Megkezdődött Spanyolországban kedden a 85 éves Eduardo Vela nőgyógyász pere, akit azzal vádolnak, hogy segédkezett egy újszülött elrablásában 49 évvel ezelőtt. A Franco-diktatúra idején több százezer hasonló eset történhetett, de ez az első ügy, amely eljutott a bíróságra.
Az orvos tagadja, hogy annak idején közreműködött az újszülött ellopásában. „Senkinek nem adtam semmilyen kislányt” – mondta Vela, aki a kérdések többségére azt válaszolta, hogy nem emlékszik. Az idős férfi Inés Madrigal ügyében állt bíróság elé. Az 1969-ben született nőt örökbe fogadták. Nevelőanyja pedig a nőgyógyászt nevezte meg mint akitől „ajándékba kapta” a kislányt, miután saját gyermeke nem lehetett.
A bíróságon Vela nem ismerte el, hogy az ő aláírása szerepel Madrigal születési anyakönyvi kivonatán, noha egy korábbi vallomásában épp ennek ellenkezőjét mondta. Az idős férfi rossz egészségi állapotára hivatkozva védője igyekezett elkerülni, hogy bíróság elé állítsák, de az orvosszakértő vizsgálata után mégis megtartották a tárgyalást. Madrigal a bíróságon felidézte, hogy nevelőanyja – aki két éve elhunyt – szerint Vela azt mondta neki: szimuláljon terhességet és tömje ki párnákkal a ruháját.
A nő a bíróságra érkezésekor újságíróknak azt mondta: nem számít arra, hogy az eljárás során kiderül, kik a biológiai szülei, viszont itt nem csak róla van szó, mert mindenki tudja, hogy ez elterjedt gyakorlat volt Spanyolországban.
A bíróság épületénél többtucatnyi tüntető gyűlt össze, kezükön sárga kesztyűt viselve, amelyet mozgalmuk jelképeként választottak. Olyan áldozatok, akik állítják: szülés után lopták el csecsemőjüket a kórház közreműködésével, nekik pedig azt mondták, hogy a gyerekek halva születtek vagy fertőzésben haltak meg miután a világra jöttek.
„Igazságot!”, „Elrabolták a gyerekeinket, hol vannak?” – írták a transzparensekre. „Bűnöző” – kiabálták az autó után, amelyben a bíróságról távozó vádlott ült, akire az ügyészség 11 éves börtönbüntetést kért. A megmozduláson ott volt több, az áldozatokat képviselő szervezet is, amelyek adatai szerint mintegy kétezer hasonló ügyben fordultak már Spanyolországban bírósághoz, ám ezek kilencven százalékát elutasították.
A madridi nőgyógyász ügye az első, amely eljutott a bírósági tárgyalásig
Az érdekképviseletek számításai szerint összesen több százezer olyan gyerek lehet, akit ilyen módon elszakítottak szüleiktől a Franco-diktatúra (1939-1975) alatt, és az azt követő években. Kezdetben politikai szempontok szerint, a rezsim számára ideológiailag megfelelő, gyermektelen családok kapták meg a politikai foglyok vagy a rendszer ellenségeinek bélyegzett családok gyerekeit. Később pedig már erkölcsi indokokra hivatkozva, például nem házas, egyedülálló anyáktól is elvettek gyerekeket.
Mindezt gyakorta az egyház, papok, apácák közreműködésével, akik meg voltak győződve arról, hogy ezzel a gyerekek érdekeit szolgálják. Az első évtizedekben anyagi ellentételezés nélkül zajlottak az ügyletek, később azonban már pénzért kínálták a gyerekeket. Az időszakot kutató spanyol történészek szerint ez játszhatott szerepet abban, hogy ez gyakorlat a diktatúra bukása után még sokáig fennmaradt.
