Október utolsó napjával – egészen a következő év április 1-ig – szünetel a Balatonnál, a Velencei-tavon és a Tisza-tónál működtetett szezonális viharelőjelző és viharjelző szolgáltatás. Az idei statisztikai adatokból kiderül: kevesebb erős vihar volt az idei szezonban és tavalyhoz képest a viharjelzéseket rövidebb ideig tartották fenn a hatóságok az érintett vizeknél – adta hírül az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság.
A leglátogatottabb hazai vízfelületek mellett üdülők-pihenők biztonságát szolgáló előrejelző és riasztási rendszer több szervezet együttműködése révén látja el feladatát. A meteorológiai előrejelzést az Országos Meteorológiai Szolgálat biztosítja, a viharjelzést az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság fényjelző rendszerei bocsátják ki, amely rendszereket megállapodás alapján a Rádiós Segélyhívó és Infokommunikációs Országos Egyesület (RSOE) üzemeltet. A legtöbb eszközt a fő turisztikai célpontnak számító Balatonhoz telepítették – itt harmincegy viharjelző állomás és további tizenöt mobil, veszélyre figyelmeztető készülék található. A Velencei-tavon három, a Tisza-tónál öt, míg a Fertő-tó hazai területén egy viharjelző állomás működik. A viharjelzések tóparti megjelenítését a Balaton körül huszonkilenc, a Velencei-tónál két fényjelző lámpaegység végezte idén, az eszközparkot a Balatonnál telepített tizennyolc mobil fényjelző egység egészíti ki. A katasztrófavédelem az idén is fokozottan felügyelte a rendszer üzemeltetését, a vihar okozta károkat kijavította, így a rendszer a teljes viharjelzési időszakban biztonságosan üzemelt.
A szezon alatt összesen hét erős vihar (90 kilométer/óra vagy azt meghaladó szélsebesség) csapott le. Ez jelentős csökkenés az előző évekhez képest, áprilisban és júliusban egyáltalán nem volt erős vihar, júniusban és augusztusban pedig mindössze két napon fordult elő ez a meteorológiai jelenség a Balatonnál.
A legnagyobb szélsebességet idén szeptember 17-én mérték egy hidegfront átvonulása közben – ekkor Balatonőszödnél a szélsebesség elérte a 106,9 kilométer/órát. Ugyancsak száz kilométeres sebesség feletti szelet regisztráltak augusztus kilencedikén, szintén Balatonőszöd térségében. Kilencven kilométeres vagy azt meghaladó sebességű szelet hét napon regisztráltak a Balaton partján üzemelő automata mérőműszerek. Ez azt jelenti, hogy idén fele annyi nagy vihar alakult ki a legnagyobb hazai vízfelületünknél, mint egy évvel korábban.
A statisztika azt is megmutatja, hogy idén a három tónál összességében kevesebb ideig tartották fenn az első- és másodfokú viharjelzéseket, mint tavaly. A Balaton és a Tisza-tó mentén a csökkenés leginkább arra vezethető vissza, hogy rövidebb ideig tartották fent a másodfokú viharjelzéseket a hatóságok. A Balaton nyugati medencéjében (Keszthely-Badacsony között) 2071, a középső medencében (Badacsony-Tihany között) 1985, a keleti ( Tihanytól keletre eső) medencében 1950, a Velencei-tónál 1217, a Tisza-tónál pedig 1176 órán át volt érvényben viharjelzés. A viharjelzési időhosszok a Balatonnál leginkább a keleti medencében csökkentek, több mint 150 órával. A Velencei-tónál a csökkenés meghaladta a 250 órát, míg a Tisza-tónál negyven órával rövidültek a viharjelzéses időszakok.
A másodfokú viharjelzések fenntartásának teljes időszakra vetített százalékos aránya a Balaton keleti medencéjében 12,2, a középső medencében 12,3, a nyugati medencében pedig 12,1 százalék volt idén. A Velencei-tónál 7,7 százalék ez a viszonyszám. Leginkább a Balaton nyugati medencéjében rövidült a másodfokú viharjelzések időtartama – 3.6 százalékkal, ami 185 órának felel meg. Idén a Tisza-tónál kellett a legrövidebb ideig fenntartani a másodfokú viharjelzéseket, ez a teljes szezonnak mindössze a 3,1 százalékát tette ki és 128 órát jelentett. A legkevésbé a Velencei-tónál csökkent ez az időszak, mindössze 49 órával.
A viharjelző fénycsövek idén 21,7 milliószor villantak fel éjjel és 12,6 milliószor nappal.
A viharok mellett idén a rendkívüli hőség is hordozott veszélyeket a vízpartokon nyaralókra nézve. A strandszezon későn indult, hiszen a május a szokásosnál hűvösebb és csapadékosabb volt, és a június is hűvösebb és változékonyabb volt a megszokottnál. Júliusra és augusztusra viszont a kánikula volt jellemző. Az időnkénti hűvösebb napok ellenére a havi átlaghőmérsékletek 0,5-1,5 fokkal meghaladták a sokéves átlagot. Júliusban és augusztusban összesen csaknem húsz hőségnap volt (30 Celsius-fok feletti hőmérséklettel) és hat igen meleg nap is adódott, 35 fok feletti napi maximum hőmérsékletekkel. A legmelegebb időszaknak a július 18-tól augusztus 19-ig terjedő bő egy hónap bizonyult. A nyár legmelegebb napja augusztus nyolcadika volt, amikor a napi maximumhőmérséklet sokfelé közelítette a 39 Celsius-fokot. A Balaton partján, Fonyódon ekkor egészen 39,3 fokig emelkedett a hőmérséklet.
Forrás: BP
