A munkaeszközök és helyszínek változatossága, a tevékenységek és technológiák folyamatos fejlődése a munkavédelmi szakembereket és a szakterület állami irányítását is kihívások elé állítja. Az utóbbi évek fontosabb változásairól és a jelen feladatairól Simon Attila Istvánt, a Nemzetgazdasági Minisztérium munkaerőpiacért felelős helyettes államtitkárát kérdeztük.
– A munkavédelemmel foglalkozó szakemberek, munkahelyi vezetők, érdekvédelmi képviselők is csak nehezen követték az elmúlt évek szervezeti változásait a munkavédelmi hatóság háza táján. Mi történt?
– A munkavédelmi feladatok ellátása az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) megszűnését követően a 2012. január 1-jén létrejött Nemzeti Munkaügyi Hivatalhoz (NMH) került. A foglalkoztatáspolitikai, valamint a szak- és felnőttképzési feladatokat is ellátó NMH lett tehát az OMMF jogutódja, és az új szervezetbe integrálódott a korábbi Országos Munka-higiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézet (OMFI) is. Az NMH részeként önálló feladat- és hatáskörrel működött a Munkavédelmi és Munkaügyi Igazgatóság (NMH MMI), amely ellátta a munkavédelemmel kapcsolatos általános közigazgatási feladatokat és a kormányhivatalok munkavédelmi és munkaügyi szakigazgatási szerveinek szakmai irányítását. E feladatkörök az NMH 2014. december 31-i megszűnését követően a Nemzetgazdasági Minisztérium szervezetéhez kerültek. Jelenleg a munkavédelmi tevékenység irányítását a Munkavédelmi Főosztály, a munkaügyi ellenőrzési tevékenység irányítását a Foglalkoztatásfelügyeleti Főosztály látja el.
– Az ellenőrzéseket ténylegesen végző területi szervekkel, „felügyelőségekkel” mi lett?
– A fővárosi és megyei kormányhivatalok belső integrációjával 2015 áprilisától megszűntek a szakigazgatási szervek. A munkavédelmi és munkaügyi ellenőrzési szervezet a foglalkoztatási szolgálattal integrálódva egy főosztályként működött tovább. A kormányhivatalok szervezetének 2017. január 1-jei változásával az elsőfokú munkavédelmi és munkaügyi hatósági feladatokat kizárólagos illetékességgel a megyeszékhelyen működő járási hivatalok látják el.
– Az elmondottak alapján most talán nyugvópontra került a munkavédelmi hatóság átalakítása. Hogyan tovább, milyen elképzelések, intézkedések segítik a munkahelyek biztonságosabbá tételét?
– A hazai munkavédelem jövőbeli fejlesztési irányait a 2016 októberében kihirdetett Munkavédelem Nemzeti Politikája (MNP) határozza meg. Az Európai Unió munkahelyi biztonsággal és egészségvédelemmel kapcsolatos, 2014–2020 közötti stratégiájával összhangban kialakított politika 2016-tól 2022-ig terjedő időszakra rögzíti a hazai munkavédelem prioritásait. Az MNP fő célja természetesen a munkavállalók munkavégző képességének megőrzése és az egészségben eltöltött életéveik növelése, ugyanakkor jogos a kérdés: hogyan? Többek között kutatások útján, például a munkavállalók átlagéletkorának emelkedésével, az újonnan felmerülő kockázatok hatásaival, az ergonómiai fejlesztési lehetőségekkel és a vegyi anyagok, fizikai kóroki tényezők (például ionizáló sugárzások) vagy vírusok okozta foglalkozási eredetű daganatos megbetegedésekkel kapcsolatosan. Jelentős lépés még, hogy a munkavédelmi szakemberek kötelező továbbképzésének rendszerét is kialakítjuk az MNP-ben megfogalmazott feladatok keretei között, és ezzel párhuzamosan ösztönözzük a hatékony munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági irányítási rendszerek kialakítását. Továbbra is cél a vállalkozók adminisztratív terheinek csökkentése, aminek érdekében szükségessé válik a munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre vonatkozó, 24 európai uniós irányelvet alkalmazó teljes hazai joganyag átfogó értékelése. A meglévő jogszabályok egyszerűsítését vagy például a munkavédelmi feladatokat támogató ingyenes online eszközök bevezetésének támogatását igen lényeges elemnek tartjuk.
– Új kockázatokat említett, amelyeknek alapos megismeréséhez kutatásokra van szükség. Melyek ezek?
– Elsőként a nanoanyagok felhasználását és a robottechnológia újdonságait emelném ki. Mindkét területen jelentős fejlődést látunk, amit a munkavédelmi ellenőrzési módszereknek is követniük kell. A nanotermékeknél már a beazonosítás sem könnyű feladat. A vegyi anyagok európai gyártásának és felhasználásának jogszabályi kereteit adó REACH-rendelet (Registration, Evaluation, Authorisation and Restriction of Chemicals, REACH) alapjául szolgáló,„no data, no market” elv ellenére nem kötelező címkével ellátni azokat. A biztonsági adatlapok általában kevés vagy semmilyen információt nem tartalmaznak a nanoanyagok jelenlétéről vagy azok jellemzőiről, a dolgozókat érintő kockázatairól és a megelőzésről. Ugyanakkor használatuk például az egészségügyben, az autóiparban vagy a gumiabroncsgyártásban egyre elterjedtebb.
– Ez így valóban aggályosnak hangzik. A már most is igen fejlett robottechnológiáról viszont azt gondolnánk, hogy egyre biztonságosabb, alig van már ember az ipari robotok körül…
– A kihívást épp az emberek és az ipari robotok közösen végzett munkájának biztonságossá tétele jelenti. A robottechnológiában áttörést jelent a kollaboratív robotok használata. E robotokat éppen arra fejlesztették ki, hogy az emberrel szoros együttműködésben dolgozzanak. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a közös ember-robot munkaállomáson a robot például felemeli, tartja és elforgatja a nehéz munkadarabokat, míg az ember szereli, megmunkálja azt. Ezzel a megoldással ugyan mellőzhetők például a lézerszkennerek, fényfüggönyök vagy biztonsági szenzorok, amelyek azonnal leállítják a robotot, ha egy ember a gép hatókörébe kerül, de a biztonságos alkalmazásuk számos más kérdést vet fel.
– Magyarországon a munkahelyek kisebb részében vannak csak jelen az ipari robotok. Akár a mezőgazdaságot, akár az építőipart nézzük, veszélyes munkahelyeket látunk. Ezekben az ágazatokban hogyan csökkenthetők a baleseti kockázatok?
– A foglalkoztatás bővülésével, az új vállalkozások és foglalkoztatási formák megjelenésével egyidejűleg tény, hogy a kérdésben említett szektorokban is megnövekedtek a munkavállalókat érő kockázatok. Ne feledjük, a hazai munkaerőpiacon az utóbbi időszakban pozitív változás ment végbe, 2017-ben a foglalkoztatás az utóbbi közel két és fél évtized legmagasabb szintjét érte el. A termelési volumen növekedése jellemzően a legkockázatosabb ágazatokat, a feldolgozóipart, az építőipart és a gépipart érinti, amelyekben eredendően is magas a munkabalesetek száma.
Mindezek velejárója, hogy a bejelentett munkabalesetek száma az elmúlt öt évben, ha mérsékelten is, de emelkedett. Az építőipar fellendülésével arányosan nőtt az ágazatban történt munkabalesetek száma, ezért 2017-ben célvizsgálatot indítottunk a visszaszorításuk érdekében.
A mezőgazdaság szintén olyan ágazat, amely a folyamatos kihívások korát éli. Az agráriumban dolgozókat is sújtják például a klímaváltozás következményei, az új technológiák megjelenése, továbbá az új vegyi anyagok alkalmazása. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a mezőgazdaságban igen magas a szakképzetlen munkavállalók száma.
– A klímaváltozás a szeszélyesebb időjáráson és az egyre forróbb nyári időszakokon kívül milyen kockázatokat rejt?
– A klímaváltozás közvetett hatásai alattomosabb kockázatokat hordoznak, mint önmagukban az időjárási szélsőségek, változások. Gyakoribbá válnak például az állatról emberre terjedő betegségek, fertőzések. A kórokozókat terjesztő rágcsálók elszaporodnak, életmódjuk megváltozik az enyhébb telek és melegebb nyarak következtében. 2014-ben például tömeges leptospirosis, más néven „nádvágó láz” megbetegedés alakult ki mezőgazdasági munkások körében.
Az éppen csak néhány példával érzékeltetett újonnan megjelenő kockázatok, a technika fejlődése a munkavédelmi szakembereket is a folyamatos fejlődésre ösztönzi. Ezt szeretnénk többek között elősegíteni például a Fókuszban a mezőgazdaság – első a munkavégzés biztonsága címmel indított kétéves országos munkavédelmi kampányunkkal, ami ráirányítja a figyelmet az ágazat sajátos veszélyeire, egyúttal fejleszti az agrárszektorban tevékenykedő munkáltatók, munkavállalók és szakemberek ismereteit.
(Cikkünk nyomtatásban 2018 februárjában jelent meg a Biztonságpiac Évkönyvben. A -szerk- megj.)
