Új fegyverzet-ellenőrzési rendszer kidolgozását javasolja a német külügyminiszter a NATO és Oroszország viszonyának javítása és Európa biztonságának erősítése céljából.
Frank-Walter Steinmeier a Frankfurter Allgemeine Zeitung című német lapban pénteken közölt vendégkommentárjában kiemelte, hogy a jelenlegi fegyverzet-ellenőrzési rendszer szétesőben van és Oroszország évek óta nem vesz részt az európai hagyományos fegyverek korlátozásáról szóló 1990-es szerződés (CFE) végrehajtásában.
Ugyanakkor Moszkva sürgeti, hogy ismét kerüljék napirendre a fegyverzet-ellenőrzés ügye – tette hozzá a német diplomácia vezetője, hangsúlyozva: „legfőbb ideje, hogy szaván fogjuk Oroszországot”.
Mint írta, öt területen van szükség új szabályozásra. Először is regionális felső határokat kell megállapítani, különösen a „katonailag érzékeny régiókban”, mint például a Baltikum.
Másodszor olyan ellenőrzési rendszert kell kidolgozni, amely kiterjed az 1990 óta kialakult megoldásokra és stratégiákra — írta Steinmeier, rámutatva, hogy a hidegháború idejéből származó „klasszikus” hadseregforma helyett ma már inkább a kisebb, mozgékony egységek fontosak. Ezért például a szállítással, közlekedéssel kapcsolatos katonai képességekre is ki kell terjednie az ellenőrzésnek – tette hozzá.
A harmadik fontos elem, hogy az új típusú fegyverrendszereket, például a pilóta nélküli repülőgépeket (drón) is be kell vonni az ellenőrzésbe.
Negyedik elemként gondoskodni kell arról, hogy az ellenőrzés gyors, rugalmas, és válság idején független legyen. Ezeknek a követelményeknek megfelelne az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) – vetette fel a német külügyminiszter.
A javasolt új rendszer ötödik alapvetése, hogy kiterjed a „vitatott hovatartozású” területekre is
Steinmeier hangsúlyozta: Oroszország az Ukrajnához tartozó Krím félsziget nemzetközi jogot sértő elcsatolásával megkérdőjelezte az európai békerend alapelveit, és a „konfliktusok szerkezete drámaian megváltozott”: a konfrontáció hibrid formája és a nem állami szereplők jelentősége egyre nagyobb, az új technológiák – drónok, robotok, lézerfegyverek, informatikai hadviselési képességek – új veszélyeket jelentenek, az új típusú „bevetési forgatókönyvekre” pedig nem terjed ki semmiféle nemzetközi ellenőrzési szabályozás.
Mindennek révén „egy újfajta, veszélyes fegyverkezési spirál fenyeget” – írta a politikus.
Az SPD egyik legtekintélyesebb néhai vezetője, a Nobel-békedíjas Willy Brandt kancellár úgynevezett új keleti politikájára – a Szovjetunió vezette kommunista táborral folytatott kapcsolatok normalizálására irányuló törekvésre – utalva hangsúlyozta: a konfliktusok mintázatai ugyan változnak, de állandó tanulság, hogy „mély árkok felett is meg kell próbálni hidat verni”.
A biztonság „nem nulla összegű játszma”, és Európában nem szabad tartósan az „egymás ellen megszervezett” biztonságra törekedni, hanem továbbra is keresni kell az „együttműködésen alapuló biztonság” lehetőségét – írta a német külügyminiszter.
Hozzátette: a NATO a júliusi varsói csúcson megerősítette azt az 1967 óta érvényes alapelvet, hogy Oroszországgal kapcsolatban az „elrettentés és enyhülés” kettős stratégiáját követi. A NATO jelenlétének a szövetség keleti határvidékén történő megerősítésére irányuló törekvéssel kapcsolatban kiemelte: „az elrettentés konkrét és mindenki számára látható”, de az együttműködésre is konkrét ajánlatokat kell tenni. Ezért kell „újraindítani” a fegyverzet-ellenőrzés ügyét – írta Frank-Walter Steinmeier, aki az utóbbi hónapokban már többször nyilatkozott békülékeny hangon Oroszországról. Például júniusban a NATO Anaconda-16 fedőnevű nagyszabású lengyelországi gyakorlatával kapcsolatban azt mondta: nem segíti a biztonság megőrzését, ha a NATO „kardcsörtetéssel” akarja demonstrálni, hogy megvédi kelet-európai tagjait az egyre magabiztosabb Oroszországgal szemben.
A CFE-szerződést 1990. november 19-én írták alá. Az eseményt az akkor létező két katonai tömb, a NATO és a Varsói Szerződés közötti megbékélésnek is tekintették. A szerződés előírásainak alkalmazására Moszkva már 2007-ben moratóriumot hirdetett, indokként a NATO fegyveres erejének növekedését nevezve meg, valamint azt, hogy a balti tagállamok nem csatlakoztak a megállapodáshoz.
