Okosotthon fejlesztésébe manapság bárki maga is belevághat, az ezzel foglalkozó szakmai blogok, kiadványok, honlapok szerint ez egy élethosszig tartó tanulás és fejlesztés, de kifejezetten erre szakosodott cégek is kínálnak komplex csomagokat, melyeknél meglepő módon teljesen őszintén a nyilvánosság előtt a PR-ba csomagolva jelenik meg a tilos önhatalom piaci, beárazott termékként („Zárja ki bérlőjét vagy a nemkívánatos látogatót ingatlanából egy gombnyomással!”). Cikkem ennek hátterét járja körbe.
Kísérletezés a jogos-jogszerűtlen tengelyen egyensúlyozva
Az okosotthon-rendszerek használata ma még jelentősen a felhasználói kísérletezésen alapul, ahol sok esetben jogi vagy más következményei is lehetnek egy új programozási, jogosultság-kiadási (vagy megvonási) informatikai eseménynek. Az admin az új digitális házmester, aki lehet azonos a bérbeadó-tulajdonossal de lehet egy ilyen szolgáltatást nyújtó cég alkalmazottja is, aki utasításra él a birtokvédelmi jogban ismert tilos önhatalom intézményével.
Évente több ezer esetben fordul elő, hogy a bérbeadó tulajdonos a nemfizető bérlőt zárcserével vagy a közművek lekapcsolásával próbálja „elüldözni” ahelyett, hogy jogszerű eszközöket venne igénybe a kintlévőségéhez való hozzáféréshez és a bérlő ingatlanból való eltávolításához (ezzel megalapozva viszont rövid távon a bérlő tényhelyzeten alapuló birtokvédelemhez való jogát a jegyző előtt). Ennek sokszor előkerülő előzménye az, hogy tulajdonos bérbeadó nem fordított kellő figyelmet a gyorsan és hatékonyan kikényszeríthetővé és végrehajthatóvá tehető bérleti szerződés előkészítésének és kidolgozásának, esetleg „feketén” adja bérbe ingatlanát. Az ilyen kizárás tehát vita nélkül jogalap nélküli megfosztás. Más-e a megítélése annak, ha a bérbeadó-tulajdonos ezt a jogalap nélküli megfosztást a „klasszikus” eszközökkel, az elzett-zár cseréjével hajtja végre, vagy pedig a belépési kód letiltásával? Nem az: egy jogvitás helyzetet valaki úgy oldott meg, hogy jogszerűtlenül elzárt valakit a birtoklás lehetősége elől.
Klasszikus jogeset évente szintén több ezer kérelmet generál a jegyzők előtt: a válófélben lévő, még egy ingatlanon élő, de már nagyon megromlott viszonyban lévő házastársak kölcsönös tilosönhatalom-gyakorlása: magyarul egymás kölcsönös kizárása az ingatlanból. Az ilyen (kölcsönös) kizárás is vitán felül jogalap nélküli megfosztás. Más-e a megítélése annak, ha a válófélben lévő házaspárok a jogalap nélküli megfosztást a „klasszikus” eszközökkel hajtják végre, vagy pedig a belépési kód letiltásával? Megállapíthatjuk, hogy az élethelyzet az eltérő eszközök használata mellett itt sem új. Van tehát két konkrét magatartáspéldánk a jogalap nélküli megfosztás kézzelfoghatóvá tételében ahol a hagyományos vagy az új digitális eszközzel való kivitelezés az élethelyzet megítélését, hatását és orvoslási lehetőségeit nem befolyásolja. Nézzük tovább a lehetséges jogkövetkezményeket az MI-alapú eszközök jelenléte tükrében.
Témánk szempontjából az eredeti állapot azt jelenti-e, hogy az okosotthonból egy gombnyomással kizárás esetén érvényes kóddal biztosítson ismét belépési lehetőséget az okosotthon adminja? (Ennek előkérdése az, hogy az okosotthon-admin mint birtokfosztó személy a bérbeadó-tulajdonos vagy egy harmadik fél – a szolgáltatást nyújtó cég alkalmazottja – az ügyben, amelynek elsősorban a végrehajtási eljárás során lesz jelentősége).
A jegyzői és a bírósági birtokvédelmet a vizsgálat alapvető tárgya különbözteti meg egymástól: a bíróság jogcímet, a jegyző tényhelyzetet vizsgál. A jegyzőnek a jól megszokott, klasszikus fizikai térben fizikai eszközzel elkövetett tilos önhatalom fogalmához képest el kell döntenie, hogy új élethelyzetekről van-e szó, vagy korábbi ismert jogviszonyokról digitális köntösbe burkolva, melyekkel kapcsolatban az ismert jogszabályok megnyugtató módon alkalmazhatóak:
– létezik-e digitális birtokháborítás, ennek tekinthető-e a távolról vezérelt kizárás? (Az ezzel foglalkozó cégek többsége saját maga megadja a választ honlapján a szolgáltatás részletező leírásával (birtokháborítás by design), az okosotthon-fejlesztőknek szóló elsődleges tanács, hogy ne ajánljanak jogszerűtlen megoldásokat potenciális ügyfeleiknek részletező módon honlapjukon, mivel az egy későbbi közigazgatási vagy bírósági eljárásban bizonyítékként aggálytalanul felhasználható)
– van-e a tilos önhatalomnak digitális formája, vagyis ennek minősül-e a szándékolt letiltás, érvényesség időzített elvesztése (mint puszta tény, ez jogi tény-e), utóbbi értékelhető-e magatartásként vagy pusztán egy jogszerű szerződéslezárási forma?
– értelmezhető-e a digitális birtokvédelem fogalma és főképp tartalmilag mit jelent: az admin kötelezését?
– mi annak a pontos szakmai tartalma, azaz mire kötelezzük az admint, és figyelemmel voltunk-e arra a fontos előkérdésre, hogy az admin birtokháborítóként egyben a bérbeadó-tulajdonos vagy egy 3. személy (azaz a bérbeadó-tulajdonost kell kötelezni közvetlenül, vagy pedig arra kell kötelezni hogy az adminon keresztül adjon ismét érvényes kódot)?
A birtoklás a tulajdonjog részjogosítványainak egyike (további nevesített részjogosítványok a használat, a hasznok szedése, a rendelkezés joga), és fontos megjegyezni, hogy a birtoklás kiemelt fontosságú hiszen a többi részjogosítvány előfeltételeként működik, hiszen belátható, hogy birtoklás (tehát hatalom alatt tartás, mint fizikai kontroll kifejtése) nélkül igen nehéz valamit használni, vagy rendelkezni vele vagy a hasznait szedni. A fizikai kontrollra jól rímel egyébként az okosotthon-fejlesztők lokáliskontroll-koncepciója is, melyekre fejlesztéseiket alapozzák, és amely komoly elem a termékeik PR-oldalán: az okosotthon egy körülhatárolható terület a bolygón, melyen megvalósulhat a tulajdonos tökéletes (!) hatalma mindenkivel szemben.
A fizikai kontroll túlhangsúlyozásának tehát ilyen értelemben van helye a klasszikus birtokvédelmi eszköztárban, hiszen jogalkalmazói bizonytalanságot szülhet elsőre egy kérelem olvasása kapcsán, hogy az idegesség, nyugtalanság, pihenésben való zavarás egyúttal a hatalom, fizikai kontroll megzavarása is és így birtokvédelem adható rá, vagy a „hétköznapi” idegeskedés a „hétköznapi” zavarások miatt esetleg szomszédjogi per tárgya lehet a tűrési kötelesség vizsgálata kapcsán, vagy egyáltalán meg sem üti a jogrendszer és a jogszabályok ingerküszöbét, hiszen a tűrési kötelesség halmazán belül marad.
Felmerülhet kérdésként, hogy a fizikai kontrollt csak fizikai eszközökkel lehet elérni és megsérteni? Birtokvédelmi ügyintézők, jegyzők előtt gyakori ügytípus a nem fizető bérlő közművek kikapcsolásával történő „elüldözése”, hiszen egy olyan ingatlan, amelyben nincs áram, fűtés, melegvíz (vagy víz egyáltalán) nem sok örömöt hoz akkor sem, ha nem fizetünk érte bérleti díjat. Vitákat szokott generálni a szakmában, hogy a közművek lezárása „elüldözési célból” megalapozhat-e birtokvédelmet (hiszen elvileg a birtoklást, azaz a hatalom alatt tartást nem befolyásolja) illetve hogy a Ptk. szerinti ún. eredeti állapot helyreállítása birtokvédelem keretében valóban azt jelenti-e, hogy valaki működő közművekkel együtt bérelte ki anno az ingatlant (vagyis ez volt-e az eredeti állapot).
De mi a helyzet egy bérelt ingatlan vagy dolog esetén akkor, ha az már „okos” és a bérbeadó távolról, bizonyos technikai-informatikai beavatkozások segítségével egyszerűen zárolni tudja a használatot?
Leegyszerűsítve a kérdést, arról kell ezentúl egyre többször gondolkodnunk jogalkalmazóként, hogy az okoseszközök (akár dolgok, akár ingatlanok) szerződésszegés esetén távolról történő zárolása, blokkolása megalapozhat-e digitális birtokvédelmet, létezik-e a digitális tilos és jogos önhatalom fogalma?
Mit tudhatunk jelenleg az okosotthonokról?
Mitől okos(abb) az otthon? Mitől/mikor beszélhetünk a mesterséges intelligencia beépítéséről és használatáról és nem puszta eszközhalmozásról?
Erre általánosságban a legjobb válasz az, hogy onnantól, amikor a hálózatba kötött eszközök halmaza elősegíti a rezsicsökkentést, a biztonságot pl. csőtörés, áramszünet, szén-monoxid szivárgás vagy tűz esetén, amikor is nemcsak jelzést ad, hanem részben „saját maga” által aktivált programokkal, részben a megkapott értesítések hatására távolról vezérelt humán admin beavatkozással emberi életet és vagyonbiztonságot ment és mérsékli a károkat és az elemzéseket, előrejelzéseket részben „saját maga” részben humán admin beavatkozással folyamatos önfejlesztésre fordítja (ez ugye attól is függ, hogy a rendszer alapja felügyelt vagy nem felügyelt tanuláson alapuló program). Az okosotthon-rendszer tehát olyan lokális kontrollt adhat, amely rímel a birtokvédelem részelemeként elemzett birtoklás mint fizikai kontroll elősegítésére, ugyanakkor szakszerűtlen vagy jogszerűtlen használat esetén a lokális kontroll egyértelműen tilos önhatalommá válhat. A digitális paternalizmus tehát egy idő után rendszerbe kódolt jogsértéssé válik, a piaci szolgáltató által ígért tökéletes hatalomgyakorlás pedig rémálommá.
Több okosotthon-fejlesztő cég honlapját áttekintve rögtön szembeötlő, hogy terméküket mint „a birtokvédelem új dimenzióját” hirdetik: egy talpalatnyi hely a bolygón, melyen a tulajdonosnak tökéletes hatalma állhat fenn és mindenkit kizárhat onnan modern, digitális eszközökkel. A Smartflow[1] cég pl. ezt írja: „Konfliktuskezelés az okosotthonokban. Az okosotthonok nemcsak a fizikai biztonságot növelik, hanem segítenek megoldani az esetleges konfliktusokat is. Például, ha egy bérlő nem fizeti meg időben a bérleti díjat, a tulajdonosok könnyedén megváltoztathatják a hozzáférést, anélkül hogy fizikailag be kellene menniük az ingatlanba. Ez nemcsak hatékonyabb, hanem kevésbé konfrontatív megoldást jelent a problémára. Hasonlóképpen, lehetővé teszik, hogy a tulajdonosok külön-külön kezeljék a hozzáférést. Így könnyedén megakadályozhatják, hogy az egyik fél visszaéljen a hozzáféréssel, és biztosíthatják, hogy mindkét fél biztonságban érezze magát az otthonukban.” A rövid szöveg puszta elemzése és további információk nélkül azt mondhatjuk, hogy a leírás a tilos önhatalom tökéletes leírása, illetve a tilos önhatalomra történő felhívás keringőre annak ígéretével, hogy már face-to-face konfliktussal sem kell szembenéznünk, hiszen nem kell a helyszínen veszekedni pl. a bérlővel, elegendő egy menüpont alkalmazásával távolról megoldani a kérdést.
Mielőtt a jogos önhatalom piaci szolgáltatássá válása helyett (melyről a bevezetőben írtam) a tilos önhatalom piaci szolgáltatássá válását vízionálnánk, úgy tisztességes, ha jelzem, hogy általános felhívást a legtöbb cég közzétesz oldalán, de kérdés, hogy aki nem járatos a témában vagy éppen nem épp ilyen jogterületen szakember, megérti-e és jól érti-e a figyelmeztetést. Nem görget-e mindenki tovább ezen is ugyanúgy mint bármely más figyelmeztetésen a közösségi vagy kereskedelmi platformok nyitófelületein?
Nézzük megint a Smartflow oldaláról: „Beléptető rendszer a jogszabályok fényében. Fontos megjegyezni, hogy az ilyen típusú cselekedetek végrehajtása során mindig szigorúan be kell tartani a vonatkozó jogszabályokat és előírásokat. A birtokvédelmi és beléptetési intézkedések alkalmazása előtt mindig tanulmányozni kell az érvényben lévő helyi törvényeket és szabályozásokat, és ezeknek megfelelően kell eljárni. Az okos otthonokban történő beléptetési és hozzáférési kezelés során is fontos tiszteletben tartani az adatvédelmi és magánélet védelmére vonatkozó előírásokat.”
Jogi korlát helyett műszaki korlát? A jog kód? A kód mértékegység?
A fejlesztő cégek honlapjainak áttekintése után felvetődik a kérdés, hogy a birtokháborítás új korlátja a jogi tilalmak helyett ezentúl a puszta hatótávolság?
A távolról vezérelhetőség alapvetően ugyanis kétfajta dolgot jelent a piac kínálatában.
Az egyik dolog a rendszerbe foglalt eszközök bizonyos típusú vezérelhetősége akár a világ másik feléről is (a bemutatóvideók közkedvelt jelenete, amikor megérkezik a futár a csomaggal, a mozgásérzékelős videókaputelefon előtt álló személlyel az eszköz IoT-rendszerbe csatlakozása alapján egy távoli tengerparton koktélt szürcsölve mobiltelefonon kommunikálunk, ő azonosítja magát, mi pedig megkérjük, hogy vigye be a csomagot a fedett teraszra, ahonnan majd két nap múlva anyósunk viszi tovább, a kaputelefonos azonosítás után pedig szintén a rendszerbe kötött beléptetőeszköz segítségével kaput nyitunk vagy zárunk, a rendszer pedig naplózza is a kaputelefon által készített fotóval, hogy hány óra hány perckor ki lépett be és távozott az ingatlanról és mennyi időt töltött ott).
A másik dolog a távolról vezérelhetőség korlátozottabb lehetősége, amikor telefonunkon keresztül szabályozhatjuk az ingatlanban található fényforrások fényerejét, a fény színét, a hőmérsékletet, a páratartalmat, az okoskulccsal nyithatjuk-zárhatjuk az okoszárat, de ennek méterben meghatározott hatótávolsága van, amely ritkán több mint 5-10 méter.
A digitális birtokháborítás kategóriái tehát alapvetően ezek szerint a műszaki-digitális paraméterek szerint alakulhatnak.
[1] https://smartflow-solutions.hu
Okoskulcs és -zár
Az okoskulcs és -zár a fejlesztők szerint „tökéletes megoldást” nyújt Airbnb rendszerhez vagy határozott idejű bérleti szerződések lejártakor az előző bérlő távozásának és az új bérlő érkezésének időzítéséhez úgy, hogy személyes jelenlétre sincsen szükség, hiszen adminként távolról megvonhatjuk a távozó bérlő belépési jogosultságát és kioszthatjuk az új bérlőnek az új jogosultságot. Személytelen lokáliskontroll kipipálva! „Tökéletes megoldás” a fejlesztő szerint az okoskulcs és -zár home office ideje alatt munkavégzésre szolgáló szoba védelmére családtagokkal és más harmadik személyekkel szemben is.
Említettem már, hogy az okosotthon-rendszerek telepítése és aztán működtetése folyamatos kísérletezést igényel az optimális működési szint elérése érdekében és említettem azt is, hogy gondolnunk kell a biztonsági kockázatokra is akár szimulált incidensekkel. Ezek némelyikére a gyártók is gondoltak, a mobiltelefonról nyitható-zárható ajtók esetében a program akkor is működik, ha elment az ingatlanon az internet. Ha a zárakban található akkumulátor vagy elemek lemerültek, van vészhelyzeti áramtáplálásra szolgáló csatlakoztatóhely a záron, ahol a kinyitásig-bezárásig gyorsan adhatunk némi löketet az akksinak, hogy majd aztán kicserélhessük egy feltöltött példányra. Amennyiben rongálás történik, mind a beépítés nélküli mind a beépített zárak nem nyitnak automatikusan, az ingatlan tehát biztonságban van, mi viszont nem fogunk könnyedén bejutni, hívni kell a szakszervizt, hogy segítsen ebben nekünk. Az oktatóvideók szerint a mobiltelefonra telepített okoskulcs akkora kényelmet nyújt, hogy amennyiben közeledünk a lépcsőházban az ajtó felé, már néhány méterről „felismer”, érzékel minket, és érvényes kód birtokában rögtön nyitja is a bejárati ajtót, amely rendkívül praktikus ha például vásárlásból jövünk haza dögnehéz szatyorral mindkét kezünkben.
Mi történik azonban, ha elveszítjük mobiltelefonunkat vagy direkt ellopják, és a betörő érkezik éppen ajtónk elé? Igen őt is ugyanúgy be fogja engedni a rendszer.
Ennek kiküszöbölésére ajánlják az olyan típusú szerkezetet, amely nem leolvasható kóddal hanem vagy erre alkalmas mini konzolon begépelhető kóddal vagy ujjlenyomat-leolvasóval rendelkezik. Az csak az amerikai filmeken felnőtt jogászgeneráció túlfűtött agyában jelentkező probléma egyelőre, hogy mi a helyzet akkor, ha emberrablás történik, és a levágott mutatóujjal próbálnak behatolni a betörők aztán az ingatlanra? Én feltettem ezt a kérdést több piaci szereplőnek is, egyelőre nem kaptam tőlük választ.
Említettem már a nemfizető bérlő klasszikus „elüldözését” zárcserével, ezek általában határozatlan idejű szerződések. Az Airbnb rendszerre vagy határozott idejű bérleti szerződés esetére az időtartam lejártával automatikusan érvénytelenné váló kód vajon tilos önhatalom-e? Vagy olyan előre tudomásul vett olyan tényező, amellyel szemben nincs jogi orvosság? A feltett kérdésekkel kapcsolatban megfogalmazhatóak az alábbi lehetséges válaszok: megfelelő tájékoztatás mellett a kockázatokról érvényes szerződéses rendelkezés lehet meghatározott bérleti díj ellenében meghatározott időtartamú bérleti jogosultság rendelkezésre bocsátása azzal, hogy megfelelő, elsősorban időbeli felkészülési lépcsőket igényel a konkrét dátum szerint bekövetkező automatikus kizárásra való felkészülés a bérlő részéről (vagyis addigra már ingóságait összepakolva el kell hagynia a lakást). Előzetes felkészülést igényel a bérbeadó részéről is, ha erre a bérlő részéről nem kerül sor, és például az automatikus kizárás kapcsán pont az ellentéte, a bezárás valósul meg, vagyis az ingatlan elhagyását még nem kivitelező bérlő benn ragad az ingatlanban (itt pl. ki viseli a pluszköltségeket). Ha az érvényes szerződéses rendelkezésnek tartalmi része is a birtokvédelmi igényérvényesítésről való lemondás, valamilyen kockázattelepítést szükségesnek érzek (elsősorban nyilván a bérleti díjban érvényesíteni) ha a bérlő vagy a bérbeadó részéről a kívánt forgatókönyv helyett váratlan lépések történnek.
Összegzés
A kis túlzással több mint kétezer éve változatlan, római jogi alapokon nyugvó birtokvédelmi szabályok a polgári jog területén ma is megfelelő védelmet nyújtanak a joggyakorlatban eddig ismeretlen, digitális úton megvalósított tilos önhatalommal szemben az okosotthonok kapcsán. Új jogszabályra nincs szükség az IoT-univerzum eszköztárával elkövethető birtokháborítás kapcsán, az élethelyzetek nem újak, csak a digitális köntös miatt (a használt eszközök jellege miatt) első pillantásra újnak tűnnek.
