Tényleges életfogytiglanra súlyosította az öt halálos áldozatot követelő csepeli hajléktalangyilkosságok elsőrendű vádlottjának, a szerb állampolgárságú Dragan Bajicnak a büntetését szerdán jogerősen a Fővárosi Ítélőtábla.
A másodrendű vádlottat szintén életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélték, őt leghamarabb – az elsőfokú ítéletben szereplő 30 év helyett – negyven év múlva helyezhetik feltételesen szabadlábra. Az ítélőtábla több más vádlott esetében is súlyosította a Fővárosi Törvényszék korábbi döntését. A harmadrendű vádlott büntetését 13 évről 15-re, a negyedrendűét 14-ről 18-ra, a nyolcadrendűét pedig hétről tíz évre súlyosította a tábla.
A tényállás szerint a hazájában más súlyos bűncselekményekért elítélt szerb férfi egy ottani börtönből megszökve jött Magyarországra 2007-ben. A fővárosban a Boráros téren találkozott hajléktalanokkal, és hozzájuk csapódva költözött a csepeli eperföldeknél lévő tanyára. Az ott élők jobbára fémgyűjtésből, alkalmi bűncselekményekből fedezték megélhetésüket, és marihuánát állítottak elő. 2010-2011-ben számos súlyosabb bűncselekményt is elkövettek, több esetben csak a véletlennek, a sértett ellenállásának vagy szerencséjének köszönhető, hogy nem vezetett gyilkossághoz a tettük.
Szóbeli indoklásában a tábla tanácselnöke leszögezte: a vádlottak teljesen indokolatlanul, motiválatlanul, ugyanakkor elképesztően bestiális kegyetlenséggel végeztek áldozataikkal, akik hozzájuk hasonló, a társadalom peremén élő emberek voltak.
Az elkövetők 2010 szeptemberében egyik ismerősüket a táborhelyükre csalták, órákon át súlyosan bántalmazták, majd amikor rádöbbentek, hogy ha elengedik és elmondja a történteket, nekik bajuk lehet, felakasztották. Ám ezt – a bíró megfogalmazása szerint horrorfilmbe illő módon – úgy tették, hogy az áldozat lába kicsit leérjen a földre, és így minél tovább szenvedjen. A holttestet elégették és a Dunába szórták a maradványokat, amelyek máig nem kerültek elő.
Egy másik esetben egy családra haragudtak meg, mert szintén fémet gyűjtött a környéken. A család négy tagja közül a férfit és fiát az erdőben baltával agyonütötték, illetve kötéllel megfojtották, majd az asszonyért mentek, akit az otthonában fojtottak meg. Végül a tettesek a családban élő fiatal lányt a táborukba csalták, azzal hitegették, hogy kiviszik a HÉV-állomáshoz, de útközben őt is megfojtották. A holttestet elégették, a maradványokat pedig elásták. Ezeket a szakértőknek sikerült azonosítaniuk.
A bíró megjegyezte, hogy ez a cselekmény kísértetiesen emlékeztet a Truman Capote amerikai író 1960-as évek közepén megjelent, nagy sikerű, Hidegvérrel című regényének középpontjában álló szörnyű és érthetetlen családirtásra.
Ezeken kívül még több súlyos, erőszakos cselekményt követtek el a vádlottak. Volt, amikor a közeli ipartelepre mentek rezet lopni és baltával támadtak az éjjeliőrre, volt, amikor fegyvert akartak rabolni ismerősüktől, máskor meg akartak leckéztetni valakit, azért bántalmazták.
A nyomozás 2011 augusztusában azért indult meg, mert egy csepeli sértettet elcsaltak a lakásáról, bántalmazták, elvették az értékeit, és egy gödörbe vetették. A megkötözött, nyakig a földbe beásott férfinak sikerült kiszabadulnia. Ennek az ügynek a vizsgálata során derült fény két súlyosabb bűncselekményre: a négytagú nyáregyházi család és egy másik férfi megölésére. Az ügyben kilenc ember ellen emeltek vádat.
Az ítélethirdetéskor a tábla tanácselnöke kitért azokra a vádlotti védekezésekre, amelyek szerint a szerb férfi társai csak azért vettek részt a bűncselekményekben, mert féltek tőle. Ezt azonban a tábla nem fogadta el. A bíró jelezte: volt aki az első gyilkosság után elhagyta a táborhelyet, mert nem akart hasonló cselekményekben részt venni, mások viszont olyan mértékű együttműködést tanúsítottak, amit már nem lehet a félelem számlájára írni.
A bíró a bizonyítékokról szólva elmondta: a vádlottak egymástól függetlenül több cselekményről is hasonlóan számoltak be, azt leszámítva, hogy a saját szerepüket kisebbíteni igyekeztek.
A Fővárosi Törvényszék első fokon azért nem szabott ki tényleges életfogytiglant a szerb férfire, mert a strasbourgi emberi jogi bíróság szerint a tényleges életfogytiglan akkori magyar szabályozása nem volt megfelelő, kizárta a büntetés mindenféle utólagos felülvizsgálatának lehetőségét. A tábla szerint miután ezt orvosolta az Országgyűlés, nincs akadálya ennek a büntetésnek, amely ebben az esetben a társadalom, a békés állampolgárok védelme érdekében indokolt.
