Az új vagyonvédelmi törvény a szakma presztízsén is javítana

mandrik istvan valenta laszloMinden érdekelt egyetért abban, hogy a magánbiztonság törvényi szabályozása elavult, ezért mielőbbi korszerűsítésre szorul. A törvénymódosítás előkészítésében, a szakmai részletek kidolgozásában meghatározó szerepet vállalt a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara (SZVMSZK). A tavaly ősszel a Belügyminisztériumnak benyújtott tervezet alapján készült törvényjavaslat várhatóan 2016 második felében kerül az országgyűlés elé. A tervezett változásokról Valenta László nyugalmazott rendőrtábornokot, az SZVMSZK társadalmi elnökét kérdeztük.

– A törvénymódosításban milyen változtatásokat javasolt a kamara? Miben tudják segíteni a magánbiztonsági ágazatot?
– Sok teendő van: rendezni kell az oktatással, továbbképzéssel, vizsgáztatással kapcsolatos elvárásokat és eljárásokat, meg kell oldani, hogy a kamara részletes nyilvántartással rendelkezzen a cégekről és azok működéséről, valamint a munkavállalókról. A cégekről egyébként is kell adatokat szolgáltatnunk az államigazgatásnak. Az oktatás és képzés szabályozását például úgy kívánjuk megváltoztatni, hogy a képzés és a vizsgáztatás is differenciált legyen, és végül ne csak egyetlen általános vizsgakövetelménynek kelljen megfelelni. Legyen külön felkészítés például a pénzszállítási feladatokból, a reptéri biztonsági ellenőrzésekből vagy a bankfiókok őrzéséből – mindezt egy kreditrendszerben tervezzük megoldani, illetve végrehajtani. De van egy alapvető probléma, nevezetesen, hogy egy európai uniós jogszabály félreértelmezése miatt megszűnt a kötelező kamarai tagság, ez pillanatnyilag nem előírás az ágazatban dolgozók számára.

– Hány tagja lenne a kamarának, ha mindenki belépne?
– A magánbiztonsági ágazatban összesen mintegy 120 ezer biztonsági őr, magánnyomozó, pénzszállító és értékőrző dolgozik körülbelül háromszáz biztonsági és munkaerő-kölcsönző cég állandó vagy időszakos alkalmazásában. Sajnos pontos számokat nem ismerünk, ami szintén komoly gondot jelent. Ennek következtében az államigazgatás is keveset tud a cégekről és a munkavállalókról, tehát hiányos a nyilvántartás. Onnan kell kiindulni, hogy van az országban 120 ezer ember, közülük jó néhány fegyveres, akikről szinte semmit sem tudunk. Nincs igazi és aktuális nyilvántartás, így nem lehet sem a cégeket, sem a munkavállalókat ellenőrizni vagy mozgósítani. Aztán időnként megjelenik egy-egy újságcikk, hogy a biztonsági őr nem kapta meg a bérét, majd kiderül, hogy nem fizették be utána járulékokat, sőt, a vagyonőr azt sem tudja, hogy valójában kinek az alkalmazásában állt, kinek a megbízásából dolgozott, mert megváltoztak a tulajdonosok. Ilyenkor persze a munkavállalónak és a hatóságoknak is jól jönne a kamara segítsége. Ma nagyon sok vállalkozás foglalkozik őrzés-védelemmel, nem tudjuk, hogy szakmailag mennyire felkészültek, nem tudjuk, hogy megfelelően gondoskodnak-e az embereik képzéséről vagy a járulékok befizetéséről. Egyes kimutatások szerint a magánbiztonsági piac a leginkább érintett a feketegazdasági ügyekben – szóval nagyon sok mindent rendbe kellene tenni.

– Mit kapnak a tagok a kamarától?
– Mivel jelenleg a kamara forrásai nagyon korlátozottak, így a mostani helyzetben nem túl sokat. De nézzük meg, mit kaphatnának? Az előbb felsoroltakon túl érdekvédelmet, szakmai felkészítést, szakmai irányelveket, rendszeres oktatást, továbbképzést, vizsgáztatást, önsegélyező csoportok létrehozását, felelősségbiztosítást, szakmai fórumokat és rendezvényeket, de foglalkozunk a panaszügyek kivizsgálásával is – szóval a kamara sok mindent nyújthat. Be kellett látni, hogy a magánbiztonság „kicsúszott” a hatalom látóköréből, holott mindenki tudja, hogy ez nagyon fontos terület. Szeretnénk elérni azt is, hogy erősödjön a magánbiztonságban dolgozók társadalmi megbecsültsége. Ez minden állampolgár érdeke, hiszen polgárőrrel és biztonsági őrrel sokkal gyakrabban találkozunk a mindennapokban, mint rendőrrel. A magánbiztonságban dolgozók látják el a repülőtéri csomagvizsgálatot, a biztonsági beléptető kapuk mellett is ők állnak, a bankfiókokban is velük találkozunk, ott vannak pénzszállítók, az értékőrzők, a magánnyomozók, de az irodaházakban is ők végzik a beléptetést és a személyellenőrzést – és a sor hosszan folytatható. Mondhatom példának azt is, hogy a menekülttáborokat is a magánbiztonságiak őrzik. Nem túlzok, ha azt állítom: a magánbiztonsági ágazat helyzetének rendezése az ország közrendje és közbiztonsága szempontjából is nagyon fontos.

– A kamara foglalkozna a cégek minősítésével is?
– Igen, nagyon nagy szükség lenne egy rangsor felállítására. A jelenlegi helyzet szerint a cégeknek csupán 10-15 százaléka olyan felkészültségű, hogy képes elindulni a közbeszerzési eljárásokon. Aztán van egy középkategória, amely alkalmas arra, hogy az éppen levizsgázott biztonsági őrök munkavégzését a gyakorlatban is felügyelje, de vannak olyan kókler cégek, amelyek alig foglalkoznak képzéssel, és hamisan állítják ki a tanfolyam elvégzését igazoló bizonyítványt. Ez az állapot tarthatatlan, el kellene érni, hogy a biztonsági területen dolgozó vállalkozások is fontosnak tartsák, hogy csakis jól felkészült emberekkel dolgozzanak. A 2015-re megállapított 1929 forintos vagyonvédelmi szolgáltatási rezsióradíjba a folyamatos képzésnek is bele kellene férnie, de azt is látni kell, hogy ezt a rezsióradíjat nem mindenhol lehet egyik napról a másikra érvényesíteni. Ott, ahol hosszú távú szerződéssel dolgoznak, nem emelhetnek díjat. Ugyanakkor az is látható, hogy a vállalási díjak folyamatosan emelkednek, nemcsak a közbeszerzéseknél, hanem egyéb területeken is. Fontos lenne, hogy társadalmi minősítéseket is adhassunk, mert azzal kialakulhatna a valós felkészültséget tükröző hierarchia a cégek között.

– Jelenleg munkaerőhiány van az élőerős szegmensben, aki dolgozni akar, gyorsan el tud helyezkedni. Ha viszont túlkínálat lenne, az segítené a kiválasztódást is, hiszen csak a jól képzett szakemberek találnának munkát. A kamara tud segíteni ennek a helyzetnek a megváltoztatásában?
– Ez a terület is piaci alapokon működik, így csak lassan fordulhat át a kereslet-kínálat, mivel egyelőre nincs annyi pénz az ágazatban, hogy válogathassanak a munkaadók. A munkaerőhiánynak az a legnagyobb veszélye, hogy a szakma felhígulásához vezethet, miközben az általános biztonsági helyzet új kihívásokkal terhelt, elég, ha csak a terrorfenyegetettség fokozódására utalok. A biztonsági őrök olyan helyeken is dolgoznak, amelyek veszélyeztetettsége az utóbbi időben jelentősen megnőtt – ilyenek például a sportesemények, a szabadidős tömegrendezvények. A kamarának egyértelmű célja, hogy túlkínálatot gerjesszen, ezzel párhuzamosan olyan törvényi szabályozást érjen el, ami segít a szakma presztízsének emelésében, ami kötelező és minősített oktatáshoz és vizsgához köti a munkavégzést. Mindez automatikusan egy újrarendeződést egyben egy kiválasztódást, szelekciót eredményezne, így végeredményben javulna a megtisztult szakma presztízse.
Guttray László

(Cikkünk nyomtatásban 2016 februárjában jelent meg a Biztonságpiac Évkönyvben. A -szerk- megj.)

 

Kapcsolódó cikkeink

Leave a Comment