Kilenc év szabadságvesztésre ítélte és végleg eltiltotta orvosi hivatásától a Fővárosi Ítélőtábla, nem jogerősen azt a férfit, aki 2013-ban elkábította volt barátnőjét és altestére lúgot öntött, maradandó, életveszélyes sérüléseket okozva ezzel.
Miután az ügyben az elsőfokú ítélethez képest újonnan felmerült bűncselekmények, például magánlaksértés és személyi szabadság megsértése miatt is bűnösnek mondták ki másodfokon az orvost, lehetőség nyílt a fellebbezésre. Az ügyész súlyosításért, a vádlott és védője felmentésért, illetve az ítélet hatályon kívül helyezéséért fellebbezett, így a tábla döntése nem jogerős. Az ügy a Kúrián folytatódik harmadfokon.
Az eljárás adatai szerint a vádbeli cselekmény idején kórházigazgatóként dolgozó férfi 2013. március 12-én reggel arcát eltakaró biciblis sisakban volt szeretőjének lakására ment. A nőt szakszerűen, injekcióban adagolt szerekkel elkábította, majd lúggal súlyos, másod-harmadfokú égési sérüléseket okozott intim testrészén.
A megvádolt orvos az eljárás során következetesen tagadta bűnösségét, a sértett pedig nem ismerte fel, nem tudta beazonosítani a támadóját.
Az elsőfokú bíróság maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés és kifosztás miatt négy évre ítélte a vádlottat. Másodfokon az ítélőtábla életveszélyes testi sértés és más bűncselekmények miatt – nem jogerősen – kilenc évet szabott ki az orvosra. A múlt év nyarán azonban a Kúria a bizonyítás hiányosságaira hivatkozva a táblát új másodfokú eljárásra utasította.
A tábla ebben a megismételt eljárásban a bizonyítás kiegészítését követően hirdette ki csütörtökön a döntését, amellyel a cselekmény minősítését tekintve részben megváltoztatta az elsőfokú ítéletet.
Ujvári Ákos, az eljáró tanács elnöke a több órás szóbeli indokolás során elmondta: alig akadt közvetlen bizonyíték a vádlott bűnösségére. Ilyen volt elsősorban az a tanú, aki a vádbeli cselekmény idején az orvost volt szeretője lakásának közelében látta, miközben ezt a vádlott kategorikusan tagadta. Ráadásul a szemtanú és a sértett egybehangzóan írta le a támadó külsejét.
Ezen túlmenően a tábla szerint a vádlott bűnösségét bizonyította, hogy alibije megdőlt. Az orvos ugyanis védekezésként azt adta elő, hogy a vádbeli cselekmény idején munkahelyén, a kórházban tartózkodott bejáráson. A tábla szerint azonban nem csak, hogy hiteltelen volt ez a verzió, de az is nyilvánvaló, hogy célja a ténylegesen megtörtént események leplezése volt.
Ujvári kiemelte, hogy a cselekmény elkövetőjének ismernie kellett a sértettet és alapos helyismerettel is kellett rendelkeznie a sértett otthonáról, a bejárati ajtón lévő hevederzár használatáról, mi több, az elkövetőnek még arra is volt gondja, hogy enni adjon a lakásban lévő kutyának.
A tanács elnöke kiemelte azt is, hogy számos, egymástól független közvetett bizonyíték támasztja alá a megvádolt személy bűnösségét, minden más lehetőség kizárható, és ítéleti bizonyossággal kimondható az orvos bűnössége.
Az indokolás szerint a vádlott cselekménye a testi sértés súlyosabban minősülő, életveszélyt okozó esetét valósította meg. Ugyanakkor közvetett életveszély okozásáról van szó, és a vádlott magatartása nem irányult az élet kioltására. Mindazonáltal cselekménye súlyos egészségkárosodást, maradandó fogyatékosságot okozott, az égési sérülések különösen kegyetlenné teszik az elkövetés módját, ráadásul a cselekmény előre kitervelt és aljas indokból elkövetett. E mellett több kisebb súlyú cselekmény is a vádlott terhére róható.
A büntetés mértékét indokolva a tanács elnöke elmondta: a megállapított bűncselekményért a törvény szerint 2-től 12 évig terjedő szabadságvesztés szabható ki, az ügyészség a tételkeret felső határához közeli büntetést indítványozott.
A bíró a súlyosító körülmények között említette többek között, hogy a vádlott orvosi hivatását, szakmai tudását felhasználva követte el tettét, ezért is indokolt a kilenc év börtön mellett az orvosi tevékenységtől való végleges eltiltás. Bár az ügyvéd védence szabadlábra helyezését kérte, a tábla a kilátásba helyezett büntetés súlyára tekintettel szökés veszélye miatt meghosszabbította a vádlott előzetes letartóztatását.
A másodfokú határozatot követően újságírók előtt a sértett és ügyvédje is arról beszélt, hogy immár a harmadik bíróság mondta ki a vádlott bűnösségét, egyre közelebb kerülnek az ügy helyes megítéléséhez, ami remélhetőleg majd a Kúrián következik be, amikor eshetőleges szándékkal elkövetett emberölés kísérletének minősítik majd az ügyet.
A sértett nő elmondta, hogy a tábla döntése már nem elsősorban neki szól, hanem a társadalomnak, mert ő már soha nem többé nem élhet ugyanolyan életet, mint a támadás előtt.
