A Magyar Védelmiipari Szövetség (MVSZ) 2018-ban újraválasztott elnöke szerint az elmúlt években a kormányzat is úgy gondolta, hogy van védelmi ipar Magyarországon, érdemes vele számolni. Zsitnyányi Attila szerint ugyan a Zrínyi 2026 program eredményeiről még korai lenne beszélni, de a pozitívumok már látszanak, és ezek a jövőre nézve bizakodásra adnak okot.
— Tavaly ősszel bejelentette, hogy lemond a Magyar Védelmiipari Szövetség elnöki posztjáról, a tisztújító ülésen ugyanakkor ismét önt választották meg a szervezet vezetőjének. Mi állt ennek a döntésnek, illetve fejleménynek a hátterében?
— A már több mint 25 éves MVSZ elnökségének munkájában – különböző pozíciókban – 18 évig vettem részt, ebből az utolsó öt év nagyon intenzív volt. Jelentős eredményeket és változásokat értünk el, az elnökség mindvégig érezte a tagság támogatását, egy szervezetnek azonban hasznára válik, ha időnként frissül a vezetése. Évek óta szorgalmaztuk egy megfelelő felhatalmazással bíró, döntésképes, a minisztériumok különböző érdekeit összehangoló központi „munkacsoport” létrejöttét. Tavaly júliusban a nemzeti védelmi ipari és védelmi célú fejlesztésekért, valamint a haderő-modernizáció koordinálásáért felelős kormánybiztost nevezett ki Orbán Viktor. A hivatal létrejötte a hazai védelmi ipari szereplők számára óriási esély jelent. A Zrínyi 2026 program során a hazai védelmi ipar fejlesztése elsősorban az állami tulajdonú cégeken keresztül, magáncégek közreműködésével történik. Azt gondoltam, hogy a kormánybiztosi hivatal által „támogatott” MVSZ-vezetésre van szükség, ahol egy állami tulajdonú védelmi ipari vállalat vezetője az elnök. Bár átgondoltan döntöttem a visszavonulásomról, és őszintén hittem, hogy ez a helyes megoldás, a választás előtti napon mégis kiderült, hogy a tagság és a kapcsolódó szervezetek is azt szeretnék, ha a korábbi elnökség folytatná a megkezdett munkát. Ez óriási megtiszteltetés és egyben felelősség is. Az MVSZ vezetése így végül a korábbi tagokból állt fel, ahol az elnökségben továbbra is képviseltetik magukat a magántulajdonú kis- és középvállalatok, a tőzsdei, a BM- és – az ellenőrző bizottság elnökén keresztül – a HM-tulajdonú cégek is.
— Hogyan ítéli meg a szövetség elmúlt ötéves teljesítményét? Melyek voltak a legfontosabb eredmények ebben az időszakban?
— Sikeres évek vannak mögöttünk, képviseltük az ország védelmi iparát a nemzetközi szervezetekben (NATO NIAG, EDA), rendszeresen tartottunk előadásokat konferenciákon, szakmai rendezvényeken, együttműködési megállapodásokat kötöttünk más országok védelmi ipari szövetségeivel és társszerveivel. Színvonalas évkönyvsorozatot hoztunk létre, üzleti találkozókat szerveztünk, ismertebbé és elismertebbé tettük a szövetséget és tagjait. Egyik legfontosabb eredménynek mégis azt tartom, hogy sikerült „elültetni a magot”, meggyőzni a kormányzati oldalt, hogy igenis van magyar védelmi ipar, a haderőfejlesztési program végrehajtása vagy akár a BM-testületek ellátása során érdemes vele számolni, és azt az ország gazdasági érdekében is továbbfejleszteni. Mindemellett folyamatosan emelkedik a taglétszámunk, ismét „presztízs” az MVSZ tagjának lenni.
— Az újraválasztása után tervezi megújítani a szövetséget?
— A jelenlegi irány alapvetően jó, egyesületünk a tagság érdekében tevékenykedik, az elnökség ennek és a környezet változásának figyelembevételével állítja össze a munkatervét. A kormányzati célok szinte már megegyeznek a mi korábbi céljainkkal, a források is rendelkezésre állnak a beszerzésekhez és fejlesztésekhez, így várhatóan a szövetség feladatai is ennek alapján módosulnak. A Zrínyi 2026 program mellett elmondható, hogy a védelmi ipar majdnem minden területén nagy változás, hogy ma már a döntéshozók észreveszik a hazai cégeket, a termékeiket vagy termékfejlesztési lehetőségeiket, és egyre több alkalommal adnak esélyt a bizonyításra. Abban kell a kidolgozókat, döntéshozókat és természetesen a hazai cégeket segíteni, hogy aki keres, az találhasson is.
— A magyar védelmi ipar jelenlegi állapota hogyan „rezonál” a nemzetközi piac, illetve biztonsági helyzet változásaira?
— Jól látható, hogy az egész világon ismét előtérbe került a szűkebb értelemben vett (katonai, polgári védelmi, katasztrófavédelmi) biztonság is, ezért a legtöbb ország az ezzel kapcsolatos fejlesztéseit a nemzeti iparát maximálisan kihasználva tervezi végrehajtani. Ez lehetőségeket biztosít nemzetközi együttműködésekre is, amelyek során már nem csak arról beszélhetünk, hogy az itthoni igények teljesítése – vagy akár csak a megrendelések elnyerése – érdekében a külföldi cégek nyitottabbá váltak a magyar termékek és gyártó-, fejlesztőkapacitások irányába. Ebben az iparágban is munkaerő- és kapacitáshiány kezd kialakulni az egész világon. A „kényszerű” együttműködések eredményeként cégeinknek alkatrészek vagy komplett fődarabok szállítójaként, esetenként egy-egy részegység módosítása során azok fejlesztőjeként lehetőségük van bekapcsolódni a nemzetközi vérkeringésbe.
— Hogy érzékelik az MVSZ tagjai a Zrínyi 2026 program hatásait?
— Ez nagyon komplex kérdés, véleményem szerint nem is lehet még a hatásairól inkább csak a jeleiről beszélni. A Zrínyi 2026 program önmagában két fő területre bontható: a honvédelmi és a haderőfejlesztési részre, ezen belül egy részterület a haditechnikai és egyéb eszközök fejlesztése, beszerzése. Ez a részterület azonban nem értelmezhető a HM és az MH szervezeti működésének jelenleg zajló átalakításától, a BM alá tartozó szervezetek képesség- és eszközfejlesztéseitől függetlenül. A kettő közötti kapcsolatot talán a kormánybiztosi hivatal szerepe mutatja legjobban. A kormánybiztos koordinál és együttműködik a védelmi ipari fejlesztésben érintett ágazatokkal a stratégiában meghatározott célok hatékony megvalósításáért, valamint meghatározza és indítványozza a hadfelszerelés fejlesztésének irányait. Ehhez kapcsolódik az ITM kereteiben futó Irinyi Terv. Önmagában a Zrínyi 2026 jelentősen befolyásolja a folyamatokat, hiszen a rendelkezésre álló költségvetési források összegét és a technikai eszközök számát illetően itt történt a legnagyobb változás. Emiatt ebben rejlik a legnagyobb lehetőség is a hazai védelmi ipar fejlesztésére, és az így rendszerbe kerülő hazai eszközök egyúttal bejuthatnak a BM-rendszerekbe is. Az új eszközök beszerzése során számos lehetőség van, de Magyarország szempontjából a legnagyobb hozadéka annak lehet, ha a magyar fővállalkozó csak az itthon ki nem alakítható részegységeket szerzi be több akár egymással konkurens beszállítótól, és ezzel valódi exportképes terméket hoz létre, vagy ha alapvetően hazai fejlesztésű és gyártású terméket vásárolnak. Az eddig bejelentett beszerzéseknél még a legmagasabb várható hazai hozzáadott értékűek esetében is csak licencvásárlás történt, egyedül a ROLE-2 képesség kialakítása történhetne magyar fejlesztés és gyártás keretében, de itt még nem ismertek a részletek.
— Milyen konkrét várakozásaik vannak mindezek kapcsán?
— Bizakodunk, hiszen teljesen természetes, hogy azokban a beszerzésekben lehetett a leggyorsabban dönteni, amelyek máshol már elérhetők, és magas hazai hozzáadott érték mellett nem lehetett megvalósítani a fejlesztést és gyártást. A következő időszakban azonban már eljutunk azokhoz a termékcsoportokhoz, amelyek a hazai szürkeállományra alapozva itthon készülhetnének, ezekből lehet aztán valódi adóbevétele az államnak, amelyből tulajdonképpen a védelmi célú beszerzéseket is finanszírozza. Ha így csináljuk, akkor fenntartható lesz a rendszer, nem roppantja meg az ország gazdasági helyzetét.
(Az interjú a Biztonságpiac 2019 évkönyvben jelent meg, tavaly februárban.)
