Öt éven át tartó élőhely-helyreállítási munka kezdődött meg hazánk második legnagyobb aktív katonai lőterén.
Tekintse meg a helyszínen készül képeinket a Biztonságpiac.hu Facebook-oldalán!
A természetvédők és a honvédség együttes erővel óvják meg a páratlan természeti értékeknek otthont adó Turjánvidék egy részét. A terület legkülönlegesebb faja a kihalás szélén álló rákosi vipera. Az Európai Unió által támogatott LIFE+ projekt vezetője a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, partnerei a Honvédelmi Minisztérium Fegyverzeti és Hadbiztosi Hivatal, a HM Budapesti Erdőgazdaság Zrt. és a WWF Magyarország. A projekt társfinanszírozója a Vidékfejlesztési Minisztérium.
Az ember tájátalakító tevékenységének eredményeként napjainkra kevés maradt Alföldünk eredeti növénytakarójából. A Turjánvidék egy része olyan ritka kivétel, ahol jórészt a 130 éves múltra visszatekintő honvédelmi tevékenységnek köszönhetően maradt fenn az Alföldre jellemző élőhelymozaik. A terület mélyebben fekvő, északi felén éger-kőris láperdők, zsombékosok, láprétek alakultak ki. Ezt a vizes, néhol süppedékes, nehezen járható növényzetet nevezzük „turjánosnak”, amelyről az egész vidék a nevét kapta. A déli, szárazabb részen homokpuszta gyepek, borókás-nyárasok, homoki tölgyes foltok fordulnak elő, sok értékes növény- és állatfajnak nyújtva menedéket.
Megtalálható itt a kizárólag a Kárpát-medencében élő homoki kikerics, a csikófark, az óriás útifű, a jégkorból fennmaradt csengettyűvirág és tucatnál is több orchidea faj. Ez a vidék ad otthont többek között a magyar futrinka legnagyobb hazai állományának, a bütyköshátú ormányosbogárnak és az óriás galacsinhajtónak. Az élőhely madárvilága is gazdag: itt fészkel két trópusi színpompában tündöklő madár, a gyurgyalag, és a szalakóta, a ragadozók közül a rétisas és a kígyászölyv. A turjános Magyarország legnagyobb madarának, a túzoknak is költőhelyet biztosít.
A Turjánvidék legkülönlegesebb faja a rákosi vipera. Európa egyik legveszélyeztetettebb hüllőjének világállományát csupán 500 példányra becsülik a kutatók, egy egyed eszmei értéke egymillió forint. Mérgének hatása hasonló egy méh csípéséhez, az emberi életre nem veszélyes. A faj természetes élőhelyének eltűnése és az illegális gyűjtés miatt sodródott a kihalás szélére.
Ilyen változatos tehát a Táborfalva-Örkény-Tatárszentgyörgy-Dabas térségében található, 7300 hektáros Turjánvidék Natura 2000 terület, amely otthont ad a fokozottan védett Dabasi Turjános Természetvédelmi Területnek valamint az 1876-ban alapított Táborfalvai Lő- és Gyakorlótérnek. Hazánk egyik legnagyobb aktív katonai lőtere hazai és nemzetközi hadgyakorlatok helyszíne. Elzárt terület, amely éppen a katonaság jelenlétének köszönhetően tudta megőrizni a kivételes természeti értékeket.
A Duna-Tisza közi Homokhátság legnagyobb összefüggő vizes és homoki élőhely-rendszerének megóvása érdekében 2011-ben öt éven át tartó élőhely-rehabilitáció kezdődött. A LIFE+ Természet pályázatból finanszírozott projektben a természetvédő szervezetek és a katonai használók folyamatosan együttműködnek annak érdekében, hogy az élőhelyeket helyreállítsák és a fellelhető természeti értékeket sikeresen megőrizzék a lőtér használata mellett is.
A Turjánvidéket fenyegető veszélyek egyike a terület kiszáradása. A melegedő éghajlat, a kevesebb csapadék és a mesterséges lecsapolások miatt ugyanis a vízigényes élőhelyek és élőlények fokozatosan visszaszorulnak. A projekt egyik célja az ide érkező vizek helyben tartása az élővilág számára. A másik legjelentősebb probléma, hogy az agresszív idegenhonos növények folyamatosan szorítják ki az őshonos fajok egy részét, és átalakítják, elszegényítik az élőhelyeket. A természetvédelmi munka részeként a szakemberek kíméletes eszközökkel távolítják el a területről az özönnövényeket, helyükre pedig – ahol szükséges – őshonos fafajokat telepítenek. A helyreállításra váró területeken a szakértők a jövőben lőszermentesítést is végeznek.
A projekt fontos célja a rákosi vipera számára kedvező, összefüggő és háborítatlan élőhely biztosítása. Ennek érdekében az élőhely-rehabilitációs munka részeként 400 hektáron a kaszálásról külterjes szarvasmarha-legeltetésre térnek majd át a területkezelők. A legeltetésnek köszönhetően a rákosi vipera fő táplálékát jelentő rovarok (sáskák, tücskök, szöcskék) száma megnő, a gyep fokozatosan zsombékos szerkezetűvé alakul, amely jó búvóhelyet nyújt a hüllő számára.
Forrás: BP
