Sorban állás közben robbant ki a veszekedés, amely egy életveszélyt okozó ökölcsapáshoz vezetett; a Fővárosi Főügyészség vádat emelt és letöltendő börtönt indítványoz.
A vádirat szerint a vádlott – egy ötvenegy éves férfi – 2019. július hó 27-én, a délelőtti órákban, egy XXI. kerületi gyorsétteremben, sorban állás közben szóváltásba keveredett egy másik férfival. A vita során a vádlott fenyegetően a sértetthez lépett, mire a sértett egy alkalommal szájon ütötte őt. A vádlott ezt követően ököllel, egy alkalommal, nagy erővel arcon ütötte a sértettet, aki ennek következtében tompítás nélkül, hanyatt a földre zuhant. A sértett eszméletét vesztette és életveszélyes koponyasérülést szenvedett.
A Fővárosi Főügyészség a bántalmazó ellen életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt emelt vádat a Fővárosi Törvényszék előtt. A vád tárgyává tett bűncselekményt a törvény kettő évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegeti, az ügyészség letöltendő börtönbüntetésre ítélést indítványoz. A vádlott bűnügyi felügyelet alatt áll.
A Fővárosi Főügyészség folyamatosan felhívja a figyelmet közleményeiben, hogy az egyszeri, indulati alapú ütés gyakran vezet tragédiához.
A szakértő válaszol
Megkérdeztük Kiss Szabolcsot, a Hori-Zone szakmai igazgatóját, hogy hasonló esetben mikor nem számít már jogos önvédelemnek a válasz. Mint a biztonságpiac.hu-nak a szakértő elmondta, a Kúria Büntető Jogegységi Tanácsa a 4/2013. sz. BJE határozatában elvi éllel rögzítette a jogos védelem megítélésénél figyelembe veendő körülményeket. E szerint alapvetően a következőket kell figyelembe venni az ilyen vagy hasonló jellegű cselekményeknél. A jogos védelmi helyzetet egy jogtalan, aktív emberi támadás, vagy annak reális, közvetlen veszélye alapozza meg. Az elhárító cselekménynek szükségesnek, arányosnak kell lennie, amely nem lehet megtorló jellegű, azaz az időbeli túllépés kizárt, például ha a támadó abbahagyta a magatartását és hátat fordított vagy elhagyta a helyszínt, ekkor nincs jogos védelmi helyzet, hacsak nem kell tartani a támadás folytatásától.Az elhárítás egyfajta válasz a támadásra és azért jogos, mert a támadás jogtalan. A védekező cselekmény jogszerűségének egyetlen kritériuma a szükségesség, azaz a jogtalan támadás enyhébb eszközzel nem volt elhárítható (mint például lefogással, fojtással és így tovább). A jogos védelem túllépéséért a védekező akkor felel, ha a jogtalan támadás belőle ijedtséget vagy indulatot nem váltott ki, s az enyhébb – ám célravezető – elhárítási módot tudatosan tette félre, amikor a súlyosabb kimenetelűt választotta, mert ezáltal a jogos védelmet a megtorlás eszközeként alkalmazta, amelyre ez a jogintézmény nem ad felhatalmazást. Ha a védekező cselekménnyel hatványozottan nagyobb sérülést okozott, mint amelynek elhárítására törekedett, akkor az arányosság követelménye is sérült. Ezt egy esetben lehet túllépni: ha a védekező ijedtségből vagy menthető felindulásból okoz akkora, vagy nagyobb sérelmet, mint amelynek az elhárítására törekedett.