Február 23-án a Vasas Fáy utcai sporkomplexumában zajlott le az I. Sziréna Kupa, amelyen a rendvédelmi, a katasztrófavédelmi és a honvédelmi szektor kispályás labdarúgói mérték össze tudásukat a műfüvön.
A hatalmas sátortető megóvta a szemerkélő esőtől a résztvevőket, és végül a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság csapatának sikerült elhódítania a kupát.
Összességében minden szervezet játékosai és vezetői sikerként könyvelhették el, hogy a hétköznapok komoly kihívást jelentő, nagy megterheléssel járó munkája közepette önfeledt sportolással tudtak kikapcsolódni ezen a hétvégén.
A tucatnyi kispályás labdarúgó csapat három csoportban kezdte a tornát, majd a legjobb hat két csoportban folytatta a küzdelmet a döntőért. A mezőnyből kiemelkedett a katasztrófavédelmisek csapata, amely egy kivételével az összes mérkőzését megnyerte, végül az ORFK csapata ellen is magabiztosan nyert 3-0-ra a döntőben. Csoportbeli riválisuk, a Magyar Honvédség a bronzmérkőzésen vigasztalódhatott, mivel 5-0-ra verte az Alkotmányvédelmi Hivatal gárdáját. Az 5. helyet a Terror-elhárítási Központ focistái érdemelték ki, akik szintén nagyon magabiztosan, 7-1-re verték a Belügyminisztérium együttesét.
A Sziréna Kupa fővédnöki tisztét Pintér Sándor belügyminiszter vállalta, a rendezést pedig a PromoSport Kft., amelynek ügyvezetője, Szalay Gergő úgy fogalmazott: „a kormányzati, az önkormányzati és a közigazgatási szférák, valamint az egészségügy szereplőinek a számára megrendezett amatőr sporteseményeink sikerén felbuzdulva határoztuk el magunkat arra, hogy a rend-, a katasztrófa- és a honvédelem futballbarátait is a pályára hívjuk, és egy olyan versengés lehetőségét alakítjuk ki, amely mostantól évre-évre egy igazi sportos kihívást jelenthet a számukra.”
A délelőtti csoportmérkőzéseken az Alkotmányvédelmi Hivatal, a Belügyminisztérium, a BRFK, a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság, a Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság, az Országos Mentőszolgálat, az ORFK, a Terror-elhárítási Központ, valamint a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának kispályás „alakulatai” vettek részt, akik persze civilben mind az adott szolgálatot erősítik munkájukkal.
Bár az első körből nem jutott tovább a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságát képviselő együttes, mégis egy dologban legek voltak. A torna tapasztalatairól, valamint a sport és a bünetés-végrehajtás kapcsolódási pontjairól Csóti András vezérőrnagy, a BVOP megbízott országos parancsnoka beszélt a Biztonságpiac.hu-nak a csoportmeccsek után.
Ön a pályán és a pálya széléről is irányította a csapatot. Milyen kondícióban vannak a legények?
Azt hiszem, van még mit fejlődni, ez látszott rajtunk. Egy dologban biztos jók vagyunk: kiérdemeltük a legmagasabb átlagéletkorú csapat címét, ebbe én is jelentősen belejátszottam. Tisztességesen helytálltunk. Egyébként is ez egy játék, ami arról szól, hogy tiszteljük egymást, segítsük egymást és érezzük jól magunkat. Ma mindhárom követelménynek eleget tudtuk tenni.
A sportnak azonban van egy komoly hozadéka: a testmozgáson kívül segít a pszichológiai kondíció megtartásában és a csapatszellem megerősítésében is. Ezek a tornák, illetve egyéb közösségi rendezvények mennyire képesek összehozni a BV dolgozóit, akik elég komoly lelki megterhelésnek is ki vannak téve szolgálatuk során?
Közismert, hogy mi egy zárt rendszerben dolgozunk. Munkánk viszonylag monoton, állandóan ismétlődő feladataink vannak. Nagyon magas stressztűrő képesség kell ehhez, mivel állandóan „ütközünk” és problémákat oldunk meg. Épp ezért igen fontos, hogy legyenek ilyen események, legyen az akár foci, tollaslabda vagy más. Ilyenkor a hasonló érdeklődésű emberek együtt lehetnek, kikapcsolódhatnak. Ha egészen profán akarnék lenni, azt mondanám, hogy „kiengedjük a gőzt”. Jól érezzük magunkat, én az sem baj, ha utána megiszunk egy pohár sört, de nem többet. Utána mindenki visszatér a dolgára, de megmarad egy jó emlék, ami segít a napi munkában.
Amerikai filmekben gyakran látni olyan jelenetet, hogy az ottani börtönökben a fogvatartottak kosárlabdáznak, baseballoznak vagy egyéb sportot űznek. Ez miként van a magyar büntetés-végrehajtási intézetekben? Szokásban van-e a börtön falain belül élők közt a sportolás?
Elég jelentős sportélet zajlik bent. Most például ki tudnánk állítani egy rettenetesen jó csapatot az őrizetünkben levő fogvatartottakból. A testmozgás rendszeres, elsősorban a fiatalkorúaknál. Számukra rendelkezésre áll labdarúgó- és kézilabdapálya, de van kosárpálya is, és lehet asztaliteniszezni is. A fiatalabbaknak rendszeresen szervezünk évente sporttalálkozókat és versenyeket. Ám a többi helyen is igyekszünk, az intézmény adottságaihoz mérten, biztosítani a sporttevékenység lehetőségét. Természetesen a futball a legnépszerűbb, de a fogvatartottak nagyon szeretnek pingpongozni is. Nem titkolom, hogy jelentős azoknak a száma, akik a kondicionáló termeket látogatják. Ott a fizikai adottságaikat fejleszthetik. Végül, hogy egy teljesen békés sportot is mondjak, nagyon kedvelt a sakk is.
Talán kicsit furcsa kimondani a fogvatartottak esetében, hogy a „morál javítása”. Önök hogy tapasztalják: javul-e az elítéltek kooperációja, tűrőképessége a büntetésük időtartamára amiatt, hogy van lehetőségük sportolni?
Van egy régi mondás. Fiatalabb kollégáim megmosolyogják, de én szoktam hangoztatni: „Az a jó, ha mi csinálunk programot a fogvatartottaknak, mert ha mi nem csinálunk, akkor ők csinálnak nekünk!” Utóbbi egy kicsit nehezebb is, többe is kerül, meg problematikusabb is lehet. A fogvatartottak felnőtt emberek, akiknek ugyanúgy megmarad mindenfajta tulajdonságuk, képességük, adottságuk, függetlenül attól, hogy a szabadságukat átmenetileg elvonták. Éppen ezért számukra is feltétlenül szükséges, hogy a kulturális rendezvényektől kezdve, a zenei vagy sporteseményekhez, kikapcsolódási formákhoz hozzájussanak. Ez feszültséglevezető lehet. Természetesen az ilyen szabadidős programokon csak a munkaidejük, vagy az oktatás után vehetnek részt.
Akár a művészi, akár a sporttevékenységeket illetően vannak szakemberek, akik ebben segítséget nyújtanak?
Elsősorban nevelő kollégáink végzik ezt, különböző irányultságuknak megfelelően. Aki például művészeti ágakban szerzett tanári diplomát, az tud vezetni zeneszakkört, de lehet szó nyelvszakkörről is. A sportot is olyan kollégáim szokták szervezni és irányítani, akik vagy eredetileg ilyen végzettségűek, például testnevelő tanárok, vagy maguk is sportoltak. Ilyen munkát szerintem akkor lehet jól elvégezni, ha az ember személyesen is érdekelt abban, amit elkezd és végeztet a többiekkel.
Ezen a tornán megmutatták futballtudásukat a szervezet tagjai. De ha összeveti a fogvatartottak és a BV dolgozók játékát, akkor ki lenne a jobb egy egymás közti meccsen?
Még elméletileg sem foglalkozunk ezzel. Úgy gondolom, hogy mindkét félnek, a személyzetnek és a fogvatartottaknak is megvan a maguk feladata a rendszerben. Nem hiszem, hogy mostanában futballpályán mérnénk össze az erőnket. Egyébként azt szeretném, ha máshol sem küzdenénk meg egymással, hanem inkább az együttműködésünket szélesítenénk ki.
Forrás: Biztonságpiac.hu
Szerző: Matykó Károly
