Frissen nyilvánosságra hozott brit levéltári dokumentumok tanúsága szerint London negyedszázaddal ezelőtt komoly lehetőségként felvetette Oroszország csatlakozását a NATO-hoz.

Az archív iratokból kitűnik az is, hogy a John Major vezette akkori konzervatív párti brit kormányt nagyon aggasztotta Borisz Jelcin orosz elnök mértéktelen ivászata, és Londonban készenléti terveket dolgoztak ki arra az esetre, ha Jelcin az alkohol okozta egészségi problémák miatt hirtelen meghalna.

A brit nemzeti levéltár minden év végén hagyományszerűen betekintést enged 25-30 évvel korábbi archív kormányzati iratokba.

A kedden nyilvánosságra hozott dokumentumokból kitűnik, hogy Malcolm Rifkind, a Major-kormány védelmi minisztere 1995-ben javaslatot tett Oroszország meghívására a NATO-ba. A brit kormány erről titkos tárgyalásokat is tartott, és az elképzelés az volt, hogy Oroszországnak társult tagságot ajánlanának fel az észak-atlanti védelmi szövetségben.

A brit külügyminisztérium egyik korabeli bizalmas átirata szerint Oroszország erőteljesen ellenezte a Varsói Szerződés egykori tagjai, köztük Magyarország csatlakozását a NATO-hoz, de Moszkvában belátták azt is, hogy ezt nem tudják megakadályozni.

Rifkind egyik belső írott tájékoztatójában erre reagálva kifejtette: a legnehezebben megoldható probléma az, hogy Oroszországot miként lehetne integrálni a nyugati országok közösségébe. Az akkori brit védelmi miniszter szerint a teljes jogú orosz NATO-tagság nem járható út, de alternatív megoldásként kínálkozik egy új tagsági kategória, a társult NATO-tagság létrehozása Oroszország számára.

Ez az elképzelés azonban később „csendben elhalt” a korabeli iratok tanúsága szerint.

Az archív dokumentumokból arra lehet következtetni, hogy London az ötletet nem terjesztette az amerikai kormány és a többi NATO-szövetséges elé. John Major egyik korabeli belső átirata szerint mindenképpen bizalmasan kell kezelni, hogy a brit kormány foglalkozik az orosz NATO-tagság gondolatával.

Rifkind a The Times című konzervatív brit napilap keddi kiadásának nyilatkozva azt mondta: Mihail Gorbacsov – az utolsó szovjet vezető – és Borisz Jelcin nagyon együttműködőnek bizonyult ebben a kérdésben, és mindketten őszintén törekedtek arra, hogy Oroszország közelebb kerüljön a Nyugathoz.

Az orosz államfő egészségi problémái feletti brit aggályokat tükrözi az egyik frissen nyilvánosságra került, 1995-ben kelt bizalmas feljegyzés. A dokumentum, amelyet egy meg nem nevezett brit kormánytisztviselő terjesztett a kabinet elé, hangsúlyozta, hogy Borisz Jelcin akkor már hat évvel idősebb volt az orosz férfiak akkoriban várható átlagos élettartamánál – amely annak idején 58 év volt -, és az előző három és fél hónapban két szívrohamon esett át.

A feljegyzés szerint Jelcin nem tartotta be az első infarktus után tett ígéretét, hogy csökkenti az alkoholfogyasztást, és „nemigen indokolt abban bízni”, hogy ezúttal jobb belátásra tér.

A brit kormány annyira tartott Jelcin halálától, hogy elő is készítettek Major számára egy parlamenti nyilatkozatot erre az esetre. A brit kormányfő ebben leszögezte volna, hogy Jelcin személyében az orosz nép bátor, képzelőerővel megáldott vezetőt veszített el, akinek az a sors adatott meg, hogy Oroszországot elvezesse a Szovjetunió drámai utolsó hónapjaitól egy új, szuverén állam megteremtéséig.

Jelcin 2007-ben, 76 esztendős korában hunyt el, és moszkvai temetésén jelen volt Major is, aki akkor már tíz éve nem volt brit miniszterelnök.