A tavalyi orosz fegyverexportban továbbra is a vadászgépek szerepe volt a meghatározó – a kivitel 40 százalékát adták.
Mint Alekszandr Fomin, a katonai-műszaki együttműködés szövetségi szolgálatának vezetője az Eho Moszkvi rádiónak elmondta, utánuk következtek a szárazföldi erők számára készült harceszközök 28, a légvédelmiek 16 és a haditengerészetiek 13 százalékkal. A legjobban a Szuhoj Szu-27/30 Flankerek és a Mikojan MiG-29 Fulcrumok, a Mil Mi-24/35 csatahelikopterek, a Mi-17-es szállító helikopterek és a Kamov Ka-28/31 haditengerészeti helikopterek fogytak – írta a RIA Novosztyi hírügynökség. Tavaly Oroszország fegyverexportjának értéke az előző évit 12 százalékkal meghaladva 15,7 milliárd dollár volt, ennél csak az Egyesült Államok adott el több hadfelszerelést. Az állami fegyverexport-monopólium, a Roszoboronekszport jelentése szerint június 1-el 34 milliárd dollárnyi megrendeléssel rendelkezett. A legfőbb vásárlók India, Algéria, Kína, Venezuela, Malajzia, Szíria és Vietnam.
A növekedési trend töretlen. Vlagyimir Putyin elnök a napokban közölte, hogy az év eleje óta az előző év azonos időszakánál 15 százalékkal több fegyvert adtak el. Áprilisban Oroszországé volt a világ fegyverpiacának több mint a negyede. Kiemelte a helikopterek iránt növekvő érdeklődést, és kiemelte, hogy jelenleg mintegy 9000 orosz gyártmányú helikopter van szolgálatban a világ több mint 100 országában. Az államfő további támogatást ígért a hadiiparnak, emlékeztetve a gyártókat, hogy az elmúlt három évben több mint 27 milliárd rubel (820 millió dollár) szubvencióban részesültek az állami költségvetésből.
Új jelenség, hogy az orosz vezetők egyre gyakrabban említik a kis magánvállalkozások bevonását a hadiipari programokba, ezzel mintegy jóváhagyva a csendben már elindult folyamatot. Ugyan még nem érik el az amerikai 50 százalékos arányt, de ma már a legújabb adatok szerint az orosz fegyverek 37 százaléka készül 100 fős, vagy annál is kisebb magánvállalatoknál – írta az rbth.ru. Ezeknek mintegy fele szoros kapcsolatban áll a védelmi minisztériummal, a másik fele – amelyeket kutató intézetek egykori alkalmazottai alapítottak – pedig katonai kutató intézetekhez kötődik.
A magánvállalatoknak azonban sok panaszuk van, köztük a megrendelővel való viszony átláthatósága és az egyértelmű szabályok hiánya, és a teljesítések határideje körüli, már legendás bizonytalanság. Hibáztatják a „minden a győztesé” gyakorlatot is. A tenderek győztesei kapják a megrendelést, a veszteseket azonban – az amerikai gyakorlattal ellentétben – még a fejlesztési költségekért sem kárpótolják, ami igen kockázatossá teszi a pályázást. További gond, hogy a bürokrácia nem veszi figyelembe a termelési ciklusokat, és fél éveket kell várni a tender győztesének, míg a védelmi minisztérium aláírja a szerződést – ami nélkül viszont nem tudnak pénzhez jutni. Meglepő módon a minisztérium nem utasította vissza a bírálatokat, és alapvető változtatásokat ígért a megrendelések rendszerében – írta a Vzgljad.
Forrás: Biztonságpiac.hu
Szerző: Barabás T. János