A biztonság a nemzetközi turizmus egyik alappillére

TurizmusbiztonságA turizmusnak mint világméretű társadalmi jelenségnek áldásos hatásait jobbára élvezik az emberek, azonban egyes esetekben annak romboló hatásait szenvedik el. Annak érdekében, hogy ez utóbbi hatás ne, vagy csak minimális mértékben érvényesüljön és az idegenforgalom pozitív szerepe fennmaradjon, a turizmus rendszerét nemzetközi és országos szinten is szabályozni kell – hívja fel a figyelmet Tokodi Panna és Ritecz György a hamarosan megjelenő Turizmusbiztonság című könyvben publikált, a nemzetközi turizmusbiztonsággal foglalkozó tanulmányukban.

A turizmus, illetve a turisták biztonságával már a XX. század derekán is számos nemzetközi egyezmény foglalkozott. Azóta a biztonság – egyben a turizmus – napjaink egyik legkomplexebb és egyre inkább kiszélesedő problémájává is vált. Mint arra a szerzőpáros a 2018-ban írt tanulmányában rámutatott, a turisták többnyire a biztonságérzetet szem előtt tartva, rengeteg külső és belső tényezőtől befolyásolva, olyan célterületet részesítenek előnyben, amely közbiztonsága kedvező, ahol nincs terrorveszély és személy elleni támadások száma is alacsony. Nem is beszélve a mai mindennapokat érintő vírusfertőzöttségről.

A Turisztikai Világszervezet (World Tourism Organization – UNWTO) statisztikája szerint 2017-ben a globális GDP mintegy tíz százaléka a turizmusból származott, ebben az ágazatban dolgozott minden tizedik munkavállaló. Az ENSZ turizmusra szakosodott szervezetének statisztikái szerint a globális exporttevékenység hét százaléka kapcsolódik a turizmushoz, a szolgáltatás-export tekintetében pedig harminc százalék volt ez az arány.

A közbiztonság az a szegmense a biztonságnak, amellyel kapcsolatban a legtöbb hiány- és kérdőjel érzékelhető. A turizmus kedvezőtlen változásainak egyike, hogy a helyi lakosság észlelései szerint a turisták jelenléte elkerülhetetlenül vonzza a bűnözést, vagyis az idegenforgalmi szezonban nő az elkövetett bűncselekmények száma, a lakosság biztonságérzete pedig csökken. Azonban a biztonságnak az idegenforgalomra gyakorolt hatásaival már csak azért is érdemes foglalkozni, mert a biztonság erősödése pozitív hatással van a turizmusra is. Az UNWTO kiemelt prioritásnak tekinti a turisták biztonságával kapcsolatos problémák megoldását, így kidolgozott egy intézkedési tervet, amely szerint a legnagyobb hangsúlyt a biztonsággal kapcsolatos szolgáltatások és intézkedések fejlesztésére, az óvintézkedésekre, valamint a turisták bizalmának elnyerésére kell helyezni, természetesen a biztonságérzet növelésén keresztül – például a rendőri jelenlét fokozásával.

Európai turisztikai jog és a schengeni rendszer
A Lisszaboni szerződésnek köszönhetően a turizmus szabályozásának már léteznek a jogi alapjai, igaz, az Európai Unió (EU) hatásköre e tekintetben változatlan maradt. Jelenleg is létezik több olyan, a turizmust érintő európai szabály, amelyek nagy része szektorsemleges – ilyen például a fogyasztóvédelem –, és persze vannak kifejezetten a turisztikai ágazatot, az utazási szolgáltatásokat szabályozó előírások is. Az uniós állampolgárok számára a schengeni térségben szabad mozgást, vagyis határátlépést biztosító együttműködés alapját az 1985-ben elfogadott (schengeni) megállapodás jelenti. Az egyezmény elsődleges célja a határellenőrzés megszüntetése a tagállamok határain, amelyhez az egyes országoknak össze kellett hangolniuk a külső határok ellenőrzését, illetve a határátlépést azonos feltételek mentén kellett lehetővé tenniük.

A schengeni egyezmény jogi keretrendszerének nagy részét az 1999. május 1. óta hatályos Amszterdami szerződés adta meg. A schengeni egyezmény tartalmi elemeit (lásd keretes írásunkban) valamennyi tagállam, így Magyarország is átültette nemzeti jogrendjébe. A tanulmány hangsúlyozza a rendőrség és biztonság szerepét a tagállamok közötti együttműködésben, amelyhez a dokumentum egy átfogó, komplex szabályrendszert nyújt – lefedve a határ menti és a határokon átnyúló rendészeti, rendőrségi együttműködés valamennyi területét. Ebben az együttműködésben a schengeni országok bűnügyi információkat osztanak meg egymással, így a nemzeti hatóságok nemzetközi szinten valósítják meg az információcserét. Ennek technikai alapjait a Schengeni Információs Rendszer (SIS) és a háttértámogató SIRENE rendszer biztosítja. A 2013 áprilisa óta működő második generációs rendszerben (SIS II) már lehetőség van biometrikus adatok (ujjlenyomatok, fényképek) kezelésére is, de éppúgy megoszthatók lopott légi járművekkel, hajókkal, konténerekkel kapcsolatos információk, ahogy európai elfogató parancsok, illetve személyekre vagy járművekre kiadott körözések is.

A SIS II rendszer voltaképpen a legnagyobb olyan információcsere-rendszer napjainkban, amely támogatja a külső határellenőrzést és a bűnüldözési együttműködést a schengeni térségben, így hatékonyabb és eredményesebb fellépést tesz lehetővé a közrend, a közbiztonság, a határbiztonság védelme, valamint az illegális migráció területén.

A határátlépők, így a turisták is új szigorítással szembesültek 2017-ben, amikor a schengeni határokon való ki- és belépésnél minden uniós és harmadik országbeli állampolgár (és családtagjai) adatait kötelezően ellenőrizni kellett. A lépés célja az volt, hogy kiszűrjék azokat a személyeket, akik veszélyt jelentenek a közrendre és a belső biztonságra. Mindehhez pedig elengedhetetlen volt a megbízható személyazonosítás. Mivel egy ilyen típusú ellenőrzés a határátkelőhelyen komoly fennakadásokat, torlódásokat okozhat, ezért a tagállamok számára engedélyezték a célzott határellenőrzést, feltéve, hogy a könnyítés nem növeli a biztonsági kockázatot.

Magyarországon egy 2017-es kormányhatározat ugyan kimondta, hogy a határforgalom aránytalan lassulása elfogadhatatlan helyzetet teremt, ezért a szisztematikus ellenőrzést ideiglenesen felfüggesztik és helyette célzott határellenőrzést vezetnek be, azonban még az év novemberében visszavonták ezt a kormányhatározatot is és visszaállították a szisztematikus ellenőrzést. A tanulmány szerzői szerint egy térségben, ahol nincs belső határellenőrzés, ennek ideiglenes visszaállítása csak kivételes körülmények között rendelhető el – például akkor, ha a közrendet vagy a közbiztonságot érintő veszélyt kell kezelni. Ilyen példa volt legutóbb az EU-ban 2015-ben tapasztalt, a kelet-mediterrán útvonalon érkező tömeges és irreguláris migrációs hullám.

A biztonságos repülést szolgáló intézkedések
Noha korábban sem volt elhanyagolható, a légi közlekedés biztonsága leginkább az utóbbi néhány évtizedben vált kiemelten fontossá az utazóközönség számára. Ma már egy utazás tervezésekor, illetve a szervezés során is kritikus szempont a repülés biztonsága. A repülőgéppel utazó turistákban érzelmi hatást is kivált egy-egy repülőtér, ami így nagyban befolyásolhatja az adott országról kialakított véleményüket. Ha például a reptéren fokozott rendőri jelenléttel találkoznak, az növelheti a biztonságérzetet, de ellenkező hatást is kiválthat egyesekben: „valami gáz van, nem biztonságos a helyzet és pont azért van sok rendőr, katona”. Emellett az olyan incidensek, mint egy megalázó ruházat-, vagy csomagátvizsgálás, szintén negatív érzetet kelt a turistában, amit a (számára) nem megfelelő mértékű rendőri jelenlét tovább fokozhat.

A légi járművek, így egyúttal az utazók biztonságát szolgálja az, hogy az elmúlt években a repülésbiztonsággal kapcsolatos intézkedések folyamatosan szigorodtak, bővült a „tiltott tárgyak” listája, amelyeket sem a repülőtér szigorított védelmi területeire, sem a fedélzetre nem vihet fel az utas.

A különböző fegyvertípusok, illetve fegyverként alkalmazható eszközök mellett, beleértve még a játékpisztolyt vagy fegyverutánzatokat is, a „tiltott tárgyak” listáján szerepelnek a folyadékok is, azonban a szabályok több esetben kivételt képeznek (például a bébiételek).

A turizmusbiztonság nemzetközi szintű szabályozásának megteremtése és betartatása – ahogy maga a turizmussal kapcsolatos biztonság is – sokszereplős feladat. A biztonság általános szempontjából továbbra is a legfontosabb feladat az, hogy azonosítsák a valós veszélyeket, és a megfelelő szabályozással megelőzzék, illetve enyhítsék a károkat és a kockázatokat. A szabályozásnak a legalacsonyabb szinttől kezdve (úti okmányok, vízum beszerzése, csomagátvizsgálás), egészen az ország fizikai határain való átlépésig (például a szisztematikus határellenőrzés esetén) jogszabályi keretek között kell történnie.

Nem szabad azonban elfelejteni, hogy alapvető különbségek és ebből fakadó kockázatok vannak az egyes országok, kultúrák jogi környezetében. Összességében azonban az EU-ban, illetve a schengeni térségben is alapvetően az unió és a Schengen Acquis normái érvényesülnek, így az utazóknak, turistáknak ezeket kell ismerniük és betartaniuk.

A schengeni egyezmény főbb tartalmi elemei
A belső határok átlépése.
A belső határokat bármely ponton át lehet lépni anélkül, hogy személyellenőrzésre kerülne sor. Csak a közrendet és a nemzetbiztonságot fenyegető helyzetben vezethető be újra a nemzeti személyellenőrzés a belső határokon.

A külső határok átlépése
Fő szabály, hogy a külső határokat csak a határátkelőhelyeken és a meghatározott nyitvatartási időben lehet átlépni. A jogellenes határátlépést büntetik. Az egyezmény intézkedéseket fogalmaz meg a légijáratok utasaival kapcsolatban, ha azok harmadik államból érkeznek, vagy ilyen államba induló légijáratra szállnak át. Szintén tisztázza az egyezmény azokat a feltételeket, amelyeknek a külföldieknek három hónapot meg nem haladó tartózkodás esetén a schengeni országokba való beutazáskor meg kell felelniük, azonban a humanitárius okok, a nemzeti érdekek mint kivételek már megjelennek.

Vízumok
A schengeni országok a vízumokra vonatkozó szabályok esetében közös politikát folytatnak, amelyben különválasztják a rövid távú és a hosszú távú tartózkodásra jogosító vízumokat és ezek szabályait.

A külföldiek mozgásának feltételei
Az egyezmény ebben a fejezetben taglalja az egységes vízummal, érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldiekre vonatkozó rendelkezéseket, valamint meghatározza azt is, hogy mi a teendő, ha a külföldi személy nem távozik önként vagy feltehető, hogy nem fog önként távozni a schengeni területről.

Tartózkodási engedély és beléptetési tilalmat elrendelő figyelmeztető jelzés
Ha a schengeni ország tartózkodási engedély kiadását mérlegeli egy, a beléptetési tilalmat elrendelő figyelmeztető jelzés hatálya alatt álló külföldi számára, először konzultál a figyelmeztető jelzést kiadó szerződő féllel, és figyelembe veszi annak érdekeit, a tartózkodási engedélyt pedig csak alapos indok alapján, különösen humanitárius okokból vagy nemzetközi kötelezettségvállalások okán lehet kiadni.

(Cikkünk először nyomtatásban, 2020 szeptemberében jelent meg a Biztonságpiac Évkönyvben. A -szerk- megj.)

Kapcsolódó cikkeink

Leave a Comment