A labdarúgásban 2010 óta teljesen más felfogásban szervezik meg a biztonságot, mint korábban. Ez főképp a jogszabályi változásoknak, az UEFA-nak és az elmúlt években felhúzott új létesítményeknek köszönhető. A cél az, hogy mindenki megkapja a számára megfelelő szolgáltatást és nyugodtan élvezhesse a mérkőzést. Kovács Péterrel, a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) biztonsági igazgatóhelyettesével a változásokról és a jelen lehetőségeiről beszélgettünk.
– A biztonság szempontjából mi az alapvető filozófia a labdarúgásban?
– Az MLSZ 2010-ben elfogadott tízéves stratégiájában rögzítette a biztonsági kérdéseket. Míg korábban a szabályozás csak egy rendezvény biztosításáról szólt, az új stratégia kiterjedt a nézők kiszolgálására, a mérkőzés kulturált és biztonságos feltételeinek megteremtésére is. A korábban jellemző „reaktív” gyakorlat mára az UEFA-nak és a FIFA-nak köszönhetően átalakult, a szolgáltatás, a biztonság és a biztosítás került a középpontba. Magyarországon korábban senki sem vette figyelembe, hogy a biztonságot akkor lehet megteremteni, ha a feltételek is megfelelők. A stratégiai célok mellett gondolni kellett a szervezeti struktúrára, a biztonsági költségvetésre, a képzési rendszerre, a létesítmények és a szolgáltatások megfelelő rendelkezésre állására. Mára fontossá vált, hogy az erődemonstráció helyett a rendőrséget és az egyes beavatkozó egységeket kevésbé láthatóan állítsák fel, a háttérben tartsák rendelkezésre készen.
– Hogyan jelennek meg ebben a stratégiában maguk a szurkolók?
– A szurkolók három csoportba sorolhatók, működési elveik megismerhetők. Vannak, akik mindenképpen problémát okoznak, vannak befolyásolhatók, és vannak, akik nem befolyásolhatók, de erre nincs is szükség, hiszen beállítottságuk miatt eleve követik a szabályokat, a labdarúgó-mérkőzések írott és íratlan szabályait. Van egy nagyobb csoportja a közönségnek, amely ha nem jut könnyen a szolgáltatásokhoz, nagy valószínűséggel csatlakozhat ahhoz a társasághoz, amelynek tagjai negatívan tudják befolyásolni a mérkőzés megrendezését. Azokat az embereket pedig, akik nem hajlandók együttműködni, az UEFA és a nemzetközi jogelvek javaslata alapján ki kell zárni.
– Ha egy család ma ki szeretne menni egy mérkőzésre, nyugodt szívvel megteheti?
– Egyértelműen igen. Én is járok mérkőzésre, néha a családommal. Pár évvel ezelőtt a feleségem vitt ki egy Újpest–Ferencváros meccsre. A stadionhoz útban, a rendőri zárásokon áthaladva megijedt a védőfelszerelésben szolgálatot teljesítő, ideges és feszült rendőrök, lovas rendőrök és a várakozó rendezők láttán. Azt gondolom, hogy – többek között a rendőrséggel kialakított kiváló kapcsolatunknak és a biztosítási gyakorlatban a jogszabályi változásoknak köszönhetően – ez lényegesen átalakult. Egyes sportszervezetek átalakították a rendezői gyakorlatukat, a rendőrség is óriásit lépett és a gyakorlatban újragondolta taktikáját, a végrehajtással kapcsolatos tevékenységét. A rendőrség ma már láthatóan a valós veszélyekre koncentrál, a tényleges problémákra reagál.
– Ki dönti el, mikor van szükség a rendőrségre?
– Ez bonyolult jogi kérdés. A jogszabályok létrehoztak egy úgynevezett minősítő bizottságot, amely vizsgálja az egyes mérkőzések kockázatait. A bizottság javaslata alapján egy mérkőzés normál, fokozott vagy kiemelt biztonsági fokozatba kerül, amelyet az országos rendőrfőkapitány határozattal hoz nyilvánosságra. Alapesetben minden eseményen a rendezvény szervezője és egy rendező cég közösen vállalja a felelősséget a biztonságért. Vannak azonban olyan szituációk, amikor a bizottság úgy dönt, hogy az állam, azaz a rendőrség szerepvállalása a személy- és vagyonbiztonság garantálása miatt elengedhetetlen. A kiemelt biztonsági kockázatú mérkőzéseken a rendőrség a sportlétesítményben is közfeladatként látja el a feladatait: irányítja, vezeti a rendezésbe bevont személyeket. A normál és fokozott besorolású mérkőzések esetében a jogszabályoknak megfelelően a szervező és a rendező maga is dönthet úgy, hogy szerződést köt a rendőrséggel, ezzel biztosítva a mérkőzés zavartalanságát. Fokozott biztonsági kockázatú mérkőzésnél a jogszabály szerint mindenképpen a szervezőnek kell kezdeményeznie az együttműködést a rendőrséggel, a normál meccsnél ez egy lehetőség. A rendszer egyre jobban, költséghatékonyan működik.
– Milyen biztonsági rendszereket használnak a stadionokban?
– A beléptetés rendszere a jegyértékesítéssel indul, de nagyon fontos, hogy legyen egy másodlagos ellenőrzés, egy fizikai akadály is, ami maga a beléptető kapu. A kapuk érvényesítik a jegyeket, és amennyiben valakit a jegy vásárlása és a belépés között az illetékes hatóság kitiltott, eltiltott vagy a sportszervezet kizárt, a kapun sem juthat be, annak ellenére, hogy amikor megvette a jegyet, még nem szerepelt a nyilvántartásban. Ezt követően van egy harmadik, elektronikai védelem, egy zárt láncú megfigyelő rendszer. A jogszabály szerint annyi és olyan minőségben rögzíteni képes kamerát kell elhelyezni a létesítményben, amennyit a rendőrség meghatároz. A kapukhoz hasonlóan a kamerarendszert is a vezetési pontról kell működtetni. A kamerarendszer segítségével a nézőket folyamatosan meg lehet figyelni, rögzíthetünk felvételeket. A jegyvásárlás, az adatok tárolása és a kamerával történő megfigyelés érdemben alakítja át a rendezői feladatokat, hiszen a jogszabályoknak megfelelően közzé kell tenni, hogy mi történik az adatokkal, azokhoz ki, mikor és meddig férhet hozzá. A sportrendészeti eszközök mellett természetesen nem szabad megfeledkezni arról, hogy milyen lehetőségek vannak a rendezők és a rendőrök kezében. Az úgynevezett spotterek, vagyis a rendőri megfigyelők folyamatos kapcsolatot tartanak a szurkolókkal, és próbálnak információkat közvetíteni a rendőri vezetésnek a tömeg dinamikájáról, a várható negatív eseményekről, a megítélésük szerint szükséges intézkedésekről. Az elektronikai és informatikai eszközökhöz elengedhetetlen a megfelelő személyzet, hiszen egy bonyolult informatikai rendszer hatékony működtetése más felkészültséget igényel – gondoljunk például a jogi vonatkozásokra.
(SZ.B.)
(Cikkünk nyomtatásban 2017 februárjában jelent meg a Biztonságpiac Évkönyvben. A -szerk- megj.)
