Az Alemona által szervezett konferencián tartott előadást Varga István munkavédelmi szakértő, a békéscsabai MUVAPI Kft. ügyvezető igazgatója is. Előadásának címe „Kitörés a kulturális csapdából” volt, témája a munkavédelem színe és visszája. A szakértővel a konferencia tanulságairól beszélgetett munkatársunk.
– Melyek azok a tanulságok az itt elhangzottak alapján, amelyek esetleg a magyar szakembereknek újak voltak? Volt-e ugyanakkor olyasmi, amiben mi tudtunk újat mutatni a világnak?
– Elöljáróban el kell mondani, hogy Magyarországon ilyen mélységű, a munkavédelemmel és biztonsággal foglalkozó rendezvény még nem volt. 46 éves szakmai tapasztalattal a hátam mögött sajnálattal kell mondanom, hogy a hazai állami szervek jobban részt vehettek volna a konferencia előkészítésében. Ha itt lettek volna képviselőik, láthatták volna, hol tart a hazai szakma, és hol a világból érkezett szakemberek munkája. A kérdésére válaszolva azt mondhatom, hogy mi is tudtunk olyat mutatni, ami érdekes lehet a külföldiek számára. Három olyan terület van, ahol van még teendője a külföldi vállalatoknak is, de nekünk is. Az egyik az emberi tényező. A balesetek 96 százalékát emberi mulasztások okozzák, a statisztikák szerint mindössze négy százalék az, amely tárgyi okokból következik be. Ez felveti az emberek képzésének kérdését, sőt, már gyerekkorban lehet nevelni a biztonságra. A másik oldal a költségé. Ha az emberi tényezőt akarom befolyásolni, el kell gondolkodni azon a közgazdaságilag is megalapozott tényen, hogy ha már a szakképzés során megtanítjuk a fiataloknak az általános szabályokat, egységes lesz a szemlélet, és a biztonsághoz is kedvezőbben állnak hozzá. Ez olcsóbb, mivel Magyarországon ma minden munkáltató külön-külön képzi az embereit munkabiztonságra. Példa erre mondjuk a targoncavezetői képzés. Önmagában ez alig több, mint az autóvezetés, az árumozgatásra kell a vezetésen kívül odafigyelni. Amerikában az újonnan munkába állónak, aki rendelkezik jogosítvánnyal, azonnal kulcsot adnak a targoncához, és három napot, hogy megtanuljon vele biztonságosan közlekedni. Nálunk mindehhez külön képzés van. Ez külön munkaerőt igényel, kieső munkaórát jelent a dolgozó oldalán, mindennek komoly költségvonzatai vannak. Ezt lehet ugyan a munkavállalóra áthárítani, de célszerűbb lenne az általános köznevelésbe beépíteni a szakiskolában. Az is szomorú, hogy a műszaki felsőoktatásból kijöhet úgy egy mérnök, hogy nem tudja, milyen munkavédelmi jogszabályok vonatkoznak a szakterületére.
– Milyen praktikus haszna van a munkavédelemnek a vállalati gyakorlatban?
– Közgazdászok kimutatták, hogy ha egy eurót befektetünk a biztonságba, az körülbelül hat euró hasznot eredményez. A menedzsmentek azonban nem gondolják át, hogy ez visszafele igaz: ha nem fektetem be az egy eurót, akkor előbb-utóbb bekövetkezik valami nem várt esemény, baleset, tűzeset, környezetvédelmi katasztrófa, és olyankor vesztek átlagosan hat eurót. Cégünk 15-20 multinacionális vállalatnak nyújt szolgáltatást. Ebbe munkavédelem, tűzvédelem, környezetvédelem, munkaegészségügy és főleg vegyi jellegű katasztrófavédelem tartozik. Úgy látom, a külföldieket nem kell meggyőzni ennek hasznáról. A magyarokat igen, mivel a hazai nagyvállalatok menedzserei, vezetői nem mindig azonosak a tulajdonossal. Hiába tudja a menedzser, hogy költenie kéne a biztonságra, ha a tulajdonos ebben nem ad neki szabad kezet, akkor nem is költhet rá. A harmadik nagy terület a biztonsági folyamatok fontossága. Magyarországon ez korábban komoly pozíciót foglalt el a biztonsághierarchiában. Közbevetőleg jegyezném meg, hogy Magyarország a 80-as, 90-es években biztonsági tekintetben egy nagyon jól szabályozott ország volt, szakembereink is igen komoly eredményeket értek el. Volt egy munkavédelmi kutató intézetünk is, melyet szép lassan visszafejlesztettek, ma már nem is létezik, jelenleg csak alkalmazott kutatás folyik. Az első 16-17 évemet a munkavédelemben egy nagyvállalatnál töltöttem, villamossággal, energetikával és munkavédelemmel foglalkoztam. Ezt követően 14 év egy megyei felügyelőség élén telt el a rendszerváltás előtt és utána is pár évig. 1997 óta vállalkozóként dolgozom, ma már 25-30 emberrel együtt, közben Szegeden tanítok, és az OMKT-nál is tevékenykedem. A folyamatszabályozás fontos kérdés, amelynek megvan a hagyománya külföldön. A jó gondolkodású magyar nagy cégeknél is tapasztalunk hasonlót. Sajnos a kisebbeknél kevésbé. Ennek nem csak szándékbeli akadálya van, hanem a költség is oka. Ismerve a magyar cégek gazdasági helyzetét, nem feltétlen a biztonság az, ahova elsőként pénzt fektetnek.
– Hogy áll Magyarországon az a meggyőzési tevékenység, amely ráirányítaná a figyelmet arra, hogy a prevenció mennyire kifizetődő ezen a területen? A működési zavarok nemcsak a vállalatnak magának okoz pénzkiesést, hanem az államnak is.
– Az Országos Munkavédelmi Bizottságban a munkavállalói oldal szakértőjeként is dolgozom, így valamelyest közelében vagyok a jogalkotásnak, nyomon követhetem a szakmapolitika bizonyos mozgásait. Több tanulmányt írtunk korábban a prevenció és a veszteségek vonatkozásában. Volt idő, amikor a baleset-biztosítási ágazat függetlenségét próbáltuk elérni. Pillanatnyilag nincs párbeszéd a szaktárcák között. Pedig az állam rengeteg pénzt költ el a súlyos munkabalesetek, a foglalkozásból eredő betegségeknek a gyógyítására. Az utóbbi 5-6 évben próbáltunk lobbizni ebbe az irányba, de egyelőre a struccpolitikai érvényesül. Az állam karcsúsításának a munka-egészségügyi szakértői gárda is kárát látta. Egy baleset miatt megáll a munka, termeléskiesés keletkezik. Sok súlyos baleset tűzzel, robbanással jár együtt. Ilyenkor helyreállítási költséggel is számolni kell. Ezek után jönnek a különböző szakmai vizsgálatok. Felmerülnek bírósági költségek is, hatósági bírságok, kártérítés, végső esetben temetési költség a vállalat terhére. Miután a vállalat ezeknek eleget tett, az egészségbiztosító az összes kiadást, amennyiben a cég jogszabályt szegett, áthárítja rá. Ezek hosszú pereket eredményezhetnek, és súlyos baleseteknél komoly összegeket jelentenek. Rokkantsági állapot kialakulása esetén a nyugdíjbiztosító is átháríthatja a nyugdíj-jellegű kifizetés okozta kárát, mivel a vállalat általános felelősséggel is tartozik. Ebben nekünk, szakértőknek egyrészt felelősségünk, másrészt feladatunk van. Ha jól határozzuk meg a biztonsági szabályokat egy vállalatnál, és be is tartatjuk azokat a menedzsmenttel, akkor marad az elején említett emberi tényező. Munkavállalói hanyagság miatt bekövetkező balesetnél ilyenkor nem kell fizetnie a vállalatnak. Sok nagyvállalat fél attól is, hogy egy nagyobb baleset okán címlapra kerül, azaz erkölcsi vesztesége is származik belőle. Legutóbb erre a MAL Zrt. szolgáltatott példát.
Forrás: Biztonságpiac.hu
Szerző: Matykó Károly