Egyebek között az ukrán válság nyomán középtávon szorosabb szövetségi együttműködés várható az Egyesült Államok és Európa között, hosszú távon viszont tovább folytatódik „az amerikai katonai jelenlét fókuszának elmozdulása a csendes-óceáni térségbe” – állapította meg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutató Központja (SVKK) az MTI-hez eljuttatott elemzésében.
„Az Egyesült Államok európai katonai jelenlétének alakulása az Ázsia felé fordulás tükrében” című tanulmány szerint az Egyesült Államok stratégiai szinten egyértelmű irányváltásba kezdett és felértékelte kelet- délkelet-ázsiai jelenlétét, míg ezzel párhuzamosan változások tapasztalhatóak a transzatlanti védelmi kapcsolatokban.
Napjainkra Ázsia globális súlya több szempontból is megnövekedett. Ennek motorja egyértelműen Kína rohamos fejlődése. Az ország nemzeti összterméke (GDP) az elmúlt tíz évben 7 és 14 százalék között alakult. A jelenlegi előrejelzések alapján e tekintetben lassulás várható, ezzel együtt napjainkra Délkelet-Ázsia vált a világ egyik legjelentősebb gazdasági központjává.
A régió gazdasági – ezzel együtt politikai szerepének – növekedésével együtt egyre inkább előtérbe kerülnek a védelmi kiadások is – írta az SVKK, kiemelve: „katonai szempontból csak még komplexebbé teszi a helyzetet a nukleáris fegyverek jelenléte a térségben”. India, Pakisztán és Észak-Korea is az el nem ismert atomhatalmak közé tartozik, és az előbbi kettő – az egymással fennálló konfliktusos viszony miatt – jelentősen növelte arzenálját az elmúlt évek során, így mostanra mindketten legalább száz-száz nukleáris robbanófejjel rendelkeznek. Ezzel párhuzamosan mindhárom említett ország fejleszti taktikai és stratégiai rakétatechnológiáját, amelyek közül előbbiek egy hagyományos fegyveres konfliktus esetén is szerepet kaphatnak. A dél- és kelet-ázsiai térség fokozatosan kibontakozó fegyverkezési verseny színhelyévé válik, és ez a jövőben alapjaiban befolyásolhatja a globális biztonsági helyzetet is – fejtették ki.
Mindezek nyomán az ázsiai térség Washington számára is jelentősen felértékelődött. Stratégiai szintű változást jelentett az amerikai védelmi minisztérium által 2012 januárjában kiadott dokumentum, amely „egyértelműen deklarálta” az Ázsia felé fordulás politikájának fontosságát. Európa kapcsán a transzatlanti szövetség szerepét hangsúlyozza a dokumentum, és rögzíti: az Egyesült Államok továbbra is elkötelezett a kontinens biztonságának megőrzésében.
Az SVKK szerint a washingtoni külpolitika hangsúlyeltolódását a 2014 utáni geostratégiai elmozdulások – az Irakban és legfőképp Kelet-Európában történtek – sem befolyásolták alapjaiban. Ugyanakkor kimutatható, hogy 2014-2015-ben jelentősen növekedett az amerikai jelenlét láthatósága az európai kontinensen. Ezzel együtt sem lehet beszélni az Egyesült Államok „visszatéréséről” – fogalmazott az SVKK.
Idén júniusban a Pentagon javaslatot nyújtott be, hogy egy ötezer emberből álló amerikai kontingenst kiszolgálni képes haditechnikai eszközparkot és szükséges logisztikai hátteret telepítsenek a keleti NATO-tagállamok területére, amelyek szükség esetén jelentősen megkönnyítenék az erők logisztikai mozgatását. A javaslat a balti államok mellett Lengyelországot, Romániát és Bulgáriát is érinti, több közép-európai állammal pedig tárgyalásokat folytatnak kis mennyiségű, „jelzésértékű” erő és eszköz befogadásáról.
Ezzel együtt az SVKK úgy véli, az Egyesült Államok a védelmi politikájában továbbra is Ázsiára fókuszál, bár Oroszország Ukrajnával szembeni agressziója miatt középtávon sokkal aktívabb lesz a szövetségi együttműködés Európa és az Egyesült Államok között. Abban az esetben viszont, ha az Oroszországi Föderáció agressziója egy NATO-tagállam ellen irányulna, az „egy merőben új helyzetet teremtene” – hangsúlyozta elemzésében az SVKK.
