Életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte első fokon a Fővárosi Törvényszék csütörtökön azt a libanoni férfit, aki két évtizeddel ezelőtt betört a neki korábban szállást adó család otthonába, megölte az otthon tartózkodó nőt és nyolcéves kisfiát, és ékszereket vitt el a házból.
A törvényszék nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, több emberen elkövetett emberölés miatt mondta ki bűnösnek a férfit. A vádlott a bíróság döntése szerint legkorábban 23 év elteltével bocsátható szabadlábra. A bíróság a férfit 10 évre kiutasította Magyarország területéről.
Az ítélet indoklása közben a vádlott a bíróhoz vágta mindkét cipőjét, erre a büntetés-végrehajtás munkatársai azonnal kivezették a teremből. A sértettek családtagjai közben rákiabáltak a vádlottra.
Az ítélet nem jogerős, a vádlott és védője fellebbezett az ítélet ellen, a per a Fővárosi Ítélőtáblán folytatódik.
A bíróság megállapította: az elkövetés idején 22 éves, libanoni állampolgárságú férfi 1996 februárjában érkezett Magyarországra és a későbbi sértettek fogadták be IV. kerületi otthonukba. A férfi a szír származású családfővel abban állapodott meg, hogy szállásért, ellátásért, némi fizetségért cserébe dolgozik az V. kerületi üzletében. Néhány nap elteltével azonban a családfő elküldte a férfit a házából.
A libanoni férfi el akarta hagyni az országot, hogy Nyugat-Európába szökhessen tovább, de nem volt elég pénze, így elhatározta, hogy korábbi szállásadójához betörve szerzi azt meg.
A férfi ezért 1996. április 15-én késő este a család otthonához ment, az egyik pinceablakot befeszítette és azon keresztül bejutott a házba, ott magához vett egy kést és egy sodrófát, és a nappaliban tartózkodó nőre és nyolcéves kisfiára támadt, többször rájuk sújtott a sodrófával és többször nyakon szúrta őket, a gyermek fejét megtaposta. A nő az ütlegelésbe, a gyerek a nyakát ért szúrásba halt bele percek alatt.
A vádlott négy gyűrűt, egy karkötőt és egy órát vitt magával, az ékszereket valamivel több mint 70 ezer forintért eladta és elhagyta az országot.
A magyar hatóságok már az elkövetés után kibocsátották ellene az első elfogatóparancsot. A libanoni férfit végül nemzetközi elfogatóparancs alapján 2014 októberében fogták el a svájci hatóságok és a kiadatási eljárást követően 2015 februárjában adták át a magyar hatóságoknak. A férfi azóta előzetes letartóztatásban van.
Az ügyészség életfogytiglanig tartó szabadságvesztés kiszabását indítványozta a csütörtöki tárgyaláson. A férfi védője szerint azonban csak a nő meggyilkolását lehet a vádlottra bizonyítani, emellett nem megalapozott a különös kegyetlenség minősítése, ezért határozott idejű szabadságvesztés kiszabását kérte.
A vádlott az eljárás során részben beismerő vallomást tett, az asszony megölését beismerte, azonban azt állította, hogy a gyereket csak leütötte a sodrófával, így az eszméletlen volt, de még élt, amikor ő elhagyta a helyszínt. A férfi szerint az áldozatokra rátaláló családfő szúrta nyakon a gyereket azért, hogy a legsúlyosabb büntetést kérhessék a vádlottra.
A vádlott az utolsó szó jogán arról is beszélt, hogy látomása volt, és ha nem engedik szabadon, akkor két év múlva januárban hatalmas vihar csap le az országra, büntetésként. A próféciát egy molinón a bíróságnak be is mutatta.
A bíróság csütörtökön kihirdetett ítéletének indokolásában hangsúlyozta: bár a nyomozóhatóság eleinte két elkövetőt keresett, a vádlott maga is azt állította, hogy nem volt társa, és nincs egyértelmű bizonyíték sem egy második elkövetőre.
A törvényszék szerint kizárható, hogy a családfő bántalmazta volna a gyereket azért, hogy súlyosabb büntetést szabjanak ki a vádlottra, mivel a nyomozás kezdetén még maga a családfő sem tudta, ki a tettes. Emellett a vádlott által elmondott viselkedése ellentétes lenne az emberi természettel.
Azzal kapcsolatban, hogy az eljárás során csak a nőnek sérüléseket okozó kést találták meg, két darabba törve, a gyermek sérüléseit okozó kétélű kést nem, a bíróság kifejtette: mivel az első kés eltörött, életszerű, hogy a vádlott egy másik késsel folytatta a bűncselekményt.
A bíróság a büntetés kiszabásakor figyelemmel volt arra, hogy az elkövető olyanokat bántalmazott különös kegyetlenséggel, akik szorult helyzetében segítették.
