Ennyire megosztó ünnepünk talán nincs is, mint a halloween. Ráadásul ilyen sok tévhit sincs egyik neves nap körül sem, mint amennyi ezen mulatság köré szövődött az elmúlt évek alatt. Van, aki csupán divathóbortnak tartja, és messze elkerüli.
Mi hát az igazság?
Ezt az ünnepet amerikainak gondoljuk, hiszen rendszerint a hollywoodi filmekben találkozunk vele. Emiatt sokan kapásból elutasítják, és felesleges, nyugatról átvett bohóckodást látnak benne.
A halloween tök eredetéről és rejtelmeiről az unnepek.center oldalán tudhatunk meg a legtöbbet, ahol kedvenc ünnepeinkről is rengeteg érdekességet olvashatunk.
Valójában a halloween kelta hagyományokra épül, és az ír kivándorlók juttatták el Amerikába. Nálunk abban a téves megítélésben élnek még mindig, hogy ez az ünnep a keresztény halottak napja és a Mindenszentek pogány megfelelője. Pedig az ősi kelta kultúrában nagyon különleges helye volt a halottaknak az élők hiedelem rendszerében. Azt tartották, hogy ezen a napon a holtak visszajöhetnek és beköltözhetnek az élők testébe. A maszkok, az álruhák, a hangos énekszók, rigmusok épp a szellemek elijesztésére szolgáltak.
A tradicionális jelmezek között a boszorkány, a vámpír, a csontváz vagy az ördög tűntek fel, mára ezek már észrevehetően finomodtak. Napjainkban inkább csokit és cukrot kérő mesehősöket vagy híres karaktereket fedezhetünk fel ezen az éjszakán.
Miért pont a halloweeni tök az ünnep szimbóluma?
A válasz nagyon egyszerű: a tök szezonja van ebben az időszakban. Nem mindegyik termés alkalmas arra, hogy lámpást készítsünk belőle. Létezik kifejezetten erre a célra kifejlesztett tök, de mi itthon gyakran eltérünk ettől.
A recept könnyű: vegyünk egy jókora, kerek formájú sütőtököt, vágjuk le a tetejét, kaparjuk ki a belsejét, faragjunk bele különböző formákat és kész is a töklámpás!
Hogy vicces lesz-e a tökpofa vagy ijesztő, az rajtunk múlik! Minden esetre ha leszáll az este, és a kikapart belsőbe egy égő mécsest helyezünk, igazán pompás éke lesz ez a kertnek vagy a háznak.
Nem élvezhetjük túl hosszasan a szépségüket, hiszen a nyers zöldség igen romlandó. A meztelen csigák is tudják, hogy milyen zamatos a húsa a töknek, így gyakran dézsmálják meg a díszt. Ettől függetlenül néhány napig biztos csodájára járnak a környékbeliek a faragott töklámpásainknak.
Még egy kis töktörténelem
Már az Árpád-házi királyok korában, egészen Szent László idejében megmutatkoznak a tökfaragás jelei, melyek Salamon királyhoz kötődnek.
Salamon király és unokatestvére, László kezdetben egyetértésben éltek. Később a viszony megromlott, László lett a király. Salamont pedig a visegrádi vár tornyába záratták, hogy ne akarjon több kísérletet tenni a trón megszerzésére.
Az egyik monda szerint Salamon töklámpásokat az ablakába téve tudatta híveivel, hogy még mindig él. Más forrás szerint az őrök égettek éjjel is töklámpást, hogy szemmel tudják tartani a volt királyt. A mondás is innen ered: “fénylik, mint Salamon töke”. Bárhogyan is történt, a töklámpások az őszi ünnepkör elengedhetetlen tartozékai lettek.