Először avattak rangerré amerikai katonanőket pénteken az Egyesült Államokban. A 25 éves Shaye Haver főhadnagy és 26 éves Kristen Grierst százados volt az első két nő, aki valaha is elvégezte a különösen emberpróbáló Ranger Iskolát a Georgia állambeli Fort Benningben.
A 94 – velük együtt végzett – férfi évfolyamtársával ellentétben azonban a két katonanő nem kérheti felvételét a könnyűfegyverzetű, 75. ranger ezredbe, a Pentagon ugyanis még csak most vizsgálja, hogy különleges műveleti egységekben is alkalmazhat-e nőket.
Még 2013 januárjában Leon Panetta akkori védelmi miniszter töröltette el az Egyesült Államok haderejében a nők közvetlen harctevékenységére vonatkozó tilalmat, ami korábban csak férfiak által betölthető 110 ezer állást vagy elvégezhető programot nyitott meg előttük. A fegyveres szolgálatok, amelyeknek haladéktalanul meg kellett kezdeniük a végrehajtási terv kidolgozását, 2016 januárjáig kérelmezhetik majd, hogy az esetükben tegyenek kivételt, ha úgy vélik, hogy egyes beosztásokba továbbra sem kerülhetnek nők.
Az Apache-helikopterpilóta Haver és a katonai rendész Grierst egy csütörtöki sajtótájékoztatón reményét fejezte ki, hogy történelmi teljesítményük más nők előtt is megnyitja az utat.
A hadsereg kísérleti jelleggel most először nyitotta meg az 1972 óta működő Ranger Iskolát a nők előtt. Ilyen elitkiképzés nélkül, amelyen a szárazföldi erők állományának mindössze három százaléka esett át, hivatalosan senki sem lehet a 75. ranger ezred katonája és aligha tölthet be több fontos parancsnoki posztot a gyalogságnál.
Áprilisban (381 férfi mellett) a „gyengébb nem” tizenkilenc képviselője kezdett bele a kiképzésbe, de csak az egyaránt a West Point-i katonai akadémiáról kikerült Haver és Griest tudta végigcsinálni azt. A lemorzsolódás rendszerint a férfiak között is óriási: minden évben mintegy négyezren próbálnak meg rangerré válni, de ez rendszerint csak a negyven százalékuknak sikerül.
A hadsereg egyértelművé tette, hogy a nőknek a rangerré minősítéshez pontosan ugyanolyan fizikai alapkövetelményeknek kell megfelelniük, mint a férfiaknak. Vagyis: képesnek kell lenniük végrehajtani 49 fekvőtámaszt, 59 felülést, hat húzódzkodást, le kell tudni futniuk nyolc kilométert negyven perc alatt, teljes menetfelszerelésben le kell gyalogolniuk 19 kilométert három óra alatt, emellett jól kell úszniuk és ejtőernyőzniük, valamint megbízhatóan tájékozódniuk a szárazföldön.
A leendő rangereknek a kiképzés alatt – amelybe The Washington Post szerint a korábbi évtizedekben legkevesebb 22-en belehaltak – erdőben, hegyekben, mocsárban kell megtanulniuk legyőzni az ellenség mellett a kimerültséget, az éhséget és a stresszt.
A kiképzés mindhárom szakaszát elsőre és a minimális 61 nap alatt teljesíteni a férfi katonák mindössze tíz százaléka tudta, a nők közül senki. A többieknek, köztük Havernek és Grierstnek az egyes fázisokat meg kellett ismételniük.
A Pentagon 2013-ban bejelentett döntésével lépést kíván tartani a realitással, a fegyverforgató lányok-asszonyok ugyanis az iraki és az afganisztáni háború csataterein – részben utánpótlás hiányában – egyre komolyabb feladatokat kaptak. Többen szolgáltak közöttük géppuskásként páncélozott harci járművön és helikopteren, vagy pilótaként, sőt, felderítőként a haditengerészet SEAL kommandósai között.
A CNN szerint a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat követően az amerikai fegyveres erők legkevesebb 88 női tagja vesztette életét, a legtöbben Irakban és Afganisztánban, ahol a klasszikus frontvonalak többnyire nem léteztek. A világon 16 iparosodott ország – amelyek többnyire az Egyesült Államok szövetségesei – engedélyezte eddig a nők harci szerepvállalását.
Az amerikai fegyveres erőknél 2011-ben oldották fel a homoszexualitásukat nyíltan vállalók szolgálatára vonatkozó tilalmat. Ezt a lehetőséget egyébként a transzneműek esetében is fontolóra vették.
