Munkajogi szakértő segítségét kérte egy személy és vagyonőr, aki nem értett egyet a munkáltatója által meghatározott szabadság időtartamával.
„Személy és vagyonőrként dolgozom készenléti jellegű munkakörben, napi 12 óra munkaidő rendben, három havi munkaidő keretben (240 óra/hó), óradíj elszámolással. Életkorom alapján 30 nap szabadsággal rendelkezem. Azonban munkáltatóm a szabadságomat órásította úgy, hogy napi 8 órával szorozta az éves szabadságomat, majd 12 órával visszaosztotta, így szerinte 20 napot vehetek ki, igaz napjára 12 órát kifizet. Azaz munkáltatóm pénzügyileg 120 órával kevesebbet kíván kifizetni, illetve 10 nappal kevesebb szabadidőt kíván adni” – fogalmazta meg kérdését a munkavállaló.
Kéri Ádám munkajogi szakértő alábbi állásfoglalása a HRportal.hu weboldalon is olvasható.
„A munkáltató választhat, hogy munkanapban vagy munkaórában tartja nyilván a szabadságot egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén (keret és elszámolási időszak).
Amennyiben a munkavállaló munkaidő-beosztása alapján 12 órában végzett volna munkát, de szabadságot adtak ki neki, akkor
a) 12 órára mentesül a munkavégzési kötelezettség alól, és a szabadságát 12 órában kell nyilvántartani, illetve
b) 12 órára járó távolléti díjat kell a részére megfizetni.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a munkavállalót megillető szabadság mértékének számítása egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén úgy történik, hogy a munkavállalót megillető szabadság munkanapokban meghatározott mértékét szorozni kell a munkavállaló munkaszerződése szerinti napi munkaidő mértékével – például a 17 munkanap szabadsággal rendelkező, általános teljes napi munkaidőben (azaz napi 8 órában) foglalkoztatott munkavállalónak ilyen esetben 17 x 8 = 136 óra szabadsága van.
A fenti példa szerinti ez a 136 óra egy munkanap szabadság kiadásával 12 órával csökkent, vagyis a munkavállalónak 124 órányi szabadsága maradt. Ebből az is következik, hogy amennyiben 12 óra a napi munkaideje, akkor nem 8 órával kell szorozni a szabadság számát. A munkavállaló ugyanis a munkaidő-beosztással azonos időtartamra mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettség alól.”
(Kéri Ádám, a Liga Szakszervezet szakértője, jogi diplomáját az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerezte 2001-ben. Ezt követően Európai Uniós jogi tanulmányokat folytatott 2003-ig emberi jogok, illetve gazdasági jogok területeken.)
Tehát helyesen számolt a kérdésben szereplő munkaadó?
Nem.
„Ebből az is következik, hogy amennyiben 12 óra a napi munkaideje, akkor nem 8 órával kell szorozni a szabadság számát. A munkavállaló ugyanis a munkaidő-beosztással azonos időtartamra mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettség alól.”