A gazdasági totálkárral kapcsolatos teendőkre és térítési anomáliákra kérdez rá az olvasók egyharmada a PBA Biztosítási Alkusz Kft.-nél.
A gazdasági totálkár azt jelenti, hogy az autó – új alkatrészekkel történő – helyreállítása szakszervizben nem gazdaságos. A javítási költségek ugyanis meghaladnák a gépjármű forgalmi értékét, a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás (kgfb) alapján történő kárrendezésnél pedig nem gazdagodhat a károsult autós ügyfél.
Az idősebb kocsikat ért nagyobb ütközésektől gyakran válik a jármű totálkárossá. A PBA szerint gazdasági totálkár esetén a kárszakértő a rendelkezésére bocsátott adatok – és a szemle jegyzőkönyv alapján – meghatározza az ép gépjármű értékét, a kár keletkezésének időpontjában. Ebből levonják a sérült gépjármű értékét (ez a maradványérték), mivel az autó a tulajdonosnál marad.
Ezt követően két lehetőség közül választhat a károsult: az egyik, hogy a sérült gépjárművet vagy a biztosító közreműködésével, vagy pedig a szabad piacon eladja. A kártérítési összegből és a sérült autó vételárából pedig másik kocsit vásárolhat magának.
A második lehetőség: a biztosítói kártérítésből a gépjárművet saját maga is helyreállítathatja a tulajdonosa, hiszen ez csak a biztosító számára gazdaságtalan.
Többször előfordul, hogy a gazdasági totálkárosnak ítélt jármű devizahitellel, lízingel terhelt, ilyenkor a kgfb valamint casco biztosítás alapján történő kárrendezésnél a biztosító nem tudja figyelembe venni az árfolyam-különbözetből adódó veszteséget, a keletkezett kár megtérítésekor. Ilyenkor – a banki egyeztetést követően – a tulajdonos a kártérítésből állíttatja helyre a járművet. A banktól kérvényezheti, hogy járuljon hozzá a helyreállításhoz, mert így a lízingszerződés érvényben maradhat. Ilyenkor a bank által megbízott szakértő ellenőrizni fogja a javítást.
Forrás: BP/MTI
