Nagyon sokan a két végén égetik a gyertyát, a stressz a mindennapok részévé vált, ezért nem csoda, mégis mindannyiszor megdöbbentő, amikor viszonylag fiatal embereket súlyos infarktussal tesznek be a mentőhelikopterbe. Nyáron a Balaton és a forgalmas főutakon autózók adnak gyakorta munkát a légimentőknek, akik napkeltétől napnyugtáig készenlétben várják, hogy segítsenek a bajbajutottakon. Találkozás a légimentők sármelléki bázisának személyzetével és megdöbbentő eseteikkel.
Összeesett és hörgött egy férfi Lentiben, ezért a zalaegerszegi mentésirányítás két esetkocsi mellett a mentőhelikoptert is a helyszínre küldte. Sajnos nem sikerült újraéleszteni a pácienst… – sorolja a szikár tényeket Szép Szabolcs, a sármelléki repülőtéren működő mentőhelikopteres bázis vezetője az MTI-Press tudósítójának.
A gép alig pár perccel korábban érkezett vissza a nyugat-balatoni leszállóhelyre, ügyeletes pilótája, Ács János máris tölti újra az üzemanyagtartályt. Bármikor készen kell állniuk az újabb felszállásra.
A Magyar Légimentők Nonprofit Kft. üzemeltetésében Magyarország területén hét mentőhelikopteres bázis működik, a sármelléki egység tevékenységi körzete majdnem három megyényi területet fed le. Zala megyén kívül Somogyban és Veszprémben, ritkábban Vas megyében is kapnak feladatot, és a fedélzetre került beteget nem egyszer Győrbe vagy Pécsre kell eljuttatniuk. A nyár lényegesen több munkát ad a mentőhelikopter személyzetének, mert a Balatonnál nyaraló tömegek, az M7-es autópálya vagy a 8-as főút forgalma potenciális balesetforrás.
„Naponta átlagban két riasztásunk van, de előfordul, hogy hatszor kell a levegőbe emelkedni. Ez teljességgel kiszámíthatatlan, csak az a biztos, hogy bármilyen évszak van, egy órával a napkelte utántól a napnyugta előtti utolsó óráig tudunk repülni” – ecseteli a sármelléki bázisvezető. Szép Szabolcs szerint ilyenkor nyáron főleg jellemző, hogy mindenki próbálgatja a határait. A Balatonon a fürdőzők miatt több a baleset, az utakon a hőségben türelmetlen autósok és a sok motoros okozhat bajt, de a háztartási balesetek száma is megugrik, mert a szünidőben sok gyerek marad otthon.
Szép Szabolcs egy előző napi súlyos esetet említ. Szentgotthárdon egy alig másfél éves kisfiú az otthon zajló építkezés során belenyúlt a betonkeverőgép hajtószíjába. A gép leszakította egy ujját, de többet is összeroncsolt, ezért a győri kórházba kellett szállítaniuk édesanyja kíséretében.
Azt már a gépen ügyeletben lévő Nagy Attila orvos mondja el később, hogy még a tapasztalt személyzet tagjait is megrázzák a hasonló esetek. Nagyon megviseli az orvost is, ha gyerekek sérüléseihez riasztják. Hasonlóan lelket gyötrő helyzet alakulhat ki egy tömegbalesetnél, ahol a pánikhelyzetet is kezelniük kell, nemcsak a valós sérülteket.
Azt már Szép Szabolcs fűzi hozzá, hogy ezeken a két hajtóműves gépeken maguk a pilóták végzik el a napi ellenőrzéseket. Hetente egyszer jön a műszaki személyzet a komolyabb vizsgálatok elvégzésére.
A gépen egyszerre háromfős személyzet repül, a beteg hordágyát hátulról vagy oldalról fektetik be a gépbe. A pilótán és az orvoson kívül egy paramedikus végzettségű egészségügyi szakember a kísérő, akinek kettős feladata van. Nemcsak az orvosnak segít a beteg ellátásakor, hanem repülés közben a gépen lévő navigációs eszközök kezelése is az ő dolga.
A téli időszakban a fényviszonyok miatt nagyjából nyolcórás műszakot tartanak, de nyáron több mint 14 órát töltenek készenlétben. A személyzet három, négy vagy öt napot dolgozik egyhuzamban, és mert sokan igen távoli helyekről járnak Sármellékre, az éjszakára is ott maradnak.
A légimentők az irányítótorony épületében lévő régi terminálépületben töltik az egész napjukat a műszakban lévők: a talán 25 négyzetméteres szoba egyszerre szolgál irodaként, konyhaként, nappali ügyeleti helyiségként és – ha szükséges – éjszakai szállásként. A légimentős cég a faluban is bérel egy családi házat, ott szintén van lehetőség éjszakázásra.
Márpedig nem ritkán elég nagy távolságot kell megtenniük a szolgálat megkezdéséig. A most ügyelő doktor Győrből érkezett, a másnap szolgálatba álló budapesti, de szegedi orvosuk is van. A jelenlegi pilóta Székesfehérvárról jött, váltótársa Kaposvárról érkezik. Szép Szabolcs ugyan zalai, de ha a sors úgy hozza, Balatonfüreden vagy Budaörsön is dolgozik. Sármelléken hozzávetőleg 30 ember „forog” a beosztásokban.
Az elhelyezési körülmények nem a legideálisabbak, de mint azt Druzsin Iván, a légimentők ügyvezető igazgatója hangsúlyozza, a velük mindig korrekt repülőtér üzemeltetőinek és személyzetének köszönhetik, hogy legalább erre módjuk van. Saját forrásból nem tudnának új bázist építeni, ezért megelégednek azzal, hogy a körülményekhez képest elfogadható helyet kaptak, számukra ez is nagyon nagy segítség. Ami repülésbiztonsági oldalról számít, azon nem spórolunk – szögezi le egyidejűleg.
A bázisvezető mindezt azzal egészíti ki, hogy kisebb vitáktól eltekintve nagyon jó a kapcsolatuk a reptérrel. Példás az együttműködés, ami leginkább akkor mutatkozott meg, amikor a korábbi üzemeltető csődhelyzete miatt minden bizonytalanná vált. A néha előforduló súrlódások pedig leginkább abból állnak, hogy a légi bázis egy nemzetközi repülőtér területén áll, ezért az oda való bejutás – akár a dolgozóknak, akár a gépekhez szükséges felszereléseknek – szigorú ellenőrzés mellett történik.
Az igazgató megemlíti, hogy nagy reményeket fűznek egy hamarosan induló pályázathoz, amelynek anyagi támogatása lehetővé teszi majd, hogy a bérelt vagy kölcsönkapott épületek helyett több új bázist is építsenek az országban. Ezzel a legtöbb helyen végre megszűnhetnének a sokszor nem éppen légimentőkhöz méltó körülmények – fogalmaz az ügyvezető.
A mentőhelikopterek számára nincsenek megyehatárok. A területi beosztásuk is úgy lett kialakítva, hogy 15 percen belül odaérjenek egy adott helyszínre. Kiemelten nagy jelentősége van a helikopteres mentésnek olyankor, ha autóval nehezen megközelíthető, távoli helyre kell beteghez menni, de akkor is, ha súlyos gerinc- vagy koponyasérültet kell minél hamarabb kórházba juttatni. Ugyancsak fontos a gyorsaság az infarktusos betegeknél.
A bázisvezető úgy fogalmaz, hogy a szállítási trauma, amely csak rontja a beteg állapotát, javarészt kikerülhető a mentőhelikopter jóvoltából. Közúton a gyorsuló, fékező, kanyarodó mentőgépkocsi esetleg súlyosbítja a páciens helyzetét, ezzel szemben légi úton nincsenek útakadályok, és nemcsak gyorsabb, hanem kíméletesebb is a szállítás. A gerinctörött, belsőleg sérült betegnél az élete múlik azon, hogy milyen gyorsan és milyen állapotban kerülhet a műtőasztalra. Egy infarktusnál is minden perc számít. És elgondolkodtató, hogy szinte heti rendszerességgel szállítanak 30-40 éves infarktusos betegeket, sőt akadt már példa arra is, hogy egy ilyen trauma miatt egy 27 éves nő élete múlt a gyorsaságon.
Példaként megemlíti, hogy Zalaszentgrótról a kanyargós úton mintegy 40 perc alatt jut el a mentőautó a zalaegerszegi kórházba, Lentiből a még nehezebb terepviszonyok és vadveszélyes utak miatt csaknem egy óra az eljutási idő. Helikopterrel az előző esetben mindössze hét percre van szükség, az utóbbinál pedig tíz perc a repülési idő a két város között. A napokban Veszprémből kellett egy beteget a zalaegerszegi kórházba szállítaniuk, ez 25 percet vett igénybe, közúton legalább másfél óra kellett volna.
Amint megkapjuk a riasztást, nyáron két-három perc elegendő a felszállásig, télen a motorok melegítése miatt is legfeljebb öt-hat percre van szükségünk – tárja fel Szép Szabolcs. – Úgy 60 százalékban belgyógyászati jellegű, például szívkoszorúér-elzáródásos, stroke-os beteghez repülünk. A fennmaradó 40 százalék a baleseti, traumás jellegű mentés.
A pilóta időközben befejezi a tankolást, most már útra készen áll a gép a következő bevetésig. Ács János azt mondja, hogy biztonsággal, nagyjából 240 kilométeres sebességgel úgy 280 kilométert tudnak megtenni egy feltöltéssel. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy amikor egy súlyosabb eset helyszínéről Pécsre vagy Győrbe kell beteget vinniük, a visszaúton már szükség lehet a tankolásra. Az Eurocopter által gyártott EC 135-ös géppel 13-15 méter átmérőjű helyen le tudnak szállni, de a tereptárgyak sokszor jelentenek akadályt. A nagy kórházak esetében már majdnem mindenütt vannak tetőn kialakított leszállóhelyek, a balesetek helyszínén azonban az út menti fűbe vagy az autópálya aszfaltjára kell letenni a helikoptert. Csak nappali fényviszonyok között repülhetnek, mert hajnali vagy esti szürkületben egy alig látható távvezetékkel való ütközés végzetes következményekkel járhat.
Forrás: MTI
