Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO) előtt álló kihívásokról tanácskoztak szerdán a Parlamenti NATO-klub résztvevői; a kormánypárti és az ellenzéki politikusok egyetértettek abban, hogy Magyarországon a NATO-t övezi a legnagyobb konszenzus.
Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke felidézte a francia elnöknek a napokban adott interjúját, amelyben agyhalottnak nevezte a NATO-t, mivel szerinte nincs semmifajta egyeztetés a stratégiai döntéseknél az Egyesült Államok és európai szövetségesei között. A fideszes politikus szerint ugyanakkor a NATO az elmúlt 70 éves tevékenységének csúcspontján van, a 2018-as csúcstalálkozót követően megtalálta az identitását és lépésről lépésre halad előre. „Én örülnék annak, hogyha az Európai Unió annyira lenne agyhalott, mint a NATO, azt hiszem, hogy jót tenne az Európai Uniónak, hogyha el tudná érni az agyhalottságnak azt a szintjét, amivel a NATO rendelkezik” – fogalmazott. Hozzátette: a NATO-ból senki se akar kilépni, a szervezetbe való belépési törekvések ugyanakkor egyértelműek.
Az európai védelemről szólva azt mondta, hogy bár a Juncker-bizottságot sok mindennel lehet „áztatni”, egy fontos dologban eltökélt, ez pedig a hatékonyabb védelmi együttműködés. Az állandó strukturált együttműködéstől, röviden PESCO-ról (Permanent Structured Cooperation) hangsúlyozta: az nem európai hadsereg. Felidézte: a közös európai hadsereg gondolatát Orbán Viktor miniszterelnök vetette fel, ahogy Emmanuel Macron francia elnök is beszélt erről. Németh szerint ugyanakkor a francia elképzeléssel szemben a magyar kormányfő által felvetett európai hadsereg összhangban áll a NATO-val.
A jövőről szólva a kormánypárti politikus kulcsfontosságúnak nevezte, hogy a transzatlanti felek között meglesz-e a tudatos technológiai törekvés és ezáltal együtt vagy külön utakon halad a védelmi ipar. Ugyancsak kérdésként vetette fel, hogy a PESCO mennyire lesz nyitott a nem uniós tagságú NATO-tagországok felé. Ezzel összefüggésben megjegyezte, hogy a NATO költségvetésének 80 százaléka nem uniós országoktól származik, míg az Európai Unió külső védelmét olyan országok látják el, mint például Norvégia, Törökország vagy az Egyesült Államok.
Kulcsfontosságúnak nevezte a NATO bővítésében a balkáni országok csatlakozását, ami szerinte a magyar gazdaság számára is fontos kitörési irány.
Mesterházy Attila – akit a napokban választottak a NATO Parlamenti Közgyűlésének alelnökévé – arról beszélt: nincs olyan ülése a NATO-nak, ahol Oroszország ne kerülne napirendre akár a krími hadviselés, akár a fegyverkezés és fegyvermodernizáció, akár az agresszív, katonai akciókba csapó külpolitikája miatt. Szintén a jövőbeni kihívások közé sorolta a politikus Kínát, amely „nem tankokkal, hanem bankokkal kívánja elfoglalni a világot”, illetve az ország az új technológiákban is élen jár. Példaként említette az 5G technológiát, a mesterséges intelligenciát, amelyeknek akár katonai leágazása is lehet. Ugyancsak a kihívások közé sorolta a technológiai újításokat, az autonóm döntésekre képes, mesterséges intelligenciával működtetett eszközöket, az űrben való fejlesztést, a kiberbiztonságot, az önvédelmi kapacitások fejlesztését, de szerinte kihívást jelentenek a szervezet számára a NATO-tagországok közti politikai feszültségek is. A NATO-bővítésről szólva ugyancsak a balkáni országokat emelte ki, ahol szerinte geopolitikai vákuumot okozott az, hogy az Európai Unió még csak egy ütemtervezetet sem vázolt fel a csatlakozásukra, és ezt a vákuumot kihasználva Oroszország megjelent a térségben.
Emmanuel Macron kijelentését, kérdésre válaszolva Mesterházy Attila pr-akciónak minősítette és azt mondta: nem véletlenül fogalmazott így a francia elnök, az európai politikusok pedig egyértelművé tették, hogy nem értenek vele egyet.
Jens Stoltenberg NATO-főtitkár még májusban jelentette be, hogy december 3-4-én Londonban tartja következő, egyben jubileumi csúcstalálkozóját az idén hetvenéves Észak-atlanti Szerződés Szervezete. Akkor a főtitkár úgy fogalmazott: közösen foglalkoznak majd a jelenlegi és az újonnan jelentkező biztonsági kihívásokkal annak érdekében, hogy a katonai szövetség az elkövetkező években is a stabilitás pillére maradjon.
