan, parazita, luxus tárgyak megszerzésére irányuló életvitelüket. Emiatt a sértettek a prostitúciós tevékenységük befejezését követően hasonlóan rossz életkörülmények közé kerültek, mint annak megkezdését megelőzően voltak. A sértettek egzisztenciális rászorultsága mellett a nyelvismeret hiánya, az idegen kulturális-társadalmi környezet okozta bizonytalanság is elősegítette a prostitúciós bevételek jelentős részének elvonását. A vádlottak mintegy 32 sértett vonatkozásában – egyes sértettek esetében hosszabb időn keresztül – folyamatosan és több vádlott általi közreműködés és haszonszerzés útján követték el a bűncselekményeket.
Az éveken át tartó emberkereskedelemnek a szervezett bűnöző vádlottak letartóztatása vetett véget.
Az ítélet ellen a vádlottak és védőik elsősorban felmentésért, másodsorban a bűnszervezetkénti minősítés mellőzéséért és enyhítésért, míg a vádhatóság valamennyi vádlott vonatkozásában a büntetés súlyosítása érdekében fellebbezett. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint a büntetési célok érvényesülése érdekében a büntetések súlyosítása indokolt. A büntetőügyben másodfokon a Debreceni Ítélőtábla határoz.
